Könyv

John Curran: Agatha Christie és a gyilkos szándék

  • Svébis Bence
  • 2013. március 28.

Könyv

Nemigen szokás a lektűrirodalom műveiből kritikai kiadást készíteni, ezt még a legnépszerűbb alkotások sem érdemelték ki. A kritikai kiadás a szépirodalom privilégiuma, mivel sajátos tulajdonságai által elsősorban tudományos munkára használható, márpedig a ponyvaregényeket ritkán veszi górcső alá az irodalmi élet. Ezúttal azonban betekinthetünk Christie műhelytitkaiba, elsősorban - a kritikai kiadások felépítéséből jól ismert eljárás - a különböző szövegváltozatok ismertetése által.

John Curran angol irodalmár immár második kötetével jelentkezik, melyben a krimikirálynő kéziratos hagyatékát rendszerezi. Elvetett, fel nem használt ötletek, variációk az egyes elbeszélések végkifejletére, jegyzetek, háttérkutatások a történetekhez és a művek keletkezéstörténetei képezik a 73 jegyzetfüzet fontosabb részeiből összerendezett könyvet, mely tudományos volta ellenére éppen olyan szórakoztatóan van megírva, mintha egy könnyed detektívregényt forgatnánk.

De nem csak regényekről és novellákról olvashatunk, megtaláljuk itt a Timesnak írt cikkét is, melyben a bajszos belga, Hercule Poirot megalkotásáról ír, mi több, e szöveg is javításokkal és szerkesztői jegyzetekkel ellátva jelenik meg. Továbbá, miként az előző kötet (Agatha Christie titkos jegyzetfüzetei) esetében, most is szenzációhajhász felirat hirdeti a borítón, hogy egy eddig ismeretlen elbeszélést tartalmaz a könyv. Ám ez alkalommal is úgy járunk a Miss Marple-történettel, mint előzőleg a Poirot-éval: a füzetben talált novella valójában egy már megjelent írás szövegváltozata.

Bőséggel el van tehát látva az olvasó, ám érdemes elővigyázatosan lapozgatni e könyvet: Curran ugyanis nem óvatoskodik, s az alapos feltáró munka következményeként bizony jó pár végkifejletről lerántja a leplet.

Fordította: Siklós Márta. Európa, 2012, 428 oldal, 4200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

„Én valami kevésbé szelídet kerestem”

  • Mink András

„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.