Fantasymelléklet

Melankolikus szörnyvadászat

Andrzej Sapkowski: Vaják II. - A végzet kardja

  • Sepsi László
  • 2013.01.13 13:12

Könyv

Míg az amerikai rajongók még most is petíciókat írogatnak, hogy a kiadó illessze be menetrendjébe a regényméretű novellafüzért - ott a nyitókötet után rögtön a nálunk jövőre várható Tündevérrel folytatták -, itthon a kortárs lengyel fantasy alapvetése az 1992-es eredeti kiadás alapján készült, igen ízes fordításban olvasható, ami egyszerre adja vissza Sapkowski prózájának meseszerűségét és teszi nyilvánvalóvá a szörnyvadász vaják kalandjainak erős kapcsolatát a kelet-európai népi kultúrával.

A videojáték- és tévésorozat-verziókat is fialt szériát elindító Az utolsó kívánsághoz képest Sapkowski A végzet kardjában egy árnyalatnyival komorabbra vette a figurát. Nem csupán fantáziavilágának egészét hatja át még jobban az elmúlás melankóliája - az emberi civilizáció sikeresen felülkerekedett a mitikus monstrumok által benépesített vidéken, kiirtva mindent, ami nem képes asszimilálódni -, de a hat történet másik vezérfonala, a főhős szerelmi magándrámája se javít a hangulaton. Viszont ahelyett, hogy elmerülne az eszképista depresszióban, A végzet kardja enyhe világvége-hangulata ellenére is tovább viszi a nyitókötet játékosságát, ahol az átfazonírozott mondák és közismert mesék (lásd a Némi áldozat című történet Kis hableány-parafrázisát) sodró nyelvi leleménnyel és bűbájosan bárdolatlan humorral keverve születnek újjá a zsánerközegben. Andrzej Sapkowski kétségtelenül a lengyel fantasy méltó válasza Neil Gaimanre - az angolszász tündérmesék csillagpora helyett emberes poharazásokkal a középkori fogadókban és szörnyvadászattal a faluszéli trágyadombon.

Fordította: Szathmáry-Kellerman Viktória, PlayOn, 2012, 312 oldal, 2990 Ft

Neked ajánljuk