A nyugdíjszámítás szabályai ugyan már több mint egy éve megváltoztak (lásd: Jottányit előre, Magyar Narancs, 2006. november 16.), majd tavaly többször is transzformálódtak, ám a változások zöme idén év elején lépett hatályba. Így nem meglepő, hogy az ellenzéki morgolódás vagy inkább figyelemfelhívás is mostanság söpört végig a parlamenten meg a sajtón: mivel a módosítások összességükben a kiadások mérséklését okozzák, jön a "szociális rombolás". A nyugdíjcsökkentés makrogazdasági szempontból minimum érthető; bár a kormánypártok másik érvelése, miszerint rettentően igazságos is, csak hellyel-közzel igazolható.
Viszonylag egyszerű a helyzet az előre hozott nyugdíj melletti munkavállalás esetén. Előre hozott öregségi nyugdíjra az jogosult, aki még nem érte el a 62 éves korhatárt (de betöltötte nőknél az 57, férfiaknál a 60 évet - ez jövőre 59 és 60, 2012-től pedig egységesen 60 év lesz), viszont már régóta dolgozik (38 éve; jövőre ez 40-re változik). Ez afféle munkanélküliség-mérséklő elem a nyugdíjrendszerben, és csak azokra vonatkozik, akik tetemes szolgálati idejükkel már amúgy is
kivették a részüket
a közteherviselésből. A most életbe lépett változás szerint az e státust élvezők azzal a feltétellel tudnak esetleg tovább dolgozni, hogy amint az adott évben a keresetük eléri a minimálbér éves mértékét (idén 828 ezer forintot), év végéig felfüggesztik a nyugdíjuk folyósítását - a következő évben minden újraindul, egészen a korhatár betöltéséig. A nemzetközi gyakorlatban sem ismeretlen intézkedés logikája egyértelmű: a nyugdíj kitüntetett funkciója a keresetpótlás; de ha van kereset, nem kell pótolni. Az más kérdés, hogy igencsak csábít a feketemunkára, de a tapasztalatok szerint ez nem a munkavállaló választásán múlik, és általában a munkaadó sem az alkalmazott nyugdíjhelyzete alapján mérlegel.
A rokkantnyugdíjazás is jelentősen átalakult. Legjelentősebb eleme az, hogy aki 50-79 százalékos egészségkárosodást szenvedett, egy sor további feltétel esetén legfeljebb három évig rehabilitációs járadékra jogosult - az idáig megadott III. csoportos rokkantsági nyugdíj helyett. A cél a komplex (egészségügyi, szociális, képzési) rehabilitáció, hogy megmaradt munkaképessége fejlesztésével mindenki teljes értékű munkát végezhessen. E törekvés eredményességére persze csak a gyakorlat adhat választ, hiszen a foglalkoztatásról úgyis a munkaerőpiac dönt. A pesszimisták mindenesetre évi több tízezer "rehabilitált munkanélkülit" vizionálnak.
A változások legvitatottabb, mert legjelentősebb pontja az induló öregségi nyugdíjak új számítási módja. Az induló nyugdíjat sok lépésből álló folyamatban határozzák meg; az alábbiakban ezt próbáljuk nagy vonalakban ismertetni; figyelem, csak erős idegzetűek folytassák az olvasást!
Az 1988 óta eltelt időszakban megnézik az egyes években elért bruttó kereseteknek azt a részét, ami után járulékfizetés történt; az aktuális járulékplafonnak megfelelő összeghatár feletti keresetek nem számítanak bele. A befogadott keresetekből levonják az akkor kivetett személyi jövedelemadót (nettósítás), majd, mivel az akkori annyi ma nem annyi, mindegyiket átszámítják hozzávetőlegesen a tavalyelőtti szintre (valorizálás). Attól függően, hogy ki hány napot dolgozott, számítanak egyhavi átlagkeresetet, majd a (gazdagabbak és szegényebbek közötti újraelosztást szolgáló) degressziós táblázat alapján eldől, hogy az egyes sávokhoz tartozó keresetrészek mekkora hányadát számítják be. Az öregségi induló nyugdíj az így kiszámított átlagkeresetnek egy bizonyos százaléka, melynek nagysága a szolgálati időtől függ: jelenleg ez 15 év szolgálati időnél az átlagkereset 43, 40 évnél már 80 százaléka. Az induló nyugdíjat minden évben a béremelkedés és az infláció átlagával emelik (indexálják).
