Lemez

Tökéletes katona

Muse: Drones

  • Nagy István
  • 2015. augusztus 2.

Zene

Van valami bája annak, amikor egy Muse típusú zenekar azzal jön, hogy az új lemezén visszavesz a bombasztikából és visszatér a korai albumok klasszikus rockzenekari hangzásához.

Mert hát lássuk be, a Muse mindig is bombasztikus zenét játszott, csak régen legfeljebb még nem élt dubsteppel, progrockosan hosszú tételekkel és queenes stadionvokálokkal. Legalább olyan értelmetlen elvárás, hogy az epikusságból visszavegyen, mint abban reménykedni, hogy Shane McGowan nem iszik több alkoholt, így aztán a Dronest hallgatva nem is nagyon lepődhet meg a hallgató.

Már csak azért sem, mert a zenekar folytatja a 2009-es The Resistance albumon megkezdett összeesküvés-elmélet-mániát, és komoly koncepciót zúdít ránk. A 12 új dal egy olyan katona története, akit a hadserege gyilkoló gépnek képez ki, de ő aztán öntudatra ébred, és elöljárói ellen fordul. Így aztán csalódottan legyinthet mindenki, aki inkább egy jó kis szakítós lemezt várt, miután Matt Bellamy a közelmúltban elhagyta a béna romkomok királynőjét, Kate Hudsont. A nyitó Dead Inside-ot azért elég sokan a színésznő számlájára írják, ami nem is csoda, ha az emberek olyan sorokat hallhatnak benne, hogy „nincs lelked, mintha már rég meghalt volna”. De már ebben a számban is felbukkannak a drónok, amiket a frontember a modern kor veszedelmei közé sorol. A helyzet komolyságát hangsúlyozandó többször is halljuk, ahogy egy szadista őrmester üvöltözik a főszereplő katonával, és a hangulatot fokozza, hogy még JFK-hangminták is előbukkannak. A zenére ellenben szerencsére nincs panasz, bár az utóbbi albumokhoz hasonlóan itt is sok az utalgatás. Amíg például a 2006-os csúcslemezen, a Black Holes & Revelationsön a Map of the Problematique című dalban a Depeche Mode-féle Enjoy the Silence-hez nyúlt a devoni trió, addig most a Personal Jesus köszön vissza gazdagon a Psychóban, a Revoltot akár a Killers is játszhatná, a Reapersben pedig mintha Tom Morello gitározna. A Mercyben ellenben a saját korábbi slágerüket, a Starlightot idézik meg.

No, és ott van a Globalist című monumentális opus is, amely miatt végképp kénytelenek lesznek elismerni, hogy ígérgetésből elégtelenre vizsgáztak. Több mint 10 perc hosszú, a témáját nem is kell ragozni, ráadásul morriconés fütyüléssel kezdődik, később pedig Queen-féle bombasztikumba vált. De a Muse-nak így is, úgy is sikerült feledtetnie az utóbbi két lemez sokszor teljesen céltalan kísérletezgetéseit: összességében a Drones a zenekar legjobb lemeze a Black Holes óta.

Warner, 2015

Neked ajánljuk