Sajó László

A Városháza mint kiadó szép könyvek sorával bizonygatja kies fővárosunk gyönyörűségét (Szép vagy, gyönyörű vagy), a főpolgármester kitekint szobája ablakából, legalább nekem szép. Nagyon jó volt - vége?, régen jelent meg az utolsó kötet - A mi Budapestünk sorozat, kis könyvecskék, képben-szövegben a Duna-hidak, Udvarok, Pesti Presszók, kocsmák (Rövidlépés, in memoriam Bodor Ferenc), egyéb nevezetességek. A város arcai sorozatban Gyáni Gábor bemutatja a Hétköznapi Budapestet, Komoróczy Gézáék A zsidó Budapestet. Aztán itt van Az én Budapestem sorozat, képek és képaláírások, jeles szerzőpárosok, Frankl Aliona-Lugosi Lugo László: Eltűnő Budapest, Gink Károly-Kukorelly Endre: Budapest — Papírváros, Lengyel Péter-Merényi Endre: Búcsú (a kedvencem), Lábass Endre (egyedül): A táj. Csak a lemezmellékletet hiányolom, Hajdú J.-Brandl I.: Pest megér egy estet. Legutóbb Kálmán C. György válogatta Mándy Iván helyi érdekű novelláit egy kötetbe (Budapesti novellák), most Albert Zsuzsa gyűjt be lírikusokat. Pest megér egy verset. Fővárosunk - régi - dicsőségét, valljuk be, inkább prózaírók zengték, Budapest általuk egyre dicsőbb, a város Mándyból és Fejes Endrétől, Krúdyból és Temesi Ferenctől olyan ismerős. A magyar irodalom slágertémája, húzónév, címszereplő (Kóbor Tamás: Budapest, Nagy Lajos: Budapest nagykávéház, Ottlik: Buda, Márton László: Nagy-budapesti Rém-üldözés és még sokan mások). No de a költők?! Ki tud olyan verset, mely Budapest emblémája, címere lehetne, mint például egy Mándy-novella? Albert Zsuzsa keresett, s nem talált. Talán mert nem jó helyen kutakodott. A kötet Bornemisza Péter (kortárs magyar költő a 16. századból) opusával indul, merthogy benne van a sor: Valljon s mikor lészen jó Budában lakásom! Amúgy semmi köze a vezérfonálhoz, a válogató indíthatott volna az Ómagyar Mária-siralommal is, abban benne van a Világnak világa, Budapest meg benne a világban. És ebadta költői, elbitangoltak a megadott témától, és mellébeszélnek (olykor jó verssel, pl. Gergely Ágnes és Lator László). Olyan ez a kötet, mint egy bedekker, szép is meg okos is, benne van minden nevezetesség, a Margitsziget (Ady: Szent Margit legendája), a Városliget (Arany: Ének a pesti ligetről), Óbuda (Tóth Árpád: Aquincumi korcsmában), természetesen Az Üllői úti fák, az Országház (Ágh István: A Parlamentnél), a Petőfi tér (Petri: Petőfi tér melody), de még Pesterzsébet (Kárpáti Kamil: Pesterzsébet felhőkarcolói) és Kőbánya (Ágh István), a Külvárosi éj (!) is, a turista mégis eltéved, és semmit nem tud meg Budapestről. A válogató túl messziről (Bornemisza Pétertől) indult és kevésre jutott. Hagyni kellett volna a régieket (egy külön kötetbe), hadd szóljanak az újak, legújabbak, s nemcsak (a Városházának) kedvest, szépet, hanem a valódit. Tudom, egy reprezentatív, évfordulós, ünnepi (a könyv február 13-a táján jelent meg, Budapest felszabadulása? megszállása? megszabadulása idején, ha nem is alkalmából, csöndes ünnep) kötetnek sajátos szempontjai vannak, csak a szépre emlékezem, s mi sem egyszerűbb, mint fölsorolni, kik nem szerepelnek, s akik igen, miért. De. Ha már kellett (?) egy Nagy László-vers, miért ez (Jártam én koromban, hóban), ott A város címere, lehet akár Budapesté is, igaz, komor vers, nem fér a koncepcióba. Néhány versnek annyi köze Budapesthez, mint ide Makó (Csanádi Imre: Gerle a gesztenyefán, Albert Zsuzsa: Gesztenyefa), de szerepelnek, csak mert le van írva egy budapesti utcanév, táj, (gesztenye)fa. Ha a válogató következetes, szerepel pl. a Szózat: Hazádnak (fővárosa Budapest) rendületlenűl... Hol a pesti flaszter költője, Ladányi Mihály? Csak mert verset írt Leninhez, mert szociálista? Hol van a, sorolhatnám. És aki szerepel, például Petri, a Petőfi tér melodyval, ez a vers is csak címében pesti. Akkor már (s talán ez lehetne a város címere) sokkal inkább a Hogy eljussak a napsütötte sávig (most látom, a Petri-kötet tartalomjegyzékében így szerepel: Hogy eljussak a napsütötte sárig, gyönyörű). A kezdősorok, egy leendő Budapest-antológiá

Bohumil Hrabal, cseh író, miközben a galambokat etette, kiesett az ablakból és meghalt. Ez a mondat valahol megvan a Hrabalokban, vedd csak le a polcról, nézz utána, hogy zuhan.

Ismerős a vicc, az öreg bika és a fiatal bika állnak a hegytetőn, alant tehenek. Menjünk gyorsan, és keféljük meg az egyiket, mondja a fiatal. Nyugi, leballagunk, és megkeféljük mindet, szól a bölcs öreg, és úgy is tesznek. Én, öreg ősbölény, állok a Corvin mozi aulájában, körülöttem filmről filmre rohangálnak a bikaborjak, nekem már minden ballépést meg kell gondolnom, melyiket az ötezerből? Kiválasztok egyet-egyet a műsorplakáton föltüntetett műfajok közül, kezdjük egy kisjátékfilmmel.

Az író (költő) is emberből van, legyen bár lángoszlop, vezérlő csillag, hatujjú patás táltos. S persze titkokba burkolózó, Homálynoki Szaniszló, köd-ember, észak-fok, titok, idegenség. Na nem. Csupán egy ürge a sok közül.

Györe Balázs minden bizonnyal a valóságban is létezik. A borítón fénykép: a szerző (gondolom), felesége (valószínűleg) és a könyv egyik főszereplője, Keszthelyi Rezső (ő az, őt ismerem).

Talán dialmat vizsgára készültem, kötelező olvasmány a Kínai filozófia (!) Ókor három komor kötete, ehhez valamit innom kell. Keményebb fű nem lévén, gondoltam, teát iszom kávéval - dupla dopping, dupla élvezet. Kis autopress kávéfőzőmbe víz helyett teát töltöttem, s kávé helyett teafűvel tömtem tele, s vártam. Hiába. Viszont a kávéfőző fölizzott, maradandó nyomot hagyva starthelyén, a parkettán, s egy nikkel kávéfőző-ufó lebegett a Nagyvárad tér, a SOTE épülete fölött. Így változtattam albérletet.

Fürjes Pétert ne keressük az Új Magyar Irodalmi Lexikonban. Se folyóiratok tartalomjegyzékében.

"John Coleman mindeddig hat verseskönyvvel jelentkezett, Sailor´s Prayer (Tengerészfohász, 1983); Sunsnow (Naphó, 1988); Kick off, Horace! (Dögölj meg, Horác!, 1993); And Other Throws of Dice (És egyéb kockadobások, 1994); Pennsylvanian Trifles (Pennszilván picsipácsik, 1994); Hounds in the Wind (Vadászkutyák a szélben, 1995); illetőleg a közelmúltban (éppen 1996-ban) kiadatott egy hetedik verseskötetet is Bike Rodeo (Biciklirodeó) címen... Jelen kötetünk tulajdonképpen ezen utóbbi művet, az időközben botránykővé vált Jack Cole-féle Daloskönyvet tartalmazza, továbbá a The Damnation of John Coleman (John Coleman elkárhozása) című hosszabb, részben önéletrajzi véttetésű szöveget."

Kell egy csapat. Mándy - Moldova Karinthy II. Örkény - Bereményi (Darvasi) Ferdinandy Esterházy Kőrösi Nagy G.(áspár) - Spiró (Kukorelly) Tandori (Módos P.) Szöv. kap. Tarján T. Ezzel a csapattal - két csapatra való novellával - bárkit leverhetünk. ...e kötet írásainak mindössze specifikuma, ám nem a legfontosabb vonása, hogy éppen a labdarúgásról szólnak - mentegetőzik már a meccs után, az Utószóban a szöv. kap., pedig mi más lenne a legfontosabb vonás, mint a foci, a laszti, a bőr, a... Hogy mellesleg életről-halálról szólnak e novellák, hát istenem. A foci is életre-halálra megy, még kispályán is, még torinóra is. Hogy az antológia így közvetve kirajzolhatja a század történelmének a hazai szeletét, a harmincas évektől a háborún, 1945-ön, 1956-on, 1968-on át a hetvenes évekig - kit érdekel? Ebből van elegünk. De Gruber Karcsi és Baumgartner védései, az alattomos Mustár kettő, Tolvaj Ferdinánd jobbszélsőjátéka, a Vakk Bek, Edströmnek az a bizonyos, mindent eldöntő fejesgólja, egy Juhász István nevű ifijátékos góljai, a Budapesti Iszkra Olajbányász ritka győzelmei - ezekért érdemes (volt) meccsre járni, könyvet kézbe venni. Bár Edström gólja fájdalmas replay... (én úgy - rosszul? - emlékszem, a jobb sarokba ment - vánszorgott - be, hasonlóan Ciernatinski góljához, szegény Mészáros Bub, átkozott jobb sarok!) A gólok! Hiányolom Darvasi L. góljait (Gólok története, A portugálok [nem is A magyarok] című kötetből, a kötényeket [szintén Darvasi L., mármint ő kapta, igaz, a szöv. kap. az összeállításkor nem ismerhette e bőrösöket, talán majd egy bővített keretben]). Hiába kerestem Hamvai Kornélt (blasz kettő, csatár), pedig nem bajlódik sérüléssel, nemrég kapott Déry-díjat Márton partjelző fázik című (első) kötetére.