Könyv

Busch Péter: Boszorkánypöröly

  • Svébis Bence
  • 2013. július 6.

Könyv

"[Ez] a legelvetemültebb és egyben legostobább könyv, amely részét képezi a világirodalomnak" - írja a szerző a Malleus maleficarum, vagyis a Boszorkányok pörölye, mellyel minden boszorkány és az ő eretnekségük igen hathatósan eltiporható, a bennfentesek által röviden csak Boszorkánypöröly címen emlegetett középkori műről. Kijelentése részben saját regényére is igaz.

Nem is fecsérelném rá a szót, ha nem az Írók boltja és az Oriold és Társai Kiadó által tavaly meghirdetett Megakrimi pályázat győztes regénye volna. A kiírás szerint bármely, a thriller műfajába illő alkotással lehetett nevezni, az egyetlen kritérium az volt, hogy magyar vonatkozású legyen. Busch Péter ezt úgy oldotta meg, hogy története egy Békés megyei községben, Pusztaföldváron játszódik. Az alapkoncepció, legyen bármennyire közhelyes, még akár érdekesnek is tűnhet: brutális gyerekgyilkosságok után nyomoz a két városból jött detektív, Por és Halmos, kiknek nevében nem nehéz észrevenni a suta utalást Hercule Poirot és Sherlock Holmes nevére.

A szerző már a könyv elején teljesen eltéved a műfajok és szándékok útvesztőjében. Nem tudja eldönteni, pontosan mit írjon, így hol agrárkomédiát, hol súlytalan misztikus krimit, hol pedig a középkori boszorkányüldözésekről szóló unalmas házi dolgozatot olvashatunk. Az elbeszélési módokkal is a változatosság látszatát kívánja kelteni: vegyül a bűnügyi riport és a szépirodalom, ám ez inkább zavaróvá teszi a művet, és megakasztja az elbeszélés menetét. A legnagyobb hibája talán az, hogy hiányzik belőle az ív, igazából nem jutunk sehonnan sehová, a tettől a tettesig tartó út puszta illúzió. Semminek nincs igazán jelentősége, sem a boszorkányokról szóló kitérőknek, sem a gyerekgyilkos után folytatott nyomozásnak. Képtelen fenntartani az érdeklődést, és feszült krimi helyett csak elnyújtott, öncélú maszatolást kapunk.

Oriold és Társai Kiadó, 2013, 204 oldal, 1500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.