Téves nyomon - Három új magyar krimi

  • Svébis Bence
  • 2013. november 11.

Könyv

A magyar krimivel nem az a baj, hogy nincs, hanem hogy mindenáron lenni akar. Négy szerző három friss regénye jelent meg az idei könyvhétre, melyekben a szakértelmet jobbára csak a lelkesedés pótolja.
false

Mióta Kondor Vilmos előrukkolt egy kiváló, majd öt egyre gyengébb minőségű könyvvel, sikk lett a hazai krimi. Ám mindig nagy kérdés, hogyan állnak neki a szerzők egy magyar bűnügyi regény megírásának. Mivel a műfajnak nincsenek itthon hagyományai, a legegyszerűbb már meglévő motívumokat átültetni - gyakran mindenfajta "honosítás" nélkül. A három könyv közül kettő explicit módon teszi ezt: a Lélekölő és a Sötét hajnal bár hazai vizeken kalózkodik, Amerikából szakadt detektívet szerepeltet.

Ha nem is minden esetben első könyves, de mindenképp olyan szerzőkről beszélünk, akik most nyúlnak először a krimi műfajához. Valószínűleg ebből és valamiféle kollektív tudat alatti krimisablonból következik, hogy a három könyv elég sok ponton mutat hasonlóságot. Mindenekelőtt feltűnő és zavaró az a jelenség, hogy a fiktív történet szereplői más regényeket, tv-sorozatokat emlegetve próbálják hitelessé tenni saját történetüket, hogy ezáltal kicsit valóságosabbaknak érezzük őket. A módszer korántsem számít újdonságnak, hiszen már Arthur Conan Doyle is alkalmazta A bentlakó beteg című történetben, melyben Holmes a következőket mondja Watsonnak: "Nemrégiben felolvastam magának egy részletet Poe egyik elbeszéléséből [...]. Arról szólt, ha még emlékszik rá, hogy valaki lépésről lépésre követi társának kimondatlan gondolatait." Holmes itt egyértelműen A Morgue utcai kettős gyilkosságra utal. A Lélekölő című regényben pedig a következő párbeszéd hangzik el: "- Da Vinci-kód - tette hozzá flegmán. / - Mi van? / - Azt olvastad tegnap. Felejtsd el, mindig a legegyszerűbb a legvalószínűbb! Ez itt a valóság, nem valami fikció." De Agatha Christie-től Conan Doyle-on át egészen A mentalista című sorozatig mindent megemlítenek a szerzők, hogy legitimálják művüket.

Ennek egy másik formája, hogy suta módon, folyton-folyvást kinyilatkoztatják, hogy szereplőjük detektív. "- Nem, ne gyere! Most nem érek rá. Nyomozok" - hangzik el a Hamlet halottban. De a Sötét hajnalban is találunk hasonlókat: "A nyomozók általában kíváncsi természetűek, foglalkozási ártalom, ha úgy tetszik. Mindenesetre ez a nyomozó beleolvas a naplóba. Ez itt olyan kíváncsi fajta." Sajnos hasonlóképpen túlírt az egész könyv, ahogy mindhárom műre jellemző az ilyesfajta erőltetett és körülményes viccelődés. S ha már az utóbbi idézetnél tartunk: érthetetlen okból mindhárom esetben feltűnik egy napló, mely fontos részét képezi a nyomozásnak. Hogy miért jutott mindegyik szerző arra, hogy használnia kell ezt a motívumot, talán mindegy is, viszont nem vall túl alapos szerkesztői munkára (mindhárom könyv felelős szerkesztője Huszti Gergely), hogy az egyszerre megjelent különböző regények közt ennyi azonosság lelhető. Továbbá mind a Lélekölő, mind a Hamlet halott című regényben megtalálható a homoszexualitás témája, mely egyszerre kíván kényes kérdés és tabudöntögető szenzáció lenni.

false

Kovács Noémi, a Lélekölő szerzője még egy módszerrel biztosítja be magát: szakmai előszó méltatja regényét. "A Lélekölő hiánypótló mű a magyar krimi foghíjas palettáján" - írja dr. Kovács Lajos nyugalmazott rendőr ezredes. Ezzel a felütéssel kezdünk neki a műnek, ám szép lassan rá kell jönnünk, hogy a kellemetlennél még a hiány is jobb.

Ha lehet és érdemes rangsorolni, akkor talán a Hamlet halott az a mű, amely kiemelkedik a többi közül. Nemcsak a - többihez képest - ötletesnek mondható végkifejlete miatt, hanem azért is, mert a szerzőpáros női nyomozót szerepeltet, akinek egyