Könyv

Pion István: Atlasz bírja

  • Svébis Bence
  • 2013. május 18.

Könyv

"[J]ó volna, ha most már mesélnél is valamit" - szól az Ébresztő című vers beszélője, Pion pedig mást sem csinál, csak mesél és mesél, sorokon, szakaszokon, költeményeken át. Elsősorban gyermekkori emlékekre fókuszál ez az erősen köznyelvesített líra: feldolgozása a múltnak, az időnek, amely ránk nehezedik, mint Atlasz hátára a világ. Aki, ahogy a cím is mutatja, bírja.

Én mégsem bírom annyira. Pion nyersesége és élőbeszédbe hajló poétikája patriarchális memóriajáték. Apák és nagyapák a főszereplői a legtöbb versnek, melyekben egymásra vetül szubjektív és közéleti múltidézés. A kötet közepét azonban slamszövegek töltik ki - nem éppen szerencsés szerkesztésben. Pion ráadásul több első kötetes hibába is beleesik. Egyfelől rögtön meg akarja mutatni, menynyire sokoldalú, mi mindenre képes. A rövidke könyvbe beválogatott, de elsősorban előadott formában működő, slam poetry estekre készült szövegek nagyon rossz fényt vetnek úgy szerzőjükre, mint az egész kötetre, mivel leírva gyakran kifejezetten bugyutának hatnak (csak egy példa: "mi van Atlasz, hanyatlasz?"). A kiforrott saját hang hiánya viszont máshol is szembetűnő: a kötet végi Téged tanuljalak című, oldalakon át hömpölygő szabad vers olvasása közben folyamatosan az az érzésem támadt, mintha egy Tolnai Ottó-verset tartanék a kezemben.

Pion István első kötete tehát - az érzékelhető várakozás ellenére - nem meghatározó darabja az új magyar lírának. Hiányzik belőle mind az átütő erő, mind pedig a fejfelkapós újítás.

Helikon, 2013, 88 oldal, 1490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.