A Városháza mint kiadó szép könyvek sorával bizonygatja kies fővárosunk gyönyörűségét (Szép vagy, gyönyörű vagy), a főpolgármester kitekint szobája ablakából, legalább nekem szép. Nagyon jó volt - vége?, régen jelent meg az utolsó kötet - A mi Budapestünk sorozat, kis könyvecskék, képben-szövegben a Duna-hidak, Udvarok, Pesti Presszók, kocsmák (Rövidlépés, in memoriam Bodor Ferenc), egyéb nevezetességek. A város arcai sorozatban Gyáni Gábor bemutatja a Hétköznapi Budapestet, Komoróczy Gézáék A zsidó Budapestet. Aztán itt van Az én Budapestem sorozat, képek és képaláírások, jeles szerzőpárosok, Frankl Aliona-Lugosi Lugo László: Eltűnő Budapest, Gink Károly-Kukorelly Endre: Budapest — Papírváros, Lengyel Péter-Merényi Endre: Búcsú (a kedvencem), Lábass Endre (egyedül): A táj. Csak a lemezmellékletet hiányolom, Hajdú J.-Brandl I.: Pest megér egy estet. Legutóbb Kálmán C. György válogatta Mándy Iván helyi érdekű novelláit egy kötetbe (Budapesti novellák), most Albert Zsuzsa gyűjt be lírikusokat. Pest megér egy verset. Fővárosunk - régi - dicsőségét, valljuk be, inkább prózaírók zengték, Budapest általuk egyre dicsőbb, a város Mándyból és Fejes Endrétől, Krúdyból és Temesi Ferenctől olyan ismerős. A magyar irodalom slágertémája, húzónév, címszereplő (Kóbor Tamás: Budapest, Nagy Lajos: Budapest nagykávéház, Ottlik: Buda, Márton László: Nagy-budapesti Rém-üldözés és még sokan mások). No de a költők?! Ki tud olyan verset, mely Budapest emblémája, címere lehetne, mint például egy Mándy-novella? Albert Zsuzsa keresett, s nem talált. Talán mert nem jó helyen kutakodott. A kötet Bornemisza Péter (kortárs magyar költő a 16. századból) opusával indul, merthogy benne van a sor: Valljon s mikor lészen jó Budában lakásom! Amúgy semmi köze a vezérfonálhoz, a válogató indíthatott volna az Ómagyar Mária-siralommal is, abban benne van a Világnak világa, Budapest meg benne a világban. És ebadta költői, elbitangoltak a megadott témától, és mellébeszélnek (olykor jó verssel, pl. Gergely Ágnes és Lator László). Olyan ez a kötet, mint egy bedekker, szép is meg okos is, benne van minden nevezetesség, a Margitsziget (Ady: Szent Margit legendája), a Városliget (Arany: Ének a pesti ligetről), Óbuda (Tóth Árpád: Aquincumi korcsmában), természetesen Az Üllői úti fák, az Országház (Ágh István: A Parlamentnél), a Petőfi tér (Petri: Petőfi tér melody), de még Pesterzsébet (Kárpáti Kamil: Pesterzsébet felhőkarcolói) és Kőbánya (Ágh István), a Külvárosi éj (!) is, a turista mégis eltéved, és semmit nem tud meg Budapestről. A válogató túl messziről (Bornemisza Pétertől) indult és kevésre jutott. Hagyni kellett volna a régieket (egy külön kötetbe), hadd szóljanak az újak, legújabbak, s nemcsak (a Városházának) kedvest, szépet, hanem a valódit. Tudom, egy reprezentatív, évfordulós, ünnepi (a könyv február 13-a táján jelent meg, Budapest felszabadulása? megszállása? megszabadulása idején, ha nem is alkalmából, csöndes ünnep) kötetnek sajátos szempontjai vannak, csak a szépre emlékezem, s mi sem egyszerűbb, mint fölsorolni, kik nem szerepelnek, s akik igen, miért. De. Ha már kellett (?) egy Nagy László-vers, miért ez (Jártam én koromban, hóban), ott A város címere, lehet akár Budapesté is, igaz, komor vers, nem fér a koncepcióba. Néhány versnek annyi köze Budapesthez, mint ide Makó (Csanádi Imre: Gerle a gesztenyefán, Albert Zsuzsa: Gesztenyefa), de szerepelnek, csak mert le van írva egy budapesti utcanév, táj, (gesztenye)fa. Ha a válogató következetes, szerepel pl. a Szózat: Hazádnak (fővárosa Budapest) rendületlenűl... Hol a pesti flaszter költője, Ladányi Mihály? Csak mert verset írt Leninhez, mert szociálista? Hol van a, sorolhatnám. És aki szerepel, például Petri, a Petőfi tér melodyval, ez a vers is csak címében pesti. Akkor már (s talán ez lehetne a város címere) sokkal inkább a Hogy eljussak a napsütötte sávig (most látom, a Petri-kötet tartalomjegyzékében így szerepel: Hogy eljussak a napsütötte sárig, gyönyörű). A kezdősorok, egy leendő Budapest-antológiába: Szokványos nyári éjszakának indult. / Sétáltam kocsmáról kocsmára. / Talán éppen a Nylonban ittam, / a HÉV-végállomás mellett, a Margit hídnál / (vagy azt akkor már lebontották?). Nem tudom, / lehet, hogy a Boráros téren. Ebben benne van HÉV, híd, tér, minden.
A könyv utolsó verse Kukorellyé (tőle is jobb lett volna pl. A Szondy utcai helyzet), egy bájos idézet: Egy buszjegy egy ötven, az ember ön / állóan lyukaszt. Boldog békeidők, 1981! Azóta azért történt egy s.
Tudom én, a Városháza nem (kutya)szarik a saját portá(l)ja elé, mégis, össze kellett volna kaparni oly verseket (is), melyek az igazi Budapest igazi arcát mutatják, te orcádra ütök, még nem késő, ne bízzuk az utókorra, majd úgy kell kiásni minket a kutyaszar alól, e kor alól, mely rakódik reánk, keményen, vastagon.
Végül, azért is, egy Ladányi Mihály-vers, húsz éve írta, avítt, rímel, s holmi érzemény is kihallik, nincs benne, de Budapestről szól, benne van Budapest.
Az a címe, hogy Szerenád. Ezer magány lót utcahosszat - / Embert koldulni egyre rosszabb. // Idegkórtermében az estnek / boldogok, akik még szeretnek. Hát ez Az én imádott-gyűlölt Budapestem, A mi Budapestünk.
Sajó László
Jaj be szép az a Pest. Versek Budapestről. Albert Zsuzsa válogatása, Városháza, 109 oldal, 520 Ft
