Grandiózus fehérnép – Florence + The Machine a Szigeten

  • Nagy István
  • 2015. augusztus 12.

Zene

Amíg hétfőn Robbie Williams, vagyis egy szebb napokat látott szupersztár volt a Sziget főfellépője, addig a nulladik napra sikerült megnyerni napjaink legnépszerűbb brit énekesnőjét.

Körülbelül két hónappal ezelőtt azt írtuk a How Big How Blue How Beautiful című új Florence + The Machine-albumról, hogy Florence Welch (és zenekara) már igazán megérdemelné a headlinerpozíciót Glastonburyben, erre egy-két nappal a lapzártánk után össze is jött neki. Ehhez persze kellett az is, hogy Dave Grohl lábtörése miatt kiessen a Foo Fighters, de a Glasto főszervezője, Michael Eavis nem is nézett új opciók után, hanem előretolta Flót főfellépőnek – és senki nem szólt egy rossz szót sem, elvégre mégiscsak a jelenleg legnépszerűbb brit énekesnőről van szó.

false

 

Fotó: MTI

Akinek a szigetes koncertje németes pontossággal éppen 21.30-kor kezdődik. A színpadon ott áll/ül vagy tucatnyi zenész, köztük jó pár vokalista, és még egy hárfás is. Flo teljes fehér szettben lép színre, mint aki white partyra jött V. László diszkóbirodalmába, és a mögöttünk álló két csávó abban kezd hangosan reménykedni, hogy majd intim testrészek is látszani fognak. Valamelyest valóra is válik az álmuk, mert az énekesnő viszonylag hamar ledobja a zakót, ami alá csak egy teljesen átlátszó inget, valamint egy melltartót vett. Nagyon meleg van, ráadásul Flo végigpörgi/izzadja a bulit, a melltartó átázik, úgyhogy a két fiatalember örülhet – na de azok is, akik a zene miatt jöttek el.

A hangzás mondjuk sokszor nem az igazi, de a mezítlábas Florence bizonyítja, hogy szupersztárrá emelkedését nem (csak) holmi menedzsereknek, hanem elsősorban önmagának köszönheti. Nincs olyan pont, ahol gyengén teljesítene, és nem nagyon nehéz elképzelni, hogy milyen bizonyítvánnyal zárna a képzeletbeli popdíva-képzőben. Hangkieresztés és oktávszám: jeles. Óriásszínpad uralása: jeles. Nagy ívű dallamok alkotása: jeles. Tánckultúra és balett: jeles. Kate Bush-karriertörténet és mozgáselemzés: jeles.

false

 

Fotó: MTI

Ezen a koncerten minden a bombasztikumról szól, és ma már nehéz elképzelni, hogy a Florence + The Machine 6 éve még a pár száz fős kapacitású bécsi Flexben lépett fel. A zenekar a What The Water Gave Me-vel nyitja a bulit, ami egy icipicit kevésbé erőteljes kezdés, de aztán a Ship To Wreckben már minden a helyére kerül. Jön az enyhén disneys Shake It Out, és nem sokkal később azt a Sweet Nothingot is megkapjuk, amit az énekesnő Calvin Harrisszel készített. Flo végigrohanja a koncertet, lefut a biztonsági árokba, a korlátról állva énekel, és folyamatosan a szeretetéről biztosítja a rajongóit. A csúcspont aztán a koncert háromnegyedénél jön el, a What Kind Of Man előadásakor, aminél feljebb valószínűleg nem lehet jutni grandiózusság terén.

Utána nehéz eldönteni, hogy leül-e egy kicsit a buli, vagy talán csak túl sok már, amit kapunk. A vége felé az egyszer csak a színpadra keveredő rajongók olyan hatást keltenek, mintha egy Thirty Seconds To Mars-szeánszon lennénk, a záró Dog Days Are Overt követően pedig még egy gyors sprint az A38 sátorhoz, ahol sikerül elcsípni a Future Islands koncertjének végét: a szintén intenzív mozgású (és a Morrissey-vizsgákat csillagos ötösre teljesítő) Samuel Herring és zenekara valahogy sokkal őszintébbnek tűnik, pedig az epikus hangzásért ők se mennek a szomszédba.

Sziget, Nagyszínpad, 2015. augusztus 11.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.