Sepsi László

A posztmodernben mindinkább elhalványul a határ populáris és elitkultúra között, hangzik a kultúraelmélet egyik agyonidézett közhelye, és alig huszonöt évvel Fredric Jameson klasszikusának megjelenése után a magyar folyóirat-kultúrában is mozgolódás kezdődött.

A kortárs fantasztikus irodalom new weirdnek nevezett irányzatát magyar nyelven eddig elsősorban China Miéville regénymonstrumai képviselték, így Jeff VanderMeer áramvonalas trilógiaindítása (röpke 170 oldal) azok számára is könnyed belépési pont lehet, akiket az Armada vagy a Konzulváros vastag gerince elijesztett az unheimlichet ötletgazdag friss kontextusokban újrafogalmazó zsánertől.

Rendet vágunk a régi és új irányzatok idegesítő kavargásában.

Az elkoptatott "horrorkirály" titulus nem azért vált végképp pontatlanná az elmúlt nagyjából húsz évben, mert a szerző időskori könyvei drasztikusan gyengébbek a régebbi bezzeg-klasszikusoknál, hanem mert King egyre távolabb került a horror műfajától.

Alig pár hónapos különbséggel jelent meg nálunk Ernest Cline, illetve Lauren Beukes regénye, amelyeket nem csupán az köt össze, hogy a kiváló szerzők egyaránt - bár igen különböző stratégiával - a gibsoni cyberpunk örökségét építgetik tovább, hanem hogy az eltérő kulturális közegekben (Cline Ohio, Beukes pedig a Dél-afrikai Köztársaság polgára) született művek a tizen-huszon éves generáció egzisztenciális miazmáit kezelik a zsáner eszközeivel.

Míg az amerikai rajongók még most is petíciókat írogatnak, hogy a kiadó illessze be menetrendjébe a regényméretű novellafüzért - ott a nyitókötet után rögtön a nálunk jövőre várható Tündevérrel folytatták -, itthon a kortárs lengyel fantasy alapvetése az 1992-es eredeti kiadás alapján készült, igen ízes fordításban olvasható, ami egyszerre adja vissza Sapkowski prózájának meseszerűségét és teszi nyilvánvalóvá a szörnyvadász vaják kalandjainak erős kapcsolatát a kelet-európai népi kultúrával.

A jelenlegi formájában csaknem ötezer oldalon terpeszkedő regényszériából még két kötet hátravan, de az már így is nyilvánvaló, hogy A tűz és jég dala - melyen a tévésorozatnak köszönhetően ragadt rajta visszavonhatatlanul a Trónok harca címváltozat - A gyűrűk ura óta az egyik legfontosabb monstrum a fantasy történetében.

Nemrég jelent meg a Brandon Hackett szerzői néven ismert író legfrissebb regénye, ennek kapcsán beszélgettünk álnevekről, transzhumanizmusról és a magyar science fiction lehetőségeiről.