Koncert

A spanyol kapcsolat

Morrissey Budapesten

Zene

Ezúttal nem esik meg az a csúfság, ami kilenc évvel ezelőtt, Morrissey első magyarországi koncertjén, amikor is igencsak szellős nézőtér elé kellett kiállnia az elmúlt bő három évtized egyik legnagyobb hatású croonerének.

Késés, mondjuk, van bőven; közben a kivetítőn mindenféle különös bejátszások láthatók, sokan viszont a telefonjukat babrálják, mert az eseménnyel egy időben zajlik az Ukrajna–Spanyolország-meccs, ami szokás szerint létfontosságú jelentőséggel bír a magyar labdarúgás jövőjére. A zenekar aztán végre kifárad a színpadra, ahol a spanyol vonal szintén jelen van, és nemcsak azért, mert a Mozfather sokszor „gracias” felkiáltással mond köszönetet, hanem Gustavo Manzur multiinstrumentalistának köszönhetően is, aki egy ponton flamencogitáron szólózik. Egyértelműen ő a kísérőbanda kakukktojása, ugyanis az intenzíven rockoló társai közül még azzal is kilóg, hogy legnagyobb rettenetünkre egyszer-kétszer tangóharmonikát ragad, de aztán levág egy olyan zongoraszólót, amelynek hallatán talán még Kocsis Zoltán is elismerően csettintene, ha itt lenne.

Zeneileg szerencsére a Morrissey régi társának tekinthető, true rockabilly arc Boz Boorer, valamint a korábban egy rövid ideig még a Red Hot Chili Peppersben is gitározó Jesse Tobias dominál. Már ha egyáltalán dominálhat bárki Morrissey mellett, aki a betegsége ellenére jó formát mutat, precízen énekel, csak a műsort állította össze kicsit furán. A Suede­head kiváló kezdés, aztán egy időre elfelejthetjük a klasszikusokat – már a tizedik dalhoz érünk, mire elhangzik egy újabb sláger (az Everyday Is Like Sunday). Moz hét dalt is eljátszik a tavalyi World Peace Is None Of Your Businessről, és természetesen elsősorban a szólókarrierjét erőlteti, a kivetítőn pedig időnként felzaklató képsorokat láthatunk rendőrségi brutalitásról. A vetítés aztán az emblematikus Smiths-dal, a Meat Is Murder alatt kap rendkívül fontos szerepet. Annyira sokkoló képsorok kísérik a zenét (természetesen állatkínzások, vágóhídi felvételek), hogy a közönség nagy része inkább a telefonjához fordul, és megtudja, hogy lassacskán tiszteletbeli állampolgárságot lehetne adni az Ukrajnában parádézó David de Gea kapusnak.

A slágerek a vége fele sem akarnak jönni, nincs Irish Blood English Heart, csak The Last Of The Gang To Die, és hiába várjuk az olyan Smiths-klasszikusokat is, mint a Panic vagy a How Soon Is Now. Azért a végére kapunk két régi alapvetést: az egyik a What She Said, a másik pedig a feltartott középső ujjat mutató királynővel illusztrált The Queen Is Dead, melynek előadása közben egy rajongó áttör a kordonon, és pont mielőtt lecibálják a biztonsá­giak, nagy puszit nyom Moz arcára. Aztán menetrendszerűen lekerül az ing a főhősről (darabjain az első sorokban állók osztoznak), majd mindenki elégedetten távozik. Ha most láttuk utoljára Morrissey-t, akkor ennél jobb búcsút tényleg csak akkor lehetett volna elképzelni, ha egy kicsit több slágert hallunk – a spanyolok meg hiába nyertek, az Eb-re még mindig nem jutottunk ki.

 

Millenáris, október 12.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.