Lemez

Foals: What Went Down

Zene

„Talán majd negyedszerre tényleg csinálnak egy igazán jó albumot”, írtuk tavalyelőtt a harmadik Foals-­lemez, a Holy Fire kritikájában, és örömmel jelenthetjük, hogy fohászunk meghallgatásra talált. A félig görög Yannis Philippakis vezette oxfordi ötös persze eddig sem számított rossz zenekarnak, de valami tényleg hiányzott. Pedig az előző lemezen volt egy nagy sláger (a My Number), a tavalyi VOLT fesztiválon, illetve az idei Szigeten adott koncertjeik pedig azt is igazolták, hogy mennyire jók élőben, sőt még beszólásban is jeleskednek – pár napja épp a brit kormányt találták meg annak apropóján, hogy Tyler, The Creatort kitiltották a szigetországból. Szóval, már tényleg csak egy oda-vissza jó lemez hiányzott, a korábban is nagynevű producerekkel dolgozó zenekarnak pedig végül a szintén nem kis tekintélynek örvendő James Ford hozta el az üdvözülést.

A What Went Down, melynek számaiból három is befért a három héttel ezelőtti szigetes koncert reper­toárjába, összeszedett, precíz munka; nincsenek kilengések rajta, legfeljebb kisebb szusszanások, de azok során sem lankad a hallgató figyelme. Érdekesség, hogy az albumnyitó dal a Szigeten a záró szám volt – nos, szerencsére mindkét funkciónak megfelel, és akkora zúzás van benne, hogy simán az év dala lehet. Egyértelműen ez a lemez húzótétele, és noha ennyire aztán egy dalban sem lépnek rá a torzítóra, azért a Holy Fire langyosabb rockdiszkójáig sem jutnak el. Van itt ellenben visszautalás az afro­beates kezdetekre (Birch Tree; Night Swimmers), Joy Division-ös basszus­sal megküldött poszt-punk (Snake Oil), korrekt ballada (London Thunder) és a végén a monumentális
A Knife In The Ocean. De a többi szám is teljesen rendben van, így nem nagyon nehéz egyetérteni azzal a readingi főszervezővel, aki a napokban azt mondta, hogy a Foals rövidesen már headlinerként fog fellépni a legnagyobb fesztiválokon is.

 

Warner, 2015

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.