Svébis Bence

Egyre-másra indulnak a zsebkönyvsorozatok a magyar piacon, pedig már többször temették a műfajt. Utánajártunk, kinek áll ez érdekében.

Mikor olvasom a hírt, hogy Milo Moiré performanszművész pucéran látogatott el egy németországi aktkiállításra, mellettem nyitva a könyv, jelen írás tárgya, amiben ez áll: „Könyvtárakat töltenek meg az akt milyenségének szentelt művek (…), de mindmáig úgyszólván senkinek sem jutott eszébe, hogy az akt miértjét firtassa.”

Volt idő, amikor még azt hittük, Kondor Vilmossal jól járt a hazai lektűrirodalom. 2008-ban megjelent első regénye, a Budapest noir felkavarta a magyar krimi állóvizét, ám későbbi könyveiben képtelen volt tartani a színvonalat, s szép lassan önmaga árnyékává vált.

A magyar krimivel nem az a baj, hogy nincs, hanem hogy mindenáron lenni akar. Négy szerző három friss regénye jelent meg az idei könyvhétre, melyekben a szakértelmet jobbára csak a lelkesedés pótolja.

Ez a Kalákán nevelkedett szomorú nemzedék, mely pánsíppal és ukulelével hallotta először József Attilát, Weörest és Kányádit, és melybe én is tartozom, felkapja a fejét, ha a versek megzenésítésének alternatív útjairól hall.

Csaplár Vilmos Edd meg a barátodat! című regénye úgy indul, hogy a kis Lilik csak nem akar kakálni. Visszatartja, visszagyömöszöli magába a székletet, ki ne jöjjön belülről a sok, felgyülemlett felesleg. Úgy bánik vele, ahogy a múltunkkal szoktunk: szenvedünk tőle, de el nem engedjük.

"[Ez] a legelvetemültebb és egyben legostobább könyv, amely részét képezi a világirodalomnak" - írja a szerző a Malleus maleficarum, vagyis a Boszorkányok pörölye, mellyel minden boszorkány és az ő eretnekségük igen hathatósan eltiporható, a bennfentesek által röviden csak Boszorkánypöröly címen emlegetett középkori műről. Kijelentése részben saját regényére is igaz.

Architektúra és poézis - ritka párosítás, bár Térey János már régóta használja az építészeti képeket hol metaforikusan, hol pedig masszív valójukban. Korpánál vállalt a Térey-hatás, egyik versének mottója is tőle való, ám ez korántsem a Térey-féle tűpontos költészet, inkább hanyagul odavetett, szürreálisnak szánt képek átgondolatlan folyama.

A britek két büszkesége, a Doktor House-ként is hasító Hugh Laurie és társa, Stephen Fry könyvet gyártott abszurd humorú tévésorozatukból. Kíváncsiak voltunk, mire mennek az urak papíron.

"[J]ó volna, ha most már mesélnél is valamit" - szól az Ébresztő című vers beszélője, Pion pedig mást sem csinál, csak mesél és mesél, sorokon, szakaszokon, költeményeken át. Elsősorban gyermekkori emlékekre fókuszál ez az erősen köznyelvesített líra: feldolgozása a múltnak, az időnek, amely ránk nehezedik, mint Atlasz hátára a világ. Aki, ahogy a cím is mutatja, bírja.

Nemigen szokás a lektűrirodalom műveiből kritikai kiadást készíteni, ezt még a legnépszerűbb alkotások sem érdemelték ki. A kritikai kiadás a szépirodalom privilégiuma, mivel sajátos tulajdonságai által elsősorban tudományos munkára használható, márpedig a ponyvaregényeket ritkán veszi górcső alá az irodalmi élet. Ezúttal azonban betekinthetünk Christie műhelytitkaiba, elsősorban - a kritikai kiadások felépítéséből jól ismert eljárás - a különböző szövegváltozatok ismertetése által.