Lavie Tidhar: Oszama

A

hogy azt a gyerekszereplős traumaregénytől a zombi-Oszamával rémisztgető horrorfilmig terjedő kínálat is mutatja, a tömegkultúrában nagyban zajlik a WTC-tragédia egyre szabadosabb feldolgozása. Az izraeli születésű Lavie Tidhar a könnyebbik végénél fogta meg a témát, egyszerűen átfazonírozta Philip K. Dick Az ember a Fellegvárban című regényét a poszt-9/11-es korszakra. Képzelj el egy világot, ahol nincs terrorizmus, a mi realitásunk csak füzetes ponyvákban létező fikció, ugyanakkor a valóság természetének alaposabb piszkálgatása erősen ellenjavallt. Joe, az inkább magányos, mint kemény magándetektív persze piszkálgatja, világvárosokon át koslatva a Bin Ládin-sztorik rejtélyes írója után.

Mint alternatív történelembe helyezett hard-boiled krimi, az Oszama csak részben teljesíti vállalását: hőse ad hoc felbukkanó nyomok mentén sodródik, néha megverik ugyan, de Canossájából hiányzik a rejtvény izgalma - ami annak is köszönhető, hogy a csattanó idejekorán sejthető. Az érdemi nyomozás kispórolását erőteljes képekkel megtámogatott, álomszerű világ ellensúlyozza, ami a fragmentált szerkezettel együtt a regény központi tételére irányítja a figyelmet. Az Oszama ugyanis frappánsan ragadja meg a "war on terrorism" elemi virtualitását, ahol a rettegett terroristavezér alakja alig elválasztható a tömegkultúra olyan korábbi ikonjaitól, mint Rick a Casablancából vagy a London éjfél után álvámpírjai. Kár, hogy a koncepció ebben a formában még filmes utalásokkal telipakolva is alig tesz ki egy regényt.

Fordította: Kleinheincz Csilla. Ad Astra, 2012, 346 oldal, 2790 Ft