Könyvmelléklet

Valaki más

Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd

  • Svébis Bence
  • 2014. január 5.

Könyv

Volt idő, amikor még azt hittük, Kondor Vilmossal jól járt a hazai lektűrirodalom. 2008-ban megjelent első regénye, a Budapest noir felkavarta a magyar krimi állóvizét, ám későbbi könyveiben képtelen volt tartani a színvonalat, s szép lassan önmaga árnyékává vált.

Ötödik Gordon Zsigmond-regénye előtt bejelentette, hogy ez az utolsó regény, melyben chandleri zsurnalisztája szerepel. Ám Kondor ravasz módon, kijátszva a retorikát, megjelentetett egy novelláskötetet is hőse történeteivel. Ekkor már végképp arról volt szó, hogy ez a végső búcsú, az utolsó Gordon-könyv, s Kondor Vilmos nehézkessé és egyre kínosabbá váló alakjától végleg elbúcsúzhat a honi könyvpiac. Legújabb regényéből azonban az újítási szándék és a bizonyítási kényszer izzadságszaga párolog.

Kondor az évek során egyre távolabb került a krimi, s egyre közelebb a kalandregény műfajához. Olyannyira, hogy A másik szárnysegéd már vegytiszta kalandregény lett. Könnyed, habos, felejthető. A történet a "Mickey Mouse" fedőnevű akcióval, vagyis Horthy Miklós kisebbik fiának elrablásával kezdődik. Magyarország kiugrási kísérlete meghiúsul, sőt egyre inkább belekeveredik a háborúba. S mint ahogy az lenni szokott, a haza egyetlen reménysége egy jelentéktelennek látszó kisember: Wertheimer Miklós. ' a kormányzó szárnysegédje, aki először azt a megbízást kapja, hogy juttasson ki egy geológust az országból, nehogy a birtokában lévő tudás rossz kezekbe kerüljön, majd mikor ez nem sikerül, egyenesen a Szent Koronát bízzák rá hasonló céllal: mentse ki, rejtse el, hogy Szálasi ne tudjon felesküdni rá. Így utazza be Wertheimer az egész országot, s keveredik a legkülönbözőbb kalandokba, oldalán a professzor ifjú lányával, Emíliával.

A regény azonban az eddigi Kondor-könyvekhez képest is pusztán lagymatag lektűr. A történet végtelenül banális, strandolvasmánynak is csak akkor elégséges, ha közben szól a rádió. Igaz, ami a szerző eddigi könyveinek mindvégig nagy előnye volt, az itt is megtalálható: az alapos történelmi tudás és helyismeret. Bejárjuk a negyvenes évek Budapestjét, falvait, sőt még Ausztriába is ellátogatunk. A korrekt háttéranyag elsajátítására tehát nem lehet panasz, azonban egyvalami hiányzik, ami korábban sokat dobott Kondor történetein: az eleven, lélegző figurák. Míg a Budapest-ciklusban még a két mondatot kapott kocsmáros is velejéig kidolgozott karakter volt, itt a legtöbb figura papírmaséból készült. Márpedig Wertheimer Miklós sokfelé megfordul, és sok mindenkivel találkozik. Ilyen például az a jelenet, melyben főhősünk lovat akar vásárolni egy vidéki gazdától, aki pontosan úgy viselkedik, mint egy zavarba ejtően ócska székely vicc szereplője.

S mivel már egy jó ideje sejthető, hogy a Kondor Vilmos álnév, felébred a gyanú: vajon végig egy és ugyanazon ember használja-e? Mintha jelen regény szerzője nem ugyanaz volna, mint aki a Budapest noirt írta. Az még betudható szerzői újításnak, hogy a szárnysegédet szerepeltető fejezetek - Kondor korábbi gyakorlatával ellentétben - E/1-ben vannak megírva, ám valahogy az egész olyan, mintha ez esetben valaki Kondort próbálná utánozni. Kevés sikerrel.

Agave, 2013, 448 oldal, 3480 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Igor és Szása kiszabadult és gyilkolt

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?