A videojáték- és tévésorozat-verziókat is fialt szériát elindító Az utolsó kívánsághoz képest Sapkowski A végzet kardjában egy árnyalatnyival komorabbra vette a figurát. Nem csupán fantáziavilágának egészét hatja át még jobban az elmúlás melankóliája - az emberi civilizáció sikeresen felülkerekedett a mitikus monstrumok által benépesített vidéken, kiirtva mindent, ami nem képes asszimilálódni -, de a hat történet másik vezérfonala, a főhős szerelmi magándrámája se javít a hangulaton. Viszont ahelyett, hogy elmerülne az eszképista depresszióban, A végzet kardja enyhe világvége-hangulata ellenére is tovább viszi a nyitókötet játékosságát, ahol az átfazonírozott mondák és közismert mesék (lásd a Némi áldozat című történet Kis hableány-parafrázisát) sodró nyelvi leleménnyel és bűbájosan bárdolatlan humorral keverve születnek újjá a zsánerközegben. Andrzej Sapkowski kétségtelenül a lengyel fantasy méltó válasza Neil Gaimanre - az angolszász tündérmesék csillagpora helyett emberes poharazásokkal a középkori fogadókban és szörnyvadászattal a faluszéli trágyadombon.
Fordította: Szathmáry-Kellerman Viktória, PlayOn, 2012, 312 oldal, 2990 Ft
