Pikáns paprikás krumpli
Tisztázzuk mindjárt az elején, pikáns ételt főzni nem azt jelenti, hogy főzés közben nem hordunk alsónadrágot, a nők meg négykézláb közelítik meg a konyhát. Így Bajorországban főznek éjfél után, impotenciát gyógyító, muskátli alapanyagú sört. De nem is az a pikáns, ami csípős, mint a nyílt sebre locsolt almaecet, hanem az, amit annak nevezünk.
Hosszú évtizedeken át nem ettem étteremben paprikás krumplit, mert egyetlen étlap sem tartalmazta. Sóvárogva néztem, hogy egynémely különc díszvendégnek mégis készített a szakács, de mert utálom a bennfenteskedést, egyetlen helyen sem számítottam díszvendégnek. Hanem aztán egyszer kapatosan besokalltam, mikor minden harmadik asztalnál díszvendég ült, s egy apró termetű, vézna pincért a földre teperve kifaggattam. Hogyan lehetséges az, hogy minden harmadik asztalnál paprikás krumplit esznek, mikor nincs is rajta az étlapon. Azért, válaszolta könnyek között, mert ott serpenyős burgonyának írják.
Hogy többé ne kelljen kerülgetnem az éttermekben fölállított nyelvi csapdákat, otthon, a saját boszorkánykonyhámban kikísérleteztem azt a pikáns paprikás krumplit, amit garantáltan soha többé senki nem fog serpenyős burgonyának nevezni.
Két jó fej hagymát és bő egy kiló krumplit a szokásos módon megtisztítunk, a hagymát apróra vágjuk, majd forró olajban dinszteljük. Ha megüvegesedett, rádobjuk a hosszában felnégyelt krumplit, s mintegy a felszínét megsütögetjük, szem előtt tartva, hogy a hagymát oda ne kapja a forró olaj. Ha a krumpli egy részének külszínén változást észlelünk, levesszük a tűzről, türelmesen elszámolunk hétig, majd az alkotmányt megszórjuk egy teáskanál piros nemes paprikával, és az olajban feloldjuk. A bátrabbak ilyenkor késhegynyi chilit is dobhatnak rá, a gyávábbak csak ellenőrizzék, van-e otthon chili.
Fogjuk a cugehőrt, és fölengedjük bő vízzel, hogy a krumplit is ellepje, de azért ne essünk át a ló túlsó oldalára, a krumplilevesbe. Ha viszonylag kevés vízigényű ételt főzünk, érdemes a csapból kifolyó, szennyvíz tisztításából nyert klóros vizet szénsavmentes, palackos vízzel helyettesíteni, érezhető lesz a különbség, olyannyira, hogy fölkészülhetünk a következő kérdésekre: 1. Új fűszert raktál bele? 2. Máshonnan hozod a zöldséget/húst? 3. Rakhatok bele egy kis klórt?
A vízzel fölengedett paprikás krumplit sózzuk, borsozzuk, kicsit köményezzük, rakjunk bele bő evőkanál sűrített paradicsomot, egy kávéskanál cukrot, egy szál, félcentis karikákra vágott füstölt vagy lángolt gyulai kolbászt, négy-öt gerezd fokhagymát, és amikor biztosak vagyunk benne, hogy senki nem figyel, a rádión keressünk latinos gitárszólót vagy egy torreádor jajveszékelését, és vegyük elő a félkilós mirelit borsót.
Ebben a műfajban az Iglónál jobbat nem ajánlhatok, náluk a zsenge felirat valóban zsenge borsót takar. A más álnéven futó és feleakkora pénzköltséggel járó mirelit borsó íze drága barátomat juttatja eszembe, akit tinédzserkorom derekán, mikor még csak a bal oldalon nőtt bajszom, megláttam zöldborsót árulni a piacon. Hát te mi a fészkes fenét csinálsz itt, kérdeztem a kitűnő tanuló és jó sportoló gimnazistát. Borsót árulok, válaszolta, s kinyitott egy hüvelyt, lássam, nem használt rúdelem van benne. De hát hogy? - fokoztam kíváncsiságomat a blokktéglás lakásban lakó barátom iránt. Pszt! - mondta -, ez takarmányborsó, tízért veszem, harmincért adom, apám kap egy húszast benzinköltségre. Pedig milyen szép zöld borsó, mondtam, s igyekeztem úgy beállítani a dolgot, hogy engem ver át.
Na, de mielőtt elsírnánk magunkat a kommunista árubőség és erkölcs kapcsolatára ébredve, pillantsunk a fedő alá, ahol izgatottan fő a paprikás krumpli. Akik most vannak harmadszorra konyhában, kóstolják meg a zöldborsót, nézzék meg a krumplit, megpuhultak-e. Ha már jó úton haladnak, ellenőrizzük a víz mennyiségét, elegendő-e ahhoz, hogy komoly képpel nokedlit szaggassunk bele. Mert utoljára a nokedli következik, kanál hegyével rutinosan fircantva a lébe, vagy aki nem ismeri a kanálheggyel történő nokedlifircantást, annak ajánlatos külön főzni kevéske nokedlit, mert a krumpli hátára szaggatott félnyers nokedli nálunk konyhaidegen. Aki sem a fircantástól, sem a nokedlitől nincs oda, annak ajánlhatok hozzá csipetkét vagy munkanevén csipedettet.
A csipedett úgy készül, hogy teásbögrébe beleütünk egy tojást, majd rászórunk 2-3 evőkanál lisztet. A lényeg, hogy a bögre belsejében tartva meg tudjuk markolni az anyagot. Nyúljunk nyugodtan a friss tojás alá, és bármire is gondolunk, nyomjuk össze a liszttel. Nyomkorásszuk, míg szemünk láttára nem keletkezik belőle tészta. Mikor először készítettem, magam is meglepődtem, milyen kezes bárány módjára alakul markomban a természet. Ha a csipedettet választjuk a krumplihoz, úgy időzítsük a gyúrást, hogy bő fél órát állhasson a tészta, amit gömb formájában jól belisztezünk. A csipegetést csípve-csavarva végezzük, közben nem árt a tésztát átgyúrni, kezünket lisztezni, ha ragadunk.
Ha nem felejtettünk ki semmit, kész a zöldborsós, nokedlis (csipedettes) pikáns paprikás krumpli, és szedés közben fölbukkannak a kolbászkarikák is. Friss kenyér, uborkasaláta vagy ecetes uborka jár mellé, lehet utóbb erőset belerakni, csak egyet nem szabad. Bekiabálni a szobába, hogy gyertek, kész a serpenyős burgonya.
