Könyv

Lavie Tidhar: Oszama

  • Sepsi László
  • 2012. december 29.

Könyv

A


hogy azt a gyerekszereplős traumaregénytől a zombi-Oszamával rémisztgető horrorfilmig terjedő kínálat is mutatja, a tömegkultúrában nagyban zajlik a WTC-tragédia egyre szabadosabb feldolgozása. Az izraeli születésű Lavie Tidhar a könnyebbik végénél fogta meg a témát, egyszerűen átfazonírozta Philip K. Dick Az ember a Fellegvárban című regényét a poszt-9/11-es korszakra. Képzelj el egy világot, ahol nincs terrorizmus, a mi realitásunk csak füzetes ponyvákban létező fikció, ugyanakkor a valóság természetének alaposabb piszkálgatása erősen ellenjavallt. Joe, az inkább magányos, mint kemény magándetektív persze piszkálgatja, világvárosokon át koslatva a Bin Ládin-sztorik rejtélyes írója után.

Mint alternatív történelembe helyezett hard-boiled krimi, az Oszama csak részben teljesíti vállalását: hőse ad hoc felbukkanó nyomok mentén sodródik, néha megverik ugyan, de Canossájából hiányzik a rejtvény izgalma - ami annak is köszönhető, hogy a csattanó idejekorán sejthető. Az érdemi nyomozás kispórolását erőteljes képekkel megtámogatott, álomszerű világ ellensúlyozza, ami a fragmentált szerkezettel együtt a regény központi tételére irányítja a figyelmet. Az Oszama ugyanis frappánsan ragadja meg a "war on terrorism" elemi virtualitását, ahol a rettegett terroristavezér alakja alig elválasztható a tömegkultúra olyan korábbi ikonjaitól, mint Rick a Casablancából vagy a London éjfél után álvámpírjai. Kár, hogy a koncepció ebben a formában még filmes utalásokkal telipakolva is alig tesz ki egy regényt.

Fordította: Kleinheincz Csilla. Ad Astra, 2012, 346 oldal, 2790 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.