Ebből az is látszik, hogy a nyugdíj összege nemcsak az illető életpályájától függ, hanem a korábbi gazdaságpolitikától is, valamint hogy éppen melyik évben ment nyugdíjba. Azaz például két hatvanévesen nyugdíjazott, hasonló életszakaszában hasonló jövedelmet szerző ember között hatalmas nyugdíjkülönbségek is lehetnek. Ezt hivatott részben ellensúlyozni a most zajló ötéves korrekció is: az 1991-1996 között nyugdíjba vonultaknak emelik a járandóságát, mivel az akkori induló nyugdíjak rendkívül alacsonyra sikeredtek. De az is igaz, hogy minél többet keresett valaki, annál kevésbé pótolja a korábbi jövedelmét a nyugdíja (persze abszolút értékben azért a jobban keresők nagyobb járadékot kapnak). A degresszió évről évre csökken - bár egy jó ideig még nem tűnik el -, de a nettósításnál a személyi jövedelemadó progresszivitása is érezteti a hatását. A tényleg magas jövedelmeknél pedig már a járulékplafon is közbeszól, ami jelenleg az átlagkereset háromszorosa (ámbár volt már másfélszeres is). Máté Levente, a Szegedi Tudományegyetem címzetes docense - aki segített a Narancsnak értelmezni a nyugdíjformulát -, számításokat is készített ennek bemutatására, amikben persze kénytelen volt egyszerűsítésekkel is élni: a fiktív kereseti pályáknál végig a bruttó átlagkereset ugyanolyan arányával és 40 éves folyamatos keresőtevékenységgel számolt. Ebből az látszik, hogy a végig minimálbért kereső jóval magasabb helyettesítési arányt ér el (2001-ben több mint 100 százalékot, tavalyelőtt már "csak" 78 százalékot), mint a magasabb keresetűek. (Helyettesítési arány: az első nyugdíj összege osztva az utolsó nettó bérrel.) Az átlagkereset háromszorosánál például az arány az 1997 és 2006 között nyugdíjazottaknál 48-64 százalék között mozog.
A változtatásokat is ezek fényében lehet értékelni. Mostantól az induló nyugdíjak csökkennek, mivel a befogadott keresetekből az egyes években a munkavállaló által fizetett járulékokat is levonják (nyugdíj-, egészségügyi, munkavállalói vagy vállalkozói járulékok). A kormányzati logika világos: ezeket akkor sem kapta meg senki, miért is számítanának bele a nyugdíjba. Azon persze lehet vitatkozni, hogy nem ez volt az ígéret, illetve a járulékokkal a nyugdíj járulékait is megfizettük (hiszen az intézkedés a nyugdíjak járulékkötelessé tételeként is értelmezhető). Mindenesetre az induló nyugdíjak így átlagosan 10-11 százalékkal csökkennek, de idővel a korábbinál magasabb járulékszint egyre nagyobb súlyt kap a visszamenőleg figyelembe vett jövedelmekben. Másrészt ez az átlag egyénenként
hatalmas szórást
mutathat, attól függően, hogy ki mikor mennyit keresett, hiszen a járulékszint sokszor változott, és keresettípusonként is eltérő volt. Tehát a járuléktalanítás az azonos kereseti pályák alapján kialakuló eltérő nyugdíjszintet újfent megbolygatja, egyes pályákat még inkább szétválaszt, másokat összefuttat. A csökkenést egyébként némileg ellensúlyozza, hogy a személyi jövedelemadót ez évtől nem a bruttó bérből, hanem a már járuléktalanított keresetből számítják ki: adó címén így valamivel kevesebbet vonnak le, mint eddig. Az induló nyugdíjakat szintén emeli a valorizáció megváltoztatása. Ennek lényege, hogy az egyes években elért kereseteket most már nem a nyugdíjazás előtti második, hanem a jogosultság megnyílása előtti évre húzzák fel. Igaz, a KSH csak március elején készül el az országos nettó keresetindex számításával; aki év elején megy nyugdíjba, az egy ideig csak előleget kap. A kevésbé részleges valorizáció amúgy szép dolog, de azért továbbra is érdemes jókor megöregedni.
Az egyéni nyugdíjszintet tehát megannyi tényező befolyásolja: van, aki jól jár, mások nagyon nem, az új szabályok pedig ezen még egyet csavarnak. De egyelőre a makrogazdasági összefüggések is csak tippelhetők. A kormány számításai szerint az említett intézkedések e pillanatban átlagosan 8 százalékkal csökkentik az induló nyugdíjakat, ami összemérhető a 13. havi járandóság mértékével. Az érintettek viszont jelenleg a nyugdíjas populáció csupán huszadát teszik ki, az arány természetesen évente emelkedik. Ahhoz, hogy a nyugdíjrendszer jövőbeli egyensúlyára bármilyen következtetést le lehessen vonni, az kellene, hogy a mostani szabályokat nagyon sokáig érvényesnek feltételezzük - valóban igazságos pedig az volna, ha legkésőbb a munkába állástól mindenkire végig ugyanazok a szabályok vonatkoznának. Erre a szavazatszerzésre berendezkedett képviseleti demokrácia ez idáig közelítőleg sem volt képes.
A kormány felkérésére a "Nyugdíj és időskor" kerekasztalban a szakma legjobbjai megkísérlik lefektetni a hosszú távú nyugdíjreform alapjait - ennek eredménye a valószínűleg nyárra elkészülő zöld könyv lesz. Az viszont biztosnak látszik, hogy fenntartható nyugdíjrendszer az egyébként is az ország legtöbb gondját okozó tényező, a foglalkoztatási szint emelése nélkül elképzelhetetlen.
