Miéville nyelvi, gazdasági és politikai szempontokból is precízen kidolgozott fikciós világaihoz képest - ahol a hibriditás és a halmozás jelentik a világteremtés sarokpontját - a trendformálásban szerkesztőként és ideológusként is igen tevékeny VanderMeer szinte minimalista stratégiát követ. Az Expedíció szűk marokkal adagolt információmorzsái egyszerre invitálnak rejtvényfejtésre és különböző szüzsékoncepciók kialakítására, ugyanakkor az utolsó oldalakra sem űzik el teljesen annak gyanúját, hogy az enigmatikus X Térségben zajló különös események pusztán a szerző önmagáért való zsonglőrködései a műfaj alapját jelentő bizarr hatáselemekkel - és az életműben a City of Saints and Madmen című novellagyűjtemény óta fixációként visszatérő gombatematikával.
A korai weird fiction - elsősorban Lovecraft - nyelvezetét tárgyilagosságuk ellenére is érzékletes leírásokkal és arányaiban kevés párbeszéddel modernizáló regény a science fiction egyik klasszikus sémáját pörgeti fel botanikai és pszichológiai horrorral. A négy, foglalkozására redukált (antropológus, földmérő, pszichológus és az elbeszélő biológus) nőből álló kutatócsoportnak tizenegy kudarcba fulladt expedíció után kellene felderítenie az említett - a Sztrugackij testvérek Zónájára és Lem Solarisára rezonáló - X Térséget, ahol a burjánzó flóra és fauna mellett egy rejtélyes torony is várja őket. Miután a főhős letüdőz egy adag egzotikus spórát, már egyértelmű, hogy a küldetés nem lesz sokkal sikeresebb az elődeinél, és VanderMeer innentől visszafogottan csepegteti a háttérinfókat mind az X Térségről, mind pedig főszereplőjének magánéletéről. Hasonlóan James Smythe itthon tavaly megjelent A felfedező című űr sci-fijéhez - mindkét esetben egy kifulladt házasság adja a félrement expedíció komor hátterét, aminek részletei visszaemlékezésekből derülnek ki -, a külső és belső utazás VanderMeernél is fokozatosan öszszemosódik: miképp Smythe lázálmok közt sodródó asztronautája, úgy az Expedíció hősnője is egy számára idegen világban kénytelen szembenézni múltbéli traumáival, ahol a legjobb túlélési stratégia az önfelszámolás - amire a kötet eredeti címe (Annihilation) is utal. Az egyenletesen depresszív hangvétel, a karakter lelki folyamatainak és asszociációinak összeolvadása az egyszerre fenyegető és édenszerű természet leírásaival hatásos és egyedi szövegvilágot eredményez: a mindezek mellé sporadisztikusan elszórt egyéb feszültségkeltő furcsaságok az X Térség bioszférájában viszont koherens világteremtés helyett egyelőre csak egy tapasztalt bűvész (gomba)kalapból előrántott trükkjeinek tetszenek.
Fordította: Török Krisztina. Agave, 2014, 176 oldal, 2980 Ft
