Fürjes Pétert ne keressük az Új Magyar Irodalmi Lexikonban. Se folyóiratok tartalomjegyzékében.

1972-ben mutatta be a Kortárs, szerkesztette és írta a pesti bölcsészkaron az "ős"-Jelenlétet. Szerepelt az 1976-os (!) Add tovább! antológiában három verssel.

A többi néma csend. S most megszólalt e néma tartomány. A kötet "alcíme": Versek 1970-1995. Három ciklus: a nyersfény kép élességállítgatásai után a pontos nagyítás, végül az őrizetlen határban elkészül az önarckép. rányitható egy arc - / egy szem svájcból / a megszögelt disznóól mellől - így kezdődik a könyv a címadó versben, s a kötetzárlat: asztaltól fölállok. megyek / megszögelem a disznóólat. A kamera körbejárt, visszatért az eredeti helyszínhez.

A könyvben premier planok (Kosztolányi, Arc poetica, józsef attila., tábori lap, Az, aki) és second planok (Arc, hátraarc, távolodó, mellékdal, Évszak nélküli, Befejezetlen zsoltár) között a nagy versek total planjai (tengerfa, Az utószó születése, nagyítás, In memoriam H. L.). Sok remek mű mellett ez utóbbi remekmű.

Fürjes jól érzi a cikluszárásokat, néha kevésbé a versbefejezést (Befejezetlen zsoltár, mellékdal, Évszak nélküli). Jellemző, hogy utóbbi vers címe 1976-ban még Feltámadás helyett, s így kezdődik: Iszonyú volt ez az ősz! Most a kötetben: Évszak nélküli ősz! Meg is húzta a verset - szerencsésen. Fürjes megszabadult a retorikus fordulatoktól, az üres metaforáktól - persze nem szabadulhatott a képektől, a (már-már kényszeres, mániás) rímektől, nem átall strófákat írni, és olyannyira érzi a ritmust, hogy spirituálét ütemez, bluest Itemez, dalt ír ad notam vangelisz. Verseinek nem szövegkörnyezete - levegője van (ó, a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek szűk levegője!), és olyan idejétmúlt szavak jutnak eszünkbe: szép, fájdalmas, katarzis (sic!). S vajon mit jelentenek ma ezek a szavak: ladányi mihály, chile, frontfejtés, májuselseje?! három kegyelmet késtem - írja Fürjes. Mert lehetett volna József Attila és Ladányi Mihály nyomán proletárköltő (s akkor ma tizenkettedik köteténél tart - tizenkettő egy tucat). Lehetett volna Nagy László nyomán nagy népi költő a kicsik között. S lehetett volna politikai költő Petri György mellett, míg el nem viszi a politikai. De nem lett, mert kegyelem csak egy van, s lőn Isten kegyelméből költő. Most, hogy a könyv megjelent, Istenen kívül ezt többen is megtapasztalhatják.

Fürjes könyve valóban egy élet műve, de talán nem az életműve. A könyv mottója: "Kiben nagy rettegés, nagy sok gondolkodás: rövid annak élete", s Fürjesnél csak akkor írassék vers, ha szükséges, de kétezerig van még néhány (szűk) évünk, aztán kezdődhet újabb évezred. A könyv utolsó versének címe: aureliano buendía ezredes utolsó jegyzeteiből. Ne legyen ez az utolsó vers, az ezredes talán leül még az asztal mellé. A mű kész, a disznóól megszögelve, odakint fölsorakozott a lesipuskás negyedszázad.

Sajó László

Kávé Kiadó, 1996, 73 oldal, 330 Ft