Könyv

Joe Haldeman: Örök háború

  • Sepsi László
  • 2012. szeptember 3.

Könyv

A "veterán sci-fi szerző" fordulatnak Haldeman esetében különösen egzotikus csengést ad, hogy a hetvenes évek elejétől aktív író huszonévesen valóban megjárta Vietnamot: irodalmi pályája eleve egy önéletrajzi ihletésű háborús regénnyel indult (War Year), amit hamarosan a nem kevésbé áthallásos Örök háború követett. Utóbbi azóta a military science fiction (lásd még Heinlein Csillagközi invázióját) egyik legtöbbet hivatkozott alapregényévé vált, amely kőegyszerű metaforikával gyúrja át zsánersztorivá az autentikus élményanyagot. Hőse közlegényként kerül az űrháború húsdarálójába, hogy szubjektív idő szerint évtizedek, de valójában évszázadok múltán sokat látott őrnagyként távozzon onnét. Haldemannál a háború nem csupán más tudatállapot, de más téridő: ami a harctéren néhány év, a Földön néhány évszázad: az Örök háború az ütközetek és a lélekölő üresjáratok mellett felskicceli a hazatérés szinte abszurdig fokozott traumáját is. Jelen kiadás egyaránt tartalmazza a vonatkozó fejezet eredeti és a kiadó nyomására optimistábbra hangolt verzióját, szerencsére a törzsszövegben az előbbit találjuk, mely keserű pesszimizmusa ellenére is jóval kidolgozottabb. A kevés nyelvi cicomával - katonás egyszerűséggel - elmesélt történet fordulatai mára ugyan kevés újdonsággal kecsegtetnek (bár a teljes egészében homoszexuális jövőbeni társadalom víziója ma is provokatív ötlet), és kurta-furcsa lezárása is hagy némi hiányérzetet, de akit érdekel, hogy mutatna a Full Metal Jacket az űrben, annak erősen ajánlott olvasmány.

Fordította Hoppán Eszter, Kolonics Gabriella, Németh Attila. Metropolis Media, 2012, 334 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.