Fantasymelléklet

Melankolikus szörnyvadászat

Andrzej Sapkowski: Vaják II. - A végzet kardja

  • Sepsi László
  • 2013. január 13.

Könyv

Míg az amerikai rajongók még most is petíciókat írogatnak, hogy a kiadó illessze be menetrendjébe a regényméretű novellafüzért - ott a nyitókötet után rögtön a nálunk jövőre várható Tündevérrel folytatták -, itthon a kortárs lengyel fantasy alapvetése az 1992-es eredeti kiadás alapján készült, igen ízes fordításban olvasható, ami egyszerre adja vissza Sapkowski prózájának meseszerűségét és teszi nyilvánvalóvá a szörnyvadász vaják kalandjainak erős kapcsolatát a kelet-európai népi kultúrával.

A videojáték- és tévésorozat-verziókat is fialt szériát elindító Az utolsó kívánsághoz képest Sapkowski A végzet kardjában egy árnyalatnyival komorabbra vette a figurát. Nem csupán fantáziavilágának egészét hatja át még jobban az elmúlás melankóliája - az emberi civilizáció sikeresen felülkerekedett a mitikus monstrumok által benépesített vidéken, kiirtva mindent, ami nem képes asszimilálódni -, de a hat történet másik vezérfonala, a főhős szerelmi magándrámája se javít a hangulaton. Viszont ahelyett, hogy elmerülne az eszképista depresszióban, A végzet kardja enyhe világvége-hangulata ellenére is tovább viszi a nyitókötet játékosságát, ahol az átfazonírozott mondák és közismert mesék (lásd a Némi áldozat című történet Kis hableány-parafrázisát) sodró nyelvi leleménnyel és bűbájosan bárdolatlan humorral keverve születnek újjá a zsánerközegben. Andrzej Sapkowski kétségtelenül a lengyel fantasy méltó válasza Neil Gaimanre - az angolszász tündérmesék csillagpora helyett emberes poharazásokkal a középkori fogadókban és szörnyvadászattal a faluszéli trágyadombon.

Fordította: Szathmáry-Kellerman Viktória, PlayOn, 2012, 312 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.