Újabb vita az egészségbiztosításról - Púp a háton

  • Mészáros Bálint
  • 2007. november 15.

Belpol

Már bizonyára a szakemberek sem tudják követni, hogy az egészségbiztosítás átalakításában hányszor és miben egyezett meg a két koalíciós párt. A parlamenti szakaszban egyes szocialista politikusok további "finomhangolást" tartanak szükségesnek, melyek úgymond nem érintik az alapelveket. Pedig a belengetett módosítások már a rendszer működését teszik kétségessé.

Már bizonyára a szakemberek sem tudják követni, hogy az egészségbiztosítás átalakításában hányszor és miben egyezett meg a két koalíciós párt. A parlamenti szakaszban egyes szocialista politikusok további "finomhangolást" tartanak szükségesnek, melyek úgymond nem érintik az alapelveket. Pedig a belengetett módosítások már a rendszer működését teszik kétségessé.

* A módosító indítványok benyújtására csak lapzártánkat követően lesz mód, de az illetékes bizottságok ülésein világossá vált, hogy a szocialista frakció egy része szerint még egy kicsit kellene javítani az Országgyűlés elé október végén került törvényjavaslaton. A nézetkülönbséget továbbra is az okozza, hogy vajon miképpen lehet a politikafüggetlen és hatékonyságvezérelt piaci szemléletet bevonni az egészségbiztosításba úgy, hogy közben az állam megvédje polgárait a rettenetes profitéhségből adódó kiszolgáltatottságtól, és biztosítsa az egyenlő hozzáférést.

Ennélfogva a normaszöveg döntő része a biztosítottakat védő garanciákat tartalmazza: a pénztárakra vonatkozó működési, befektetési, biztonsági, számviteli szabályokat és az Egészségbiztosítási Felügyelet kemény ellenőrzési jogköreit éppúgy, mint a közhatalmat gyakorlók számára valószínűleg felfoghatatlanul szigorú összeférhetetlenségi kritériumokat. A szabályozáson túl pedig ott van a legnagyobb garancia: a többségi tulajdonos maga az állam. A kérdés, hogy ki gyakorolja az irányítási jogokat, korábban eldőlni látszott: az öttagú igazgatóságba két tagot delegált volna az állam, hármat a kisebbségi tulajdonos befektető. Ez a jogszabály beterjesztése előtti utolsó pillanatban úgy módosult, hogy a mégis inkább hattagú testületbe fele-fele arányban jelölnek személyeket a tulajdonosok, szavazategyenlőség esetén pedig a magánbefektető delegálta elnök dönt. Ám akadnak olyan szocialista képviselők, akik ezt is keveslik, és inkább a tulajdoni hányad alapján leosztott irányítási jogokat látnának szívesen. A szabaddemokraták ezzel szemben úgy vélik, hogy épelméjű befektető nem kockáztatja a pénzét lényegi beleszólás nélkül, nem beszélve arról, hogy az állami befolyás ilyen rögzítésével újra előállítanánk a mostani rendszert. Márpedig ez már tényleg az a végső pont, ahol nincs kompromisszum: választani kell.

Ennél is ékesebben bizonyítja a piaci logikával megvalósítandó egyenlősdi bonyolultságát a két javaslattevő testület - a díjtétel- és a fejkvótabizottság - kompetenciái körüli vita. A törvény az előbbi hatáskörébe utalja azt, hogy javaslatot tegyen a társadalombiztosítás fedezte alapcsomag meghatározására, az egyes egészségügyi technológiák befogadására és az egyes ellátások (szolgáltatóknak fizetendő) díjaira. A bizottság egy-egy tagját az egészségügyi, a pénzügyminiszter és a Miniszterelnöki Hivatal vezetője, a másik kettőt a pénztárak közösen delegálják; határozatait négyötödös többséggel hozza, majd ez alapján rendeletben dönt az egészségügyi és a pénzügyi tárca vezetője. Több szocialista képviselő ezt úgy értelmezi, hogy a befektetők a saját érdekeik mentén dönthetnek a szolgáltatási csomagokról; ezért jobb lenne, ha erről a parlament határozna. Kétségtelen: az átalakítás sarokköve az volt, hogy ez az állam hatásköre; és most jutottunk el oda, hogy ebben a kérdésben "ki" az állam. Egyfelől nehéz elképzelni, amint háromszáz képviselő vitázik a parlamentben a mandulaműtét áráról - és úgyis csak azokból az adatokból tudnak kiindulni, amiket a szaktárca közöl velük. Ugyanakkor furcsa módon a törvénytervezet a gyógyszerek befogadását és a támogatás mértékének meghatározását az OEP jogutódjára bízná, arra a díjtételbizottságnak nincsen ráhatása (csak az indikációs csoportok meghatározására) - s bár az még inkább a pénztárak bőrére megy, nincs még véleményezési lehetőségük sem.

Ugyanígy sokan látnák szívesen a fejkvóta meghatározását is a parlamentnél (a fejkvóta-bizottság összetétele megegyezik a díjtételbizottságéval), bár ott egy másik ellenérv is felmerült. A deklarált alapelv szerint úgy kell az egészségbiztosításba integrálni a piaci elemeket, hogy eközben megmaradjon a (hálapénz és a magánellátások miatt amúgy eddig is igencsak korlátozottan létező) nemzeti kockázatközösség, a szolidaritás. Az egészségbiztosításban mindenki a jövedelmétől függő járulékot fizeti, miközben a betegségének megfelelő ellátást kapja. Ezért nem biztosítók jönnek létre, hanem - remélhetőleg - racionálisan működő pénztárak, melyek nem járulékot, hanem a tagjaik megbetegedése miatt várható kiadás alapján számított fejkvótát kapnak az egészségügyi alapból. A cél, hogy ne is kezdjenek biztosítóként viselkedni, hiszen akkor az alacsony kockázatú állampolgárokra hajtanak: ezért óriási jelentőségű, mennyire sikerül a fejkvótával megbecsülni az egyes pénztártagokra eső jövőbeli egészségügyi kiadásokat. A kockázatkiigazításra számba vehető adatok legtöbbje azonban nem kecsegtet eredménnyel. Hiába lesújtó a romák egészségi állapota, az etnikai adatgyűjtés minimum nem szerencsés; a munkaképesség éppen a nagy ráfordítást igénylő időskorúaknál nem differenciál; az egészségi állapotot jelző morbiditási mutatók a szolgáltatóktól származnak, melyek a finanszírozás miatt gyakran manipulálnak az adatokkal; az olyan szociális mutatók, mint a családszerkezet, jövedelmi helyzet, iskolázottság, lakáshelyzet, hamar megváltozhatnak, és a szükségletek helyett sokszor inkább az igénybevételről, szokásokról informálnak; stb. Noha a törvényben kimondva nem szerepel, az egyetlen "megfogható" változó a lakóhely, mely Magyarországon több egyéb tényezővel összekapcsolódva sok információt tartalmaz a várható egészségügyi kiadásokról.

Az elképzelések szerint ezért egyelőre a fejkvótát a nem, a kor és a terület (a pénztártag lakhelye) befolyásolná valamilyen szorzóval. Ez eleve igen kis részben egyenlítené ki a kockázatokat, ráadásul néhány szocialista politikus a területiséget - "felzárkóztatási céllal" - ki is venné a törvényből. A területi tényezővel ugyanis az a gond, hogy bizonyos régiókban számos okból kisebbek az egészségügyi kiadások (lásd még: Saját nevező, Magyar Narancs, 2007. szeptember 6.): egyrészt a szokások miatt nem rohannak mindennel orvoshoz a betegek, másrészt hiányos az ellátóhálózat. E hatásokat lehetetlen elkülöníteni, ezért a törvény szerint 2014-ig "figyelembe lehet venni az egészségügyi szolgáltatások e törvény hatálybalépését megelőző igénybevételének mutatóit", magyarul egy kormányrendelet rendelkezhet arról, hogy e határidőig a fejkvóta számításába bekerüljön a területi különbségtétel. Ha ez nincs, akkor - a pénzügyi keret adott lévén - például a fővárosiakért kevesebb finanszírozás jár, mint amennyit eddig rájuk kellett költeni, tehát ezekért a pénztárakért nem fognak kapkodni; a szegényebb régiókban pedig a pénztárak nem fogják tudni mire elkölteni a fejkvótát. A jogszabály biztosította hat évben lenne mód a kapacitáskiegyenlítésre és a hozzáférés javítására. Mindez azonban láthatóan nem győzte meg azon szocialista képviselőket, akiknek a választókerülete így ideiglenesen kevesebb pénzhez jutna. E szempont viszont átvezet a vita politikai aspektusaihoz, amelyekből egyre több van, és amelyeknek végképp semmi közük az egészségügy tervezett átalakításához.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.