Podmaniczky Szilárd: Déli velõ

  • Podmaniczky Szilárd
  • 2004. június 10.

Egotrip

Már régen elmúlt húsvét, de a locsolóversek maradtak, mint az is, amit csodálkozó kisgyerek pózban, felnõtt szereplõvel kell elõadni: "Zöld erdõben jártam / a lakást bezártam / a kulcsot elhagytam / itt maradhatok egy kicsit?"

Nokedli

Van, hogy erre az a válasz érkezik: ", te egy nokedli vagy!

Ha lehet, ne szívjuk mellre, gondoljunk inkább arra, hogy a nyulakra nem vonatkoznak a farkastörvények, azok csak a farkasokra vonatkoznak, különben nyúltörvénynek hívnák õket.

Furcsa, érezzük szánkban ezt a finom vadas ízt? Ezt a tejfölös paprikás micsodát? Ha nem, vegyük át a nokedlikészítés alapfogásait, amely kivált hasznos módszer, hogy a köret köré szaftos anyagokat fantáziáljunk. ("Összefut a szánkban a nyál, mint két tehervonat, mikor átszellemülten párzik." Ford.: K. P.)

A nokedlit öt deci vörösbor után szokás galuskának is hívni, további öt után köretnek, az erre ráivott egyéb fogalmazási problémákért felelõsséget nem vállalunk. A lényeg, hogy számunkra a nokedli betûszedet fejezi ki legpontosabban azt a formát, színt és viszkozitást, amit mint hûséges tápanyagfogyasztók elvárunk ettõl az ételspecialitástól.

A nokedlikészítés elsõ ránézésre nem kíván különösebb konyhai pallérozottságot, ám ha ez egyszerû folyamat hibalehetõségeit vesszük számba, számos olyan tévútra futhatunk, illetve zsákutcában rekedhetünk, ahol könny és áhítat, funkcionális vers és irreverzíbilis káromkodás könnyen összemosódhat. Ne higgyünk hát azoknak, akik e szót pipogya, magatehetetlen személy jellemzésére használják, a rossz nokedli testes háziasszonyok önbecsülését is sírba tudja tenni.

Kezdjük mindjárt a megfelelõ tojás kiválasztásával, amelynél nem az a lényeg, hogy akkora legyen, mint egy strucctojás, vagy olyan kicsi, mint egy egértojás (ezek az amerikai rántotta esetében fontosak), hanem úgy képzeljük el, hogy a tojás ragacsossága tartja majd egyben a nokedlinket, illetve színe festi aranysárgára, illetve hókadt vérnélkülire. Minden egyes tojást üssünk kis bögrébe, hogy méltó szûrõt állítsunk a záptojások elé, de mert maximum két tojás ajánlott egy kisebb adag nokedlihez, a szûrési funkción túl a bögrében kedvünkre ellenõrizhetjük a tojás színét, s ha nem vagyunk elégedettek, még mindig egyenként adagolhatjuk a macskának. (Persze elõírás szerint macska nem tartózkodhat a konyhában, de a konyhaablakon át, szõrmentén így is felvehetjük vele a kapcsolatot. Jelszó: cic-cic!)

A tojás sárgáját villánkkal pukkasszuk ki, majd keverjük el abban a tálban, amelyben elfér majd a liszt is. Tálat úgy válasszunk, hogy abban rendesen meg tudjunk kapaszkodni a keverés alatt: perem, fül! Keverés közben adjunk a tojáshoz csipetnyi sót, s löttyintsünk bele némi olívaolajat, ez valahogy, nem tudom, miért, de olyan krémessé teszi majd a masszát, és zsírgazdag táplálkozásunk okán nem baj, ha ezentúl mindenbe teszünk egy kis olívát - ez alól képezzen kivételt a szemcsepp, nehogy úgy járjunk, mint az a svéd férfi, akinek éjszaka begyulladt a szeme, kitapogatta éjjeliszekrényén a szemcseppet, majd három egészet csöppentett belé, ám reggel nagy volt a csodálkozása, mikor nem bírta kinyitni a pilláit, s csakhamar rá kellett jönnie, hogy bizony az este az éjjeliszekrényén hagyta a pillanatragasztót.

Tojás, só, olíva elkeverve, jöhet a liszt. Érzéssel! Hat-hét evõkanálnál harapjuk a tejes zacskó csücskét, s innentõl kezdve tej és liszt párhuzamos adagolásával keverjük a masszát, természetesen: fakanállal. Erõnlétünktõl függõen válasszunk a nagy és kis fejû fakanalak között, de arra mindenképpen ügyeljünk, hogy a szára ne legyen túl rövid, mert a mandzsettánk/riseliõzött blúzujjvégünk tiszta egy adta tészta lesz, nem beszélve az óránk számlapjáról, amit igen snassz vállalati értekezleten az asztal alatt nyálazva törölgetni az asztalterítõvel - amire tészta ráragadt, annak sorsa gyorsan eldõl.

Ha sietünk valahová, például az állatkertben van randink a leopárd ketrece elõtt, vagy japánoknak tolmácsolunk a nehézipari múzeumban, akkor már az elején nem árt föltenni a vizet forrni. Hadd forrjon az a víz, sót bele, és fedõt rá!

A tészta állagát magunk állíthatjuk be a tej-liszt aránnyal, méghozzá annak figyelembevételével, hogy apró vagy testes nokedlit akarunk, illetve nokedliszaggatónk mekkora lyukakkal rendelkezik. Ugyanis a híg massza testesebb, elnyújtottabb formákat képez a forró vízben, majd a tésztaskálán a keményebb felé haladva, nokedlink átlagos átmérõje csökken, elnyújtottsága a gömb felé konvergál. Elképzelésünk szerint helyettesítsünk be a függvénybe!

Ám itt jön a kutya elásva! Egy adagot már beleszaggattunk, s várjuk, mi lesz. Elõször is: ne várjunk, az istennek se! A nokedli secperc alatt átfõ, és feljön a víz színére, ne fõzzük halálra, azonnal merjük szûrõbe, s még azonabbal nyomjuk a hideg csap alá, vagy ha messze a csap, dobjuk hideg vízbe a nokedlit. Laza merevségét csak így nyeri el! A hideg vízben egy szaggatásnyit hagyjuk, s ösmét szûrjük egy vajjal kikent jénai tálba. Néha nem szükséges az utómelegítés, néha meg igen: a negyvenfokos sütõ kedvünkre tesz.

A nokedli elkészítése nem oly bonyolult, hogy az stresszel járjon, de láttam én már olyan nokedlit, amiben megállt a gyorsvonat, s a hóeke is recsegve tört darabjaira. De ha a fent leírtakat kis kötényben követjük, nem lesz gyomorszájra fagyott mosoly, csak egy tál remegõ nokedliköret, amelyhez immár bármi, akár a húsvéti nyúl is elkészíthetõ a maga paprikás levében fõve.

Figyelmébe ajánljuk