"A valóság szar"

Lauren Beukes: Moxyland; Ernest Cline: Ready Player One

  • Sepsi László
  • 2013. június 23.

Könyv

Alig pár hónapos különbséggel jelent meg nálunk Ernest Cline, illetve Lauren Beukes regénye, amelyeket nem csupán az köt össze, hogy a kiváló szerzők egyaránt - bár igen különböző stratégiával - a gibsoni cyberpunk örökségét építgetik tovább, hanem hogy az eltérő kulturális közegekben (Cline Ohio, Beukes pedig a Dél-afrikai Köztársaság polgára) született művek a tizen-huszon éves generáció egzisztenciális miazmáit kezelik a zsáner eszközeivel.

Hőseik videojátékokban és a valóságba átszüremkedő virtuális terekben, túlnépesedett metropolisokban és multik szorításában tengetik életüket. Bár a tágabb értelemben vett kasztrendszer maradványai Beukes Fokvárosban játszódó regényében már csak az ország történelme okán is evidens módon jelennek meg, Cline minden ízében amerikai disztópiája sem mentes a determináló erejű osztályhatároktól. A bérlakásban tengődő white trash és a graffitiző afrikai utcagyerek ugyanazon archetípus variánsai. Ha nem tartozol klikkhez vagy szubkultúrához, senki vagy. Ha pedig eladtad a lelked egy multinak, a senkinél is kevesebb.

A mindkét kötetben érzékenyen elcsípett kora felnőttkori teenage angst a totális kiszolgáltatottságból és bármiféle életcél elkeseredett kergetéséből fakad. Cline geekhősei az új világrendet megalapozó virtuális tér, az OASIS megalkotójának hagyatékában kutakodnak, és két pofára zabálják a populáris kultúra mindennemű termékét, annak reményében, hogy az összeguberált nyomok segítségével a világ megmentése mellett a saját életüket is helyrerázzák. Beukes Bret Easton Ellis tablóit idéző kíméletlenséggel dobja figuráit a jövő darálójába, felvillantott és egymást keresztező karrierívei - egy sztárbloggeré, egy multiknál dolgozó programozóé, egy leendő celebé, illetve egy aktivistáé - nagy bummal omlanak vissza a nagy büdös semmibe. Mindkét regény a gátlástalan, az állammal összefonódó multicég toposzából kerekít ellenségképet: Cline játékosan, Beukes brutálisan gondolja újra az egyébként meglehetősen elhasznált vándormotívumot. Előbbi kamaszos lendületű és egyszerűségű prózájára a dél-afrikai írónő ellisi minimalizmussal felel, amin azért olykor átüt Gibson költőiségének öröksége. A hetvenes években született generációhoz tartozó szerzők szinte mániákusan térnek vissza a kortársaik életét is meghatározó, multis közeghez, keresve a kiutat a papírpoharas kávék és irodai gépekre telepített tűzfalak világából. Cline-nál a kiút a kultúra, a bizakodás, hogy a felhalmozott, haszontalannak tűnő tudás a nyolcvanas évek sztárjairól, játékairól, sorozatairól, zenéiről és képregényeiről még a világ megváltoztatásához is elegendő, a korabeli filmek sikersztorijai pedig a valóságban is megismételhetők. Ezt a magával ragadó eszképizmust ellenpontozza az (egyébként korábban íródott) Moxyland, amely szintén nem tagadja, hogy a popkultúra és a játékok világa átformálhatja a valóságot. Csak éppen Beukesnél abban sincs köszönet.

Fordította: Körmendi Ágnes. Ad Astra, 2013, 312 oldal, 2990 Ft; fordította: Roboz Gábor. Agave, 2012, 512 oldal, 2980 Ft

Neked ajánljuk