Nem is fecsérelném rá a szót, ha nem az Írók boltja és az Oriold és Társai Kiadó által tavaly meghirdetett Megakrimi pályázat győztes regénye volna. A kiírás szerint bármely, a thriller műfajába illő alkotással lehetett nevezni, az egyetlen kritérium az volt, hogy magyar vonatkozású legyen. Busch Péter ezt úgy oldotta meg, hogy története egy Békés megyei községben, Pusztaföldváron játszódik. Az alapkoncepció, legyen bármennyire közhelyes, még akár érdekesnek is tűnhet: brutális gyerekgyilkosságok után nyomoz a két városból jött detektív, Por és Halmos, kiknek nevében nem nehéz észrevenni a suta utalást Hercule Poirot és Sherlock Holmes nevére.
A szerző már a könyv elején teljesen eltéved a műfajok és szándékok útvesztőjében. Nem tudja eldönteni, pontosan mit írjon, így hol agrárkomédiát, hol súlytalan misztikus krimit, hol pedig a középkori boszorkányüldözésekről szóló unalmas házi dolgozatot olvashatunk. Az elbeszélési módokkal is a változatosság látszatát kívánja kelteni: vegyül a bűnügyi riport és a szépirodalom, ám ez inkább zavaróvá teszi a művet, és megakasztja az elbeszélés menetét. A legnagyobb hibája talán az, hogy hiányzik belőle az ív, igazából nem jutunk sehonnan sehová, a tettől a tettesig tartó út puszta illúzió. Semminek nincs igazán jelentősége, sem a boszorkányokról szóló kitérőknek, sem a gyerekgyilkos után folytatott nyomozásnak. Képtelen fenntartani az érdeklődést, és feszült krimi helyett csak elnyújtott, öncélú maszatolást kapunk.
Oriold és Társai Kiadó, 2013, 204 oldal, 1500 Ft
