Lemez

The Chemical Brothers: Born in the Echoes

Zene

Rossz nyelvek szerint a Chemical Brothers egyetlenegy Beatles-számra, a Tomorrow Never Knowsra húzott fel egy teljes karriert, ami egyrészt hülyeség, másrészt mégsem az – Ringo Starr zaklatott dobolása az új albumon is visszaköszön. Vagyis minden maradt a régiben, állapíthatjuk meg, kiegészítve azzal, hogy a legutóbbi albumhoz, a vendégtelen Furtherhez képest ismét kapunk jó pár fícsöringet. Itt van két újrázó, Ali Love és a rapper Q-Tip, rajtuk kívül pedig még St. Vincent, Cate Le Bon és Beck. Az elmúlt éveket inkább filmzenékkel töltő duó igyekezett jó érzékkel visszanyúlni a korábbi lemezei hangzásához és felépítéséhez, a minőség azonban sajnos megrekedt a nem túl jól sikerült legutóbbi két album szintjén. Sokszor bántóan csörömpölő elektronikus ricsajt hallunk, St. Vincent dala pedig teljesen súlytalan, akárcsak az új Tomorrow Never Knows-parafrázis, az I’ll See You There. Ennyi elég is a gyengébb darabok felsorolásából, koncentráljunk a jobban sikerültekre: Q-Tip a Galvanize után most a Go című szám fényét emeli intenzív jelenlétével, a Taste of Honey elszállását némi méhzümmögés színesíti, az éteri hangulat a Radiate-ben folytatódik, a lemezt pedig korrektül zárja le a sajátjához képest szokatlan stílusban éneklő Beck a Wide Opennel. Összességében a Born in the Echoes se nem jó, se nem rossz lemez – leginkább egy olyan nagyszabású, pszichedelikus trip hiányzik róla, mint amilyen régen a Private Psychedelic Reel vagy a Surface to Air volt.

 

Universal, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.