Podmaniczky Szilárd

Tisztázzuk mindjárt az elején, pikáns ételt fõzni nem azt jelenti, hogy fõzés közben nem hordunk alsónadrágot, a nõk meg négykézláb közelítik meg a konyhát. Így Bajorországban fõznek éjfél után, impotenciát gyógyító, muskátli alapanyagú sört. De nem is az a pikáns, ami csípõs, mint a nyílt sebre locsolt almaecet, hanem az, amit annak nevezünk.

A tél beálltával a kerti sütés-fõzés kicsit ma-cerás lesz, bár nincs annál emberibb, mint mûanyag kezeslábas síruhában csukapörköltet fõzni a lugasban, az örökzöld bukszus tövében nyúlgrillt forgatni a parázson, közben bárkiöntõvel ellátott literes üvegbõl házi vegyes pálinkát szopogatni, bal kézzel fotózni a körénk gyûlt félénk, de annál éhesebb cinegéket, s ha minden igaz, nem kell hozzá negyedóra, a kertszom-szédok is megjelennek valamilyen ürüggyel, mondjuk azzal, hogy netán fatüzelésû kútfúróval játsszuk ki a hatóságot, vagy a veréblécet tüzeljük el a rácuppant, alvó denevérekkel.

A férfi szívéhez a hasán át vezet az út, hallottam úgy húsz évvel ezelõtt, és megmondom, ritkán mertem vendégségben sokat enni. Ám ez a mondat mára kevéssé utal a családalapítás étkezésközpontú technikájára, annál inkább horrorisztikus víziókkal párosul. A legényt ma inkább fogják házimozirendszerrel vagy digitális fülhõmérõvel, mintsem levessel. Ennek ellenére a magyaros konyhát preferáló helyeken gyakori szereplõje az étlapnak a legényfogó leves.

Elöljáróban utoljára: Nem lehet kétszer ugyanabba a levesbe lépni. Az ízlést nem lehet fölpofozni, avagy ha az ízlések és pofonok különböznek, az nem annak a tagadása, hogy valamely ízlés azonos lehetne valamely pofonnal, hanem azt jelenti, hogy például pofonjaink, ha csak elenyészõ különbséggel is, de más és más fizikai paraméterek szerint érintik az orcát. Például egészen más víz alatt vagy langyos vaníliaöntetben pofozkodni. Ez egyben azt is jelenti, hogy az ételeknek nincs ideája, bármely recept csupán kulinárfilozófiai útmutató. S még egy jó tanács: dühbõl ne olvassunk receptet, agresszív szakácsnak obszcén lesz a fõztje.

Kezdjük mindjárt az elején! A szakácsmûvészet azért is fantasztikus dolog, mert olyanokról is beszélhetünk benne, ami fizikailag hiteles körülmények között aligha kerülné el az irracionális szürrealisztikusság vádját. Íme. A mesés tokány elkészítésekor kétfelé indulhatunk, de mert mind a két út ugyanoda vezet, különbséget csak az egyik vagy másik út választása jelent. Ne keseredjünk el, az efféle gondolkodás nem jár késõbb rossz testtartással!

Ácsmunkát ugyan nem vállalok, de szaladok elõre mindjárt leszögezni, hogy azért nevezem a címben a húslevest jó húslevesnek, mert nagyon sokféle húsleves létezik: rossz, közepes, ehetetlen, de itt a jó húsleves receptjét adjuk közre.

Ez idõ szerint õsz van, papucsunk és kisgatyánk reszketve fekszik a hideg kövön. A hõmérséklet akaratunktól függetlenül csökken, s immár nemcsak a fizikai igénybevétellel, de a fokozott hõleadással is számolnunk kell a tápanyagok kiválasztása során.

Az otthoni fõzõcskézés egyik pszichodramatikus ismérve, hogy egyszerûen képtelenek vagyunk annyit fõzni, hogy az pont elfogyjon. Mindig kell lenni maradéknak. Ezt kívánja a jó érzés. Mert ha minden elfogy az asztalról, soha nem lehetünk benne biztosak, hogy tényleg eleget fõztünk, bármilyen hiteles és stílusos is a szabadkozás, hogy aszongya: "ha egy falattal többet eszem, szétdurranok, és lehet az ebédlõt újra festeni", vagy "úgy jóllaktam, mint egy disznó", marad bennünk egy kis rossz érzés, hátha vagy mégse. A maradék tehát rendkívül fontos a bõségérzet szempontjából, a szakács biztos lehet, hogy éhen nem maradt senki, illetve a maradék panorámaképe méltán emlékezteti a leszálló vérnyomástól lassan pislogó vendéget/család-tagot, hogy egyáltalán mit is evett.

Drága, egyetlen interaktív barátom! Nagyon köszönöm az üvegnyi kovászos uborkát, amit az ajtóm elé raktál, igazi meglepetés volt. Bár a rossz közvilágításnak köszönhetõen a feleségem elõször azt hitte, hogy vízipocok, miután kellõen kihûtve két rudat azonnal elnyeltem belõle, kétség sem maradt mibenléte felõl. Illata hûsítõ, aromája markáns, roppanása pedig a fülnek kellemes volt. Akárki receptje alapján csináltad, példás munkát végeztél.

Ugorjunk mindjárt fejest a közepébe. Végül is mit is csinálunk? Dzsemet vagy lekvárt fõzünk? Nem mindegy. Mert dzsemet. Uniós ország vagyunk, itt lekvárt csak citrusfélékbõl fõzhetnénk, de a magyar pagonyban legkevesebb citrusfélékbõl terem. Egyébként minden más gyümölcsbõl csak dzsem készíthetõ. A törvény magyarázatát már nem volt kedvem elolvasni, de biztos vagyok benne, hogy például sokkal nagyobb fájdalmat okozunk a baracknak, ha belõle lekvárt, nem pedig dzsemet fõzünk. Okosnak lenni a tojás dolga, mi csak élvezkedni akarunk.

"Most jöttem a piacról, nyakig ér a lábam, két kosár elõttem, de mintha százan." Vagy: "Együnk sokat / együnk sokat / együk meg a / gazdagokat." Odafelé a másodikat, visszafelé az elsõt dúdolgattam a piac és a lakás között. Ez elvi kérdés: rosszkedvûen soha ne menjünk piacra, mert olyan cuccokat fogunk hazavinni, hogy például a málnának nem lesz árnyéka, mert lapos lesz.

Már régen elmúlt húsvét, de a locsolóversek maradtak, mint az is, amit csodálkozó kisgyerek pózban, felnõtt szereplõvel kell elõadni: "Zöld erdõben jártam / a lakást bezártam / a kulcsot elhagytam / itt maradhatok egy kicsit?"