Magyarország nem volt, ha nem lesz

szerző
Sajó László
publikálva
1997/7. (02. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ismerős a vicc, az öreg bika és a fiatal bika állnak a hegytetőn, alant tehenek. Menjünk gyorsan, és keféljük meg az egyiket, mondja a fiatal. Nyugi, leballagunk, és megkeféljük mindet, szól a bölcs öreg, és úgy is tesznek. Én, öreg ősbölény, állok a Corvin mozi aulájában, körülöttem filmről filmre rohangálnak a bikaborjak, nekem már minden ballépést meg kell gondolnom, melyiket az ötezerből? Kiválasztok egyet-egyet a műsorplakáton föltüntetett műfajok közül, kezdjük egy kisjátékfilmmel.

Ismerős a vicc, az öreg bika és a fiatal bika állnak a hegytetőn, alant tehenek. Menjünk gyorsan, és keféljük meg az egyiket, mondja a fiatal. Nyugi, leballagunk, és megkeféljük mindet, szól a bölcs öreg, és úgy is tesznek. Én, öreg ősbölény, állok a Corvin mozi aulájában, körülöttem filmről filmre rohangálnak a bikaborjak, nekem már minden ballépést meg kell gondolnom, melyiket az ötezerből? Kiválasztok egyet-egyet a műsorplakáton föltüntetett műfajok közül, kezdjük egy kisjátékfilmmel.

Pintér Georg:

A kakas és a hordó

Ez a film már szerepelt valami egész estét betöltő kisjátékfilm-összeállításban (Váratlan halál - a szerk.), már akkor sem értettem, hogyan került oda, merthogy jó volt. Jó érzéseimet ellenőriztem, megnéztem másodszor, jelentem, tetszik. 28 perc, csak két szó hangzik el, isten(em) és igen, de nem egy istenigenlő film. A többi zenei aláfestés, dünnyögés és dudorászás, zajok. A többi néma csend. A csend ingatag tornya zajok építőkockáiból rakódik, játék az egész, véresen komoly. A film végén leomlik a torony, berobban a gáz, Derzsi János (mert ő az, neve nincs) ég a hordóban, megszólal a kakas. Azért se mesélem el, mi minden (nem) történik addig, csak a zajok, azokat nem bírom feledni: gázpalack ütődik a lépcsőhöz, kotyog a bor, kulcs csikordul a zárban, kinyílik egy szekrényajtó, ropog a hó. Mondom, 28 perc, kisjátékfilm, nagy film. Derzsi Jánost indítanám a legjobb férfi epizódszereplő kategóriában, ha nem lenne ez főszerep. Azt meg úgyse nyeri meg.

Jó kezdet, erős kezdés, félek, csak rosszabb jöhet.

Játékfilm kategória.

Tímár Péter: Csinibaba

Ezt a filmet is kétszer (1 egész kétharmadszor, először elkéstem) néztem meg, bár ne tettem volna. Először (az elején) röhögtem (röhögtünk), aztán valahogy furcsa csend lett. Kijőve a moziból tovább égtek lelkemben kis rőzse-dalok arról, hogy élek, élünk, su-su bolondság, imádok élni, minden rendbe´ van, csak a film, valami úgy fáj idebent, meg kell nézni még egyszer. Kiderült, pont a lényeget nem láttam, az első húsz percet, amikor még lehetett volna jó film is belőle. Gálvölgyi háztömbbizalmi, ki van hangosítva, közli a lakosaival, 1962. augusztus 28-a van, a nyertes lottószámok a következők: ...és az 56-os számot nem meri beolvasni.

A film ezek után arról szól, hogy senki nem mer beolvasni, su-su-suttog csak, mint Andorai, a pojáca ellenálló, a többiek danolnak és menetelnek, többnyire danolnak, okkal, de inkább ok nélkül, csak úgy, még ezt a slágert is el kell énekelni, imádni fogják, Kispál és a Borz, nemcsak a húszéveseké, rajta, öregek, nagypapák. ´56-ról egy pisszenés se, a nép lubickol a Balatonban és a slágerek kollektív tudattalanjában, kollektív amnézia, Eörsi István 1960-ban kijön a börtönből, szerte nézett, s nem lelé honját a hazában, nem, áruló nem, nem, nem leszek, mi nem vagyunk árulók, élni akarunk, mondják a felnőttek, a gyerekeik nem is értik, ők csak nem akarnak itt megrohadni, csak disszidálni, indulni a Ki mit tud?-on, kijutni a VIT-re, Helsinkibe, onnan hajóval egy köpés Amerika. Egy köpés ez az ország. 1962. augusztus 28-án Gálvölgyi volt ávós bizalmi letörli a borotvahabot, nem akasztás, borotválás, alig egy évvel korábban, l961. augusztus 26-án kivégzik Nickelsburg László műszerészt, három és fél éve, hogy kivégezték Mansfeld Péter ipari tanulót. Most a csavargyárban tánczenekar alakul, Ki mit tud? Nem mondom én, miért nem erről szól a film, hiszen ez egy táncos-zenés. De szólhatna erről is, merthogy benne van. A lehetőség. Az emberiség nevetve válik meg múltjától, valami ilyesmi, Marx mondta. Persze lehet, hogy lehetetlen, a hatvanas évektől nem is akarunk/akarnak búcsúzni, élj vele boldogan, cseppet se fáj, i-á-úgy élvezem én, az ember nem tagadja meg gyermek-, ifjúkorát, önmagát, Kádár apánk vezesd ősi nemzeted, hiába fenyeget vészjóslón Kornis, minket ne ijesztgessen Kádárral, apa csak egy van. Ami Bacsónak (igen, Bacsónak) sikerült A tanúban, nem sikerült Tímár Péternek, nem tudunk röhögni-sírni-sírni-sírni. Pedig hát ott van Andorai és Pogány kettőse a villamoson (nem fakadnak dalra!), Reviczky erőművész, amint láncait nem veszítheti, a közönség, döbbent csend után, tapsol és éljenez, majd megrohamozza a zsűrit. Forradalmi helyzet. És ott a pesti srác, tizenévek eleje, kitekint a képből, kacsint, semmi köze az egészhez (bizonyára a rendező alteregója, T. P. 1950-ben született), ő a főszereplő, nem ám a Gálvölgyi, sajnos nem az ő szemszögéből látjuk a "történetet", hanem Gálvölgyi szervez.

Corvin mozi, Corvin köz, a pesti srác szobra, ezekért, értünk haltál meg, szégyelljük magunkat. A filmet egyszer kell megnézni.

Non fiction kategória.

Forgács Péter: "osztálySORSjegy"

(Privát szocializmus I./Privát Magyarország XI.) Információs vetítés, versenyen kívül, a Művész moziban, megnéztem volna Forgács versenyfilmjét is, de ezzel egy időben adták, minő véletlen. A "főszereplő", Pető Katalin 1946-ban születik, látjuk az első fürdetést, aztán kirándulások, közben a háttérben (szó szerint, odamontírozva) zajlik az ún. történelem, Gerő beszéde, Rajk pajtás és Kádár pajtás, Katinka az úttörővasúton, a Margitszigeten, a Balatonban. Az apát elzavarják Szegedről (kistőkés, zsidó, ami kell), az Operettszínházban brácsázik, így él túl. A hadifogságot és a koncentrációs tábort már túlélte, fütyül a nőkre az idén. Pető Katinka 1962-ben tizenhat éves, a Ki mit tud?-on nem indul. Honthy, Hanna, Hruscsov. Itt is fölhangzanak régi slágerek, indulók, háttérzene, háttértörténelem. Pető papa csak filmez, Katinka 1965-ben ballag, előbb a mama hal meg, a papa követi, mindketten túlélték a hatvanas éveket. Katinka "bátyja" egyévesen pusztult el a lágerban, én és a kisöcsém.

Nekem jobban tetszenek Forgács kevésbé megmachinált filmjei, machinált történelem, például az Egy úrinő noteszából nem vonul föl a történelmi arzenál, nem történik semmi, csendesen múlnak a (születés)napok.

A Privát szocializmusban is hagyni kellett volna, peregjen Pető papa filmje, a történelem úgyis átvérzik valahol, minek Rákosit s a többi ördögöt a vászonra festeni. De így is, e keskeny (családi) optikában is jobban benne van a hatvanas évek (szűk levegője, tudod, a légkör, miért), mint Tímár filmjében. Privát csinibaba.

Kísérleti film kategória.

Dr. Horváth Putyi: Semmit, semmiért (történelmi esztrád)

Szintén versenyen kívül, és nem film. Nemfilm. Nem is esztrád, inkább történelmi lecke középkezdőknek. Tanköltemény az igazság és a törvény viszonyáról, valamint az élet értelméről (mellékszál). Helyszín: egy pince (kis magyar underground), idő: a Tanácsköztársaság és környéke, valamint az egyetemes. Téridő. Tanulság: az nem igazság, hogy nincs igazság! A pincében az igazság visszhangzik: ...gazság. Az igazságot (a törvényt) bárki eltörölheti saját igazsága nevében, valamint bennünket is a föld színéről. A földet is. Látjuk fölrobbanni a mostari hidat, vörös khmerek gyilkolnak, Marosvásárhelyen egy fekvő valakit, valamit ütlegelnek valakik. Helyben vagyunk. A film végén hanyatló korunk új nemzedéke, ütlegelt és ütlegelő, hóhér és áldozat, Kun Béla és az Igazság Bajnoka, fogoly és foglár összeállnak, eléneklik a DIVSZ-indulót. Mennek a VIT-re. Odaképzelem a kórusba a Csinibabát, a Pető családot, embert s embernek farkasát, dalolva szép az élet, közben Derzsi János (ebben a filmben is szerepel, abban létezik) cigarettára gyújt és magára, rájuk, ránk robbantja ezt a pincét.

Aki látja a jelent, tud az elmúltakról s a jövendőkről is, hangzik el a bölcsesség Dr. Horváth Putyi filmjében.

Én nem láttam a jelent, fogalmam sincs, mi volt, mi lesz.

Talán mert nem jó (értsd: nem a megfelelő) filmeket néztem meg. (Például Hollós János Magyarország ma című művét.) Nálam Pintér Georg filmje jutott tovább, utazhat Helsinkibe (Velencébe, Taskentbe, Berlinbe). A zsűri lapzárta után dönt.

Sajó László

szerző
Sajó László
publikálva
1997/7. (02. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra