Talán dialmat vizsgára készültem, kötelező olvasmány a Kínai filozófia (!) Ókor három komor kötete, ehhez valamit innom kell. Keményebb fű nem lévén, gondoltam, teát iszom kávéval - dupla dopping, dupla élvezet. Kis autopress kávéfőzőmbe víz helyett teát töltöttem, s kávé helyett teafűvel tömtem tele, s vártam. Hiába. Viszont a kávéfőző fölizzott, maradandó nyomot hagyva starthelyén, a parkettán, s egy nikkel kávéfőző-ufó lebegett a Nagyvárad tér, a SOTE épülete fölött. Így változtattam albérletet.
Akkor még nem tudtam, mert nem olvastam A tea és a bor vetélkedését: a tea nem szar, hogy keverjük. Mi, k. (a.m.: kákabélű) európaiak rummal (!), citrommal (!!), cukorral (!!!) roncsoljuk aromáját, különben is, hibridevők, a kecsapot is mustárral esszük, viszolygunk az egy-nemű dolgoktól, pedig vannak még vidékek, ahol jin a jin és jang a jang, minden egy-öntetű, tea a tea és bor a bor (s nem borostea, piha!).
Kaj-pao harmadik évében, Zsen-sen esztendőben (970-ben), az első hó tizennegyedik napján a Tudományok Tudója Udvarának tanítványa: Jen Haj-csen írta ezt saját kezével, trochaikus lejtésű, leginkább félrímes nyolcasokban. (Mellesleg a szerzőről már az előszóban kiderül, hogy civilben a "Vidék adója cin-si", azaz adószakértő? -behajtó? Egy írogató hivatalnok a X. századból.) Nyugodalmas könyv, bár a tea és a bor válogatott gorombaságokat vagdosnak egymáshoz, önmaguk és az Úr (a Tao) nagyobb dicsőségére, de teszik ezt szép szóval, nem kelvén birokra, mint Toldi és a csevitéz, nem mozgósítanak paripát s fegyvert, csak jól eláztatják egymást, imigyen: A Tea szól a Borhoz: A bor házat, családot bont széjjel / aki berúg, gyalázatba süllyed, / alig hörpint három kupicával, / fetreng máris mocskában a bűnnek. (A kupica magyarázata: a kínai "bor" szó magában véve nem szőlőbort, hanem égetett szeszes italt, főleg gabonapálinkát jelent. Hoppá!) De a bor viszontválasza sem késik, személyes megtámadtatás címén A Bor szól a Teához: Bajon kívül mit kapsz a teától, / émelygésen, görcsön, iszonyaton? / Gyomrod napi tíz csészényitől / akár a dob, feszül puffatagon. S ez így megyen a könyv végezetéig, ahol (hogy a csattanót is eláruljuk) a víz igazságot tesz: Ha nem lenne víz, a tea / teavoltát elnyerné-e? / Ha nem kapna vizet a bor, / hogy tenne szert jellegére? (Már az ókori kínaiak is...)
Aki kedvet kapott a Kínai-magyar könyvek sorozathoz (lehet a nyelvet gyakorolni, nekem kínaiul van), olvashatja még Csü Jüan: Száműzetés, Szun-ce: A hadviselés törvényei című könyvét, továbbá Tizenkilenc Régi Verset. Vagy vegyük le a polcról a Kínai filozófia egyik kötetét, és sas lelkünk csapongjon a Csomolungma (nekünk: Mount Everest) szent bércein. Teagőzben vagy borgőzösen (vagy igazságosztón, gyarlón borosteásan), merengjünk bármi bölcsességen, barátaim, ne feledjük a Tienanmen plósagyit.
Sajó László
A tea és a bor vetélkedése. Az eredeti kínai szöveg Csongor Barnabás és Donga György fordításával, Tőkei Ferenc jegyzeteivel. Balassi Kiadó, 1996, 46 oldal, 400 Ft
