A tepsis hús
Most pedig higgadjunk le, fújjuk ki az orrunk, mossunk kezet, s miután a fehér abroszra helyeztük a tenyerünk, számoljunk tízig, ha nem tudunk, mindkét kezünkön mozdítsuk sorban az ujjainkat.
Sokáig abban a tévhitben éltem, hogy az étel annál kiválóbb és különlegesebb, minél több íz és anyag keveredik benne. Tévedésem azon az Amerikából importált gondolaton alapult, hogy valami annál jobb, minél több, minél nagyobb. Például piacon szépen kiszûrhetõk az ilyen gigantomániás vásárlók, akik a fóliában injekcióval érlelt, íztelen, félkilós paradicsomokra vadásznak, miközben orruk elõtt árulja a reszketõ hangú idõs asszony a valóban finom, "méretazonos" paradicsomot.
Mivel minden ételbe ugyanazt a negyven alapanyagot és ugyanazt a hetven fûszert raktam, tulajdonképp csak nevükben különböztek, az ízük azonos volt.
Arányérzék kérdése, hogy egy étel mikor kíván sok szereplõt, s mikor csak fikarcnyit.
Ebbõl a maszlagból, az egybefõzés õrületébõl mára kiemelkedõ minõségben maradt vissza az úgynevezett tepsis hús.
Flott és tartalmas étel, elkészítése mégis pofonegyszerû, idõigénye csupán az alapanyagok elõkészítése, ezért jó szívvel ajánlom azoknak is, akiknek visszafelé jár az órájuk.
Vásároljunk gyönyörû kilós karajt, vágjuk ujjnyi szeletekre, a vastagabb ujjúak méretezhetik a szeletet a fogkeféjük nyeléhez, de maximum olyan vastag legyen, mint a Kis világatlasz 1976-os kiadása, amit egy földrajzversenyen nyertem hetedikes koromban, s amelyben a magyar nemzeti jövedelem 54 százalékát még az ipari termelés adta, s az egyéb csak 6 százalék volt.
A tepsibe öntsünk olívaolajat, jól járassuk meg az alján, hogy mindenhova eljusson, mint a világutazó. Helyezzük a szeleteket az olajba, de úgy, hogy lehetõleg ne fedjék egymást, ezért ha szükséges, vegyünk elõ nagyobb tepsit vagy végezzünk drasztikus tereprendezést a hússzeletek között.
Mossunk kezet, és igyunk egy kupica szilvapálinkát, ettõl kitágulnak az agyi erek, s legalább 40 százalékkal csökkentjük az infarktusveszélyt. Ha ízlett, töltsünk még egy kupicával, amely nem tévesztendõ össze a kannafedõvel. Ha a harmadikra is rászánjuk magunkat, arra azért ne számítsunk, hogy 120 százalékkal csökken az infarktusveszély.
De mielõtt teljesen leinnánk magunkat - ami egy tévés fõzõmûsorban hihetetlen dinamizmussal ruházná föl az adást -, vessük vigyázó szemünket a tepsi alján pihenõ hússzeletek felé. Sózzuk, borsozzuk, s ízlés szerint megszórhatjuk kis majoránnával vagy (és nem és!) friss szerecsendióval.
Fölkarikázunk legalább három fej hagymát, s mint kis bicikliabroncsokat, a húsra tesszük egyenletesen, rá öt-hat egész gerezd fokhagymát.
Aztán fölaprítunk kb. negyven deka gombát, a húsra tesszük, s a gombát ismét borsozzuk, mert a bors az õ fûszere. A gomba lehet csiperke, õzláb is, de arra megkérek mindenkit, hogy ha ebben a megfázós, influenzás idõszakban orvoshoz fordul, még csak véletlenül se mondja az orvos elõtt, hogy gombát evett, mert két perc alatt ott a rohammentõ, és ne tudják meg, mit kell kiállni, ráadásul, mikor reggel saját kérésemre hazaengedtek, hónom alatt a másfeles vízzel meg a pulcsimmal, mindenki úgy nézett rám, mint akit a detoxból engedtek szabadon. ("Iszik ez, mondtam én!")
Na.
Pucoljunk krumplit, vágjuk karikára, lehetõleg sárga holland krumplit vegyünk, kiváló anyag, már itthon is termesztik, mindenesetre a tarackkrumplitól a magyarok nyila mentsen meg mindenkit. A krumplikarikákkal kedvünk és krumpliigényünk szerint fedjük az ételt, sózzuk kicsit, s ha úgy gondoljuk, hogy nem attól a hentestõl vettük a húst, aki elõtte napokig szívatta föl vele a vizet, akkor a kiöblített kupicás poharunkkal kettõ vizet önthetünk alá, de van, aki ezt ugyanennyi tejjel helyettesíti.
Ha készen áll az étel a bevetésre, alufóliával gondosan takarjuk le, tûrjük a fóliát ujjbegyünkkel a tepsi széle alá, s helyezzük legalább egyórás nyugalomra a kb. 230 fokos sütõbe. Van tehát egy szabad óránk, nyugodtan golfozhatunk, foglalkozhatunk kedvenc lélektani kérdéseinkkel, vagy fémdetektorral meg-kereshetjük a kertben az ásót.
Egy óra teltével, kesztyût húzva, levesszük a fóliát, óvatosan, mert ismertem szakácsot, aki úgy megégette vele az ujját, hogy még a fülcimpáját is leszakította, ezért kényte-len volt megnöveszteni a haját, ám emiatt meg kirúgták az állásából.
Ha eltávolítottuk a fóliát, toljuk vissza a tepsit a sütõbe, hogy a krumpli fölül megpiruljon. Elektromos tûzhelynél ezt a grillezés nevû funkciókapcsolóval jócskán hatékonyabbá tehetjük.
Ha a krumpli megpirult, én tepsistül helyezem az asztalra, nehogy a gyerekek azt gondolják, és elhíreszteljék rólam, hogy apa otthon nagy fatálakban süti a húst.
