Puha, olcsó, addiktív - Visszatérnek a zsebkönyvek

  • Svébis Bence
  • 2016.09.11 12:28

Könyv

Egyre-másra indulnak a zsebkönyvsorozatok a magyar piacon, pedig már többször temették a műfajt. Utánajártunk, kinek áll ez érdekében.

„Mindenki ismeri ezt a szót, nincs benne semmi fellengzősség, mégis frappáns, kifejező, őszinte” – mondja Schultz Judit, a Helikon Zsebkönyvek szerkesztője, ám szinte minden kiadónak eltér az elképzelése arról, mit is fed pontosan a zsebkönyv kifejezés. A terjedelem alapján a legkönnyebb meghatározni: kis méretű, elsősorban papírkötéses kiadvány, ami elfér egy zakózsebben vagy egy hátizsák oldalzsebében. Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője még hozzáteszi: „Egy intimebb olvasás lehetőségét kínálja, a lényeg, hogy a szöveg és az olvasó között kicsi legyen a távolság. Nagy legyen a közelség. Magaddal tudd vinni, könnyebben lehet az útitársad.” Schultz Judit is a szerethetőséget tartja az elsődleges célnak. A zsebkönyvek funkciójáról azonban üdítően sokféléket gondoltak és gondolnak a kiadók.

false

Árral szemben

Az Európa kiadó emlékezetes zsebkönyvsorozatai, az ötvenes évek végén indult Európa Zsebkönyvtár és a Modern Könyvtár hierarchikus kapcsolatban állt. A Modern Könyvtár darabjai egyszerűbb kivitelű, olcsóbb kiadványok voltak, ezek egyfajta előszobaként működtek a kiadónál. „Először bekerült egy új, Magyarországon debütáns szerző a Modern Könyvtárba, ott megjelent egy-két könyve, és utána, mikor ismertebbé vált, bekerült a Zsebkönyvtárba, amikor pedig igazi, komoly, olvasott szerző lett belőle, akkor már nagyon gyakran egyedi vagy szerzői sorozatos kiadásban jelentek meg a könyvei” – eleveníti fel a zsebkönyvtár működését a kiadó igazgatója, M. Nagy Miklós. A mai zsebkönyvek azonban már nem a „tartalék csapat” – mondja Szegő. A Magvető Időmérték sorozata – amelyben többek közt Röhrig Géza legutóbbi verseskötete is megjelent – ugyan még csak kísérleti fázisban van, de irányvonala egyre erőteljesebben kirajzolódik. Kettős céljuk van: egyfelől nyitni a fiatalok felé, másfelől minél több verseskötetet megjelentetni ebben az olcsóbb formátumban.

Merthogy természetesen fontos szempont – és a siker egyik titka lehet – a zsebkönyvek ára. Szinte mindenki egyetért abban, hogy a zsebkönyveket többek közt „az áruk teszi népszerűvé” – ahogy Schultz Judit fogalmaz. A Helikon Zsebkönyvtár kitalálásakor az első gondolat éppen ez volt, hogy egy olcsó sorozatot szerettek volna kiadni, aminek az ára nem megy ezer forint fölé. Minden más már ebből következett. Thomka Beáta, a jelenleg kényszerszabadságát töltő Kritikai Zsebkönyvtár szerkesztője is hasonló véleményen van: „A kis könyvformátum, az egyszerűbb, olcsóbb kivitel a kiadók és az olvasók számára is előnyös. Az előbbiek kevesebb kockázatot vállalnak a zsebkönyvkiadással, az utóbbiak pedig olcsóbban jutnak a rendszerint puha borítójú, kis kötetekhez.”

M. Nagy Miklós kifejezetten „tömegpiaci termékként” definiálja a zsebkönyvet, ám szerinte ez esetben is óriási kockázatot vállal a kiadó, hiszen „ezeket a könyveket is ugyanúgy meg kell csinálni”, tehát ki kell fizetni a fordítót, a szerkesztőt, a tördelőt, a kézirat-előkészítőt, és ilyen alacsony ár mellett nem igazán lehet nyereséges a vállalkozás, ha mégis, akkor csak hosszú távon térül meg. Előnye elsősorban az lehet, hogy „olcsón ki lehet próbálni egy szerzőt egy ilyen sorozatban, egy kiadónak nagyobb esélye van, hogy úgy nyúl bele a kínálatba, hogy hozzá kerülnek a nagy szerzők is.” Az Európánál külföldi mintára indultak a sorozatok: „Nyilvánvalóan ez akkoriban már benne volt a levegőben, a Penguin kiadó forradalma nyomán az egész világon kezdtek könyvsorozatokat kiadni. A Penguin papírborítású sorozata hihetetlenül népszerű lett. Abban a légkörben, a ’60-as, ’70-es években, amikor a jólét egész Európában növekedett, egyre több ember olvasott, hatalmas példányszámok voltak mindenhol, kézenfekvő volt, hogy a Penguin ötletét mindenhol leutánozzák, így minden komolyabb országban megjelentek a papírkötésű sorozatok. Ebben a papírkötésű forradalomban az Európának is részt kellett vennie.”

false

A sorozatkoncepció egyik előnye, hogy az emberek gyűjtőszenvedélyére épít, hiszen „minél több van, annál inkább akarod pótolni” – mondja Szegő János, aki Schultz Judittal együtt sok lehetőséget lát a sorozatok dizájnolásában is. Formai kérdés az is, hogy az e-könyvek megjelenése segíti vagy gátolja a zsebkönyvek terjedését. A Helikon Zsebkönyvtár egyáltalán nem szeretne szembemenni az e-könyvekkel, mi több, akad olyan cím a sorozatban, ami már e-book formátumban is megjelent. Szegő János szerint ezek konkurensek, hiszen a zsebkönyvnek „van egy praktikussága, könnyűsúlyúsága, ami funkcionálisan az e-bookkal azonos ligába sorolja. Könnyebb elővenni, könnyebb elpakolni. Talán véletlenül elhagyni vagy valahol szándékosan otthagyni is egyszerűbb. Kavics a kövek és sziklák között. A zsebkönyv – vehetjük úgy – békebeli válasz az e-könyvre. A saját lehetőségeihez képest olyan, mint egy gluténmentes Gutenberg.”

Az Európa két sorozata első kiadásokból állt és a világirodalomra koncentrált, ezen belül a Zsebkönyvtárban regények és elbeszélések jelentek meg, a Modern Könyvtárban voltak esszék, tanulmányok és drámák is. A Kritikai Zsebkönyvtár „elindítása abból a belátásból származik, hogy az értékes doktori disszertációk gyakran kiadatlanok, tehát a nyilvánosság előtt ismeretlenek maradnak. Terjedelmük nagyjából zsebkönyvnyi, szerzőik pedig pályakezdő fiatal tudósjelöltek” – magyarázza Thomka Beáta. De fiatalabb egyetemi oktatók tanulmányai és jelenkori magyar szerzők műveiről írott kritikagyűjtemények is megtalálhatók benne.

A jelenlegi zsebkönyvpiacon talán a Helikoné a legsokszínűbb kínálat. „Bárhová utazik az ember, biztos talál olyat, amit leemel a polcról, és a legkisebb csomagba is belefér” – mondja Schultz Judit. A sorozat szerkesztési szempontja mindenekelőtt a kultúrmisszió, hogy egy olyan alapkönyvtárat kínáljon elsősorban a fiatal olvasóknak, ami által kíváncsiak lesznek az adott szerző többi művére is. A magyar és világirodalmi művek széles palettájáról válogatnak, szépirodalom és non-fiction egyaránt található a sorozatban, ahogy filozófiai és történelmi művek, regények, novellák és versek, a későbbiekben pedig drámák is megjelennek majd, valamint kortárs magyar szerzők írásai is (először Nádas Péter A Biblia című kisregénye). Bár a legtöbb kötet újra­kiadás, akad pár kuriózum is, hiszen például A kis herceg teljesen új fordítással jelent meg a sorozatban, aminek egyik oka, hogy a klasszikus fordítás egy másik kiadónál van. Ennél azonban lényegesen fontosabb a szakmai indok: „A Rónay György-féle fordítás bármennyire benne van az emberek fejében – és ilyen értelemben kockázatos egy új fordítást létrehozni –, szakmailag igenis indokolható volt, mivel a régi fordítás egy másik regiszterbe helyezte át a szöveget, gyerekkönyvet csinált belőle, holott az Exupéry-mű eredetileg nem gyerekregény. Takács M. József fordításának ez a legnagyobb érdeme, hogy visszaemelte a szöveget abba a regiszterbe, amibe a szerzői szándék szerint tartozik” – magyarázza Schultz Judit.

A kizárólag versekből álló Időmérték sorozat mellett valami hasonlóban gondolkozik a Magvető is. Ahogy Szegő Jánostól megtudtuk, szeretnének „egy olyan sorozatot, amiben klasszikus magyar és világirodalmi műveket adnánk ki egy különleges méretben, ami viszont tényleg a kamaszokat célozná meg elsősorban, egyfajta hiánypótlás jelleggel. Beavató könyveket akarunk kiadni, amelyek nemcsak az olvasásba, a világ vagy a világok felfedezésébe vezetnek be, hanem szépen jelzik, hogy a könyv nemcsak szöveg, hanem érzéki tárgy is. Most állítjuk össze a listákat: ezek azonban még olyan hosszúak, hogy több zseb is kell hozzájuk.”

Neked ajánljuk