Sisso

Az amúgy radikális koreográfusként ismert Bozsik Yvette Stravinsky-mániája és a balett iránti elkötelezettsége nyílt titok a táncrajongó közönség előtt. Az orosz zeneszerző több művére készített már balettalapú koreográfiát: a Tavaszi áldozatra egy varázslatosat, a Petruska és Pulcinellára egy gyerekeknek is emészthető tragikomikus verziót, 2009-ben pedig a Menyegzőre egy igazán megrázó darabot, amely a női-férfi szerepeket, a választás tragikus véglegességét hangsúlyozta (az utóbbi Lábán Rudolf-díjas lett).

című darabját mutatta be a hétvégén a Forte társulat A Képek Ideje - Temps d'Images fesztivál keretében. Nem volt csalódás, az egyik legradikálisabb brit kortárs tánccsapat, az egykori DV8 Company alapítójának mozgalmas koreográfiája és rendezése - bár mi tagadás, terjengős volt egy kicsit.

Takács Gábor a színházi nevelési programokkal foglalkozó Káva Kulturális Műhely szakmai vezetője. A Krétakörrel és az AnBlokk Kultúra- és Társadalomtudományi Egyesülettel közösen hozták létre tavaly az Új Néző nev közösségi színházi projektet. Céljuk az volt, hogy vidéki településeken olyan előadásokat hozzanak létre, amelyek a helyi problémákra reflektálnak a nézők aktív részvételével. A program eredményeit a Műcsarnokban mutatták be január végén - ott beszélgettünk.

Cinématique című új darabjával a Képek Ideje - Temps d'Images Fesztivál keretében lesz látható február 4-től 6-ig a Trafóban. A különleges tereket színpadra varázsoló, virtuális és valódi labdákkal zsonglőrködő művész és informatikus 2004-ben tűnt fel a cirkuszi tehetségeket bemutató Jeunes Talents Cirque programban. Azóta járja a világot előadásaival és installációival, amelyekben egybefonódik a színpadi előadó-művészet és az informatika, illetve a digitális művészet. A Fausses notes et chutes de balles (Hamis hangok és labdapotyogás), a Convergence 1.0 (Konvergencia 1.0) és a reTime után a Cinématique a negyedik önálló munkája a saját társulatával. Párizsban hívtuk fel még az ideérkezése előtt.

Budapest egyik legjelentősebb kortárs művészeti befogadó központja, a Trafó műsorán a kortárs táncelőadásokon kívül egyre több független színházi előadás is szerepel. Szabó György igazgatót a dunaPart - Kortárs Előadó-művészeti Platform apropóján erről is kérdeztük.

Színész, filmkészítő, színházi pedagógus, valamint a roma fiatalok integrációját segítő színházi társulat, a Karaván Művészeti Alapítvány motorja is. Tavaly volt tíz éve, hogy elindult a Karaván mint nonprofit színházi stúdió és előadásokat létrehozó, állandó játszóhellyel nem rendelkező műhely. Ennek apropóján beszélgettünk vele.

A világhírű Cirque du Soleil cirkuszkonglomerátum ismét fővárosunkba látogat egyik legrégebbi és legsikeresebb előadásával. A Saltimbanco című show egyetlen magyar artistája Boi Gergely. A cirkuszművész 2004 óta dolgozik a produkcióban - Budapesten lép fel utoljára.

1997-ben diplomát szerzett a Képzőművészeti Egyetemen, miközben már a zenéléssel is komolyan foglalkozott a 91-ben alapított, azóta szép lassan hazai sztárcsapattá vált Quimbyben. Újabban sok mindent csinál: dalszövegeket ír, zenét szerez, hangoskönyveket készít, gyerekeknek tart művészeti foglalkozást, szövegírást tanít, és különféle zenei produkciókban vesz részt előadóként. Idén nyáron a sok fesztiválkoncert mellett festőként is megmutatja magát.

A fizikai színház nem új találmány, legalább annyira létező kategória, mint az extrém sport. Az angol physical theatre kifejezés azt a test fölötti uralomra épülő mozgásszínházat jelenti, amely időnként háttérbe szoríthatja akár a rendezést is. Horváth Csaba már sikeres koreográfus volt (Közép-Európa Táncszínház, alkalmazott koreográfusi munkák itthon és külföldön, saját darabok), amikor Fortedanse (azóta szimplán Forte) nevű társulatával új, ebbe a kategóriába sorolható színházi kísérletekbe kezdett. A tavasz ébredése című, 2007-es, nagy sikerű debreceni előadásuk óta kaptak hideget-meleget, míg az idei, Figyeljük csöndben a mozgását címmel ellátott, Beckett írásai (", azok a szép napok! és Godot-ra várva) alapján készített darabjukkal sikeressé nyilváníthatták a kísérletet. Horváth Csaba koreográfussal, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tavaly indult fizikai színházi rendező-koreográfus szakának osztályvezető tanárával ennek apropóján beszélgettünk. Sisso

Farkas Róbert ötéves korában kezdett hegedülni, majd tizenévesen került be a 100 Tagú Cigányzenekarba, ahol rövid idő alatt vezető prímás lett. Bejárta a világot, majd huszonévesen elvégezte a Zeneakadémiát. A hazai alternatív zenével később került kapcsolatba, majd megalapította a Budapest Bár formációt, amely a régi kávéházi cigányzenekarokat idézi, és a hazai popzene sztárjai éneklik benne a harmincas-negyvenes évek magyar slágereit. Szűcs Krisztián a másik oldalról érkezett a már többszörös aranylemezes produkcióba: popzenész, a Heaven Street Seven és újabban a The Twist frontembere. Kettőjüket kérdeztük az együttműködésről.

A brazil Membros Company hiphop-táncelőadása szociális és politikai anziksz, szeretettel és hittel Dél-Amerikából. Zenés-táncos üzenet a távoli, egzotikus világból, amely a napfényes szegénységről, erőszakról és szegregációról tudósít, s ehhez az érintett fiatalokhoz legközelebb álló mozgásrendszert, az utcai táncot használja eszközül.

A rotterdami Hotel Modern társulat előadása hihetetlen érzékenységgel összerakott filmes, animációs, színházi portré az emberiségről, amelyben kifli formájú kis összeaszott rákokként nézünk vissza magunkra, miközben nem tudjuk, hogy szánalomra méltó, vicces lények vagy túlélő gigantikus hősök vagyunk-e inkább. A magát színházi kollektívaként definiáló csapat két éve mutatta be ugyanitt Tábor című, saját készítésű, apró díszletei között bábokkal helyben felvett, meghökkentő haláltábori riportját (lásd: Az ajtók záródnak, Magyar Narancs, 2008.