Az a les, amikor szidják az anyádat.
Hamvai Kornél
Kell egy csapat. Mándy - Moldova Karinthy II. Örkény - Bereményi (Darvasi) Ferdinandy Esterházy Kőrösi Nagy G.(áspár) - Spiró (Kukorelly) Tandori (Módos P.) Szöv. kap. Tarján T. Ezzel a csapattal - két csapatra való novellával - bárkit leverhetünk. ...e kötet írásainak mindössze specifikuma, ám nem a legfontosabb vonása, hogy éppen a labdarúgásról szólnak - mentegetőzik már a meccs után, az Utószóban a szöv. kap., pedig mi más lenne a legfontosabb vonás, mint a foci, a laszti, a bőr, a... Hogy mellesleg életről-halálról szólnak e novellák, hát istenem. A foci is életre-halálra megy, még kispályán is, még torinóra is. Hogy az antológia így közvetve kirajzolhatja a század történelmének a hazai szeletét, a harmincas évektől a háborún, 1945-ön, 1956-on, 1968-on át a hetvenes évekig - kit érdekel? Ebből van elegünk. De Gruber Karcsi és Baumgartner védései, az alattomos Mustár kettő, Tolvaj Ferdinánd jobbszélsőjátéka, a Vakk Bek, Edströmnek az a bizonyos, mindent eldöntő fejesgólja, egy Juhász István nevű ifijátékos góljai, a Budapesti Iszkra Olajbányász ritka győzelmei - ezekért érdemes (volt) meccsre járni, könyvet kézbe venni. Bár Edström gólja fájdalmas replay... (én úgy - rosszul? - emlékszem, a jobb sarokba ment - vánszorgott - be, hasonlóan Ciernatinski góljához, szegény Mészáros Bub, átkozott jobb sarok!) A gólok! Hiányolom Darvasi L. góljait (Gólok története, A portugálok [nem is A magyarok] című kötetből, a kötényeket [szintén Darvasi L., mármint ő kapta, igaz, a szöv. kap. az összeállításkor nem ismerhette e bőrösöket, talán majd egy bővített keretben]). Hiába kerestem Hamvai Kornélt (blasz kettő, csatár), pedig nem bajlódik sérüléssel, nemrég kapott Déry-díjat Márton partjelző fázik című (első) kötetére.
(a regény majdnem olyan jó, mint a címe), a címadó részlettel befért volna a csapatba. De ne keressünk porszemet a gépezetben, a válogatott így is (tetszést) nyert, a focinovellákból még öt csapatot is - mint annak idején Jancsikát - bármikor ki lehetne állítani. Egy megjegyzés azonban. Rendben van, hogy a borító zöld színben pompázik (a la fű). De miért kellett az ismert (legnépszerűbb) magyar footballcsapat mezét (s azon szponzorát) szerepeltetni a borítón (főleg, ha a könyvet nem támogatta)? És vajon miért mártották a könyv lapjait is ződbe?! A válogató s néhány szerző bevallottan elfogult, de élnek dolgozók itt, költők is más színvakságban szenvedve, s Tizenegy dressz nemde válogatott, a szivárvány színeiben? Mit szólna mindehhez Mándy Iván, Csempe-Pempe?
Dózsás, honvédos és bányász, te is olvasd el a könyvet, ha nem tetszik (a borító), fesd feketére, ez mostanában a focink színe, nyalj rá vignettát, és írd rá: Kötelező olvasmány.
Sajó László
(forward, Bp. Iszkra Olajbányász, BEAC-Öregfiúk)
General Press, 1996, 315 oldal, 798 Ft
