Kerti parti a lakásban
Ha síruhában izzadunk, a pálinka könnyen a fejünkbe száll, félünk a cinegéktõl, és a szomszédoktól is kellõ garattávolságot akarunk, akkor beköltözhetünk a konyhába, de akár az ebédlõben is fölállíthatjuk az úgynevezett Raklett grillt, amivel pompás ételek készíthetõk. Igaz, a kormos, füstös íz elmarad, amiért kár-pótoljon a tudat, hogy ételünkben megjelenik a fénysebességgel száguldó elektronok keltette elektromos áram hatása.
A Raklett grill számomra is sokáig ismeretlen volt, nem szívtam magamba az anyatejjel, nem léptem rá már a kapaszkodás nélküli járást tanulva. A Raklett grillben ugyanolyan vaskos fûtõszálat találunk, mint a hagyományos típusú kenyérpirítóban, viszont a Raklettnél úgy képezték az eszköztestet, hogy a fûtõszál fölött lévõ serpenyõszerû részben kisebb húsfalatokat grillezhetünk. A rendszer lefelé is ontja a hõt, méghozzá hat-nyolc kis lapátocskára, amikben én többnyire sajtot sütök. Az eszközhöz jár még a lapátocskák számával egyezõ darabszámú fakanál-kollekció, ami a lapátba sült anyag kiakolbólintására szolgál. Ha szuper- vagy hipermarketben vásároljuk az eszközt, általában azokat a dobozokat rakják elérhetõ helyre, a polc elejére, amelyekbõl a mozgatható részeket, fakanalat, lapátot már ellopták, s olybá tûnhet, hogy nem is jár hozzá, s otthon majd nyomkodhatjuk a hideg kilincshez a fejünket, mire kitaláljuk az eszköz más grilltõl eltérõ használatát.
Hogy a kerti parti hangulatát megõrizzük, a télikertbõl behozhatunk néhány virágot, vagy zöld színû kötényt húzunk, kitölthetünk két deci száraz muskotályt, s ha hiányzik a tûzrakás õsidõktõl génágyban hurcolt mítosza, gyújtsunk be bátran a kandallóba, vagy ha idén nem ellenõrizték a kéményhuzatot, gyújtsunk meg három, a lobogó tûz hangulatát idézõ, jó minõségû gyertyát, de vigyázva, nehogy illatgyertyák legyenek, mert mielõtt megérezhetnénk a Raklett pompás illatát, orrunk nyálkahártyája kémiai aberráció, akarom mondani, irritáció áldozatává esik.
Egy nagyon egyszerû étel elkészítéséhez legtöbbször krumplira van szükség, így most is. Válogassunk egyforma, lúdtojás nagyságú burgonyát, a lúdtojás méretét nézzük meg az interneten, majd a krumplit tisztára mosva, héjával együtt helyezzük a hideg sütõbe. Nem fóliába, nem tepsibe, nem az öregapám kalapjába, hanem csak a rácsra. A sütõt állítsuk közel 140 fokos hõmérsékletre, ennél följebb semmiképp, mert az inkább vezet a krumpli robbanógránátként való használatához, s bizony láttam már farkaséhes családot kaparófákkal kucorogni a lassan hûlõ sütõ tövén. Itt jegyzem meg, érdemes lenne földeríteni, milyen ízû körettel gazdagítanánk a köretrepertoárt, ha a direkte robbantott krumpliból pürét kavarnánk. (Vigyázat, szülõi felügyelet nélkül a kísérlet nem végezhetõ!)
Legyünk jóhiszemûek, és tegyük föl, hogy a krumpli állaga a kedvünk szerint alakul, így más elfoglaltság után nézhetünk. Például vágjuk fél centi vastag "sréhont" karikákra a Pick virslit. Nem ajánlott rejtélyes eredetû, kilónként 189 forint bruttó árfekvésû virslivel kísérletezni, állítólag sütés után friss kõolaj marad vissza, de az sem lehetetlen, hogy megtaláljuk a tíz éve leadott rendszámtáblánk morzsalékát. A sütés-fõzés a XXI. században sokkal nagyobb felkészültséget, körültekintést és idegi tartalékokat igényel, mint a sötét középkorban, ezért lehetõleg már bevált sajtot válasszunk, különben sütésekor itt is csak egy fehér, átizzadt hártya marad vissza, jó esetben a gyártó félelmes kacaját visszhangzó adalékanyagok.
A virslikarikákat a bekapcsolt Raklett tetejére, a gyufásdoboz méretû sajtdarabokat a kis lapátokra tesszük, s hagyjuk, hogy az elektromos fûtõszál hõkezelje lent a sajtot, fönt a virslit.
Eközben vessünk pillantásokat a krumplira, amit hozzávetõleg negyven percig süssünk, ám minden más nap és minden más krumpli másként sül, de ha résen vagyunk, elnyerjük méltó jutalmunkat. A héjában megsült krumplit langyos tálba helyezzük, és ruhával letakarjuk.
Már tálalhatjuk a vegyes savanyúságot, pucolhatjuk és hosszában félbevághatjuk a krumplit, s mindkét fél krumpli tetejére egy-egy pampogva pirosodó sült sajtot teszünk, mellé a domborúra sült virslikarikákból, s ha még támogatni akarjuk a kerties hangulatot, kemencében sült, háromkilós, foszlós bélû, ám ropogós héjú kenyérbõl szeljünk kenyeret.
Természetesen itt is, mint a kerti partikon, valakinek be kell vállalnia a folyamatos sütõ szerepét, aki sajtoz, virsliz, esetleg kacéran bedob egy vékony szelet húscsíkos füstölt szalonnát a grillbe. Ebbõl annyi elõnye származik, hogy amíg a többiek csak esznek, õ még mindig kortyolhatja a friss palackozású, gyümölcsben inkább, mint savakban gazdag száraz muskotályt.
Kint már sötét van, a hó esik, s a barackfán rozsdásodó bográcsban szalonna illata után kutatva üvöltöznek a széncinkék.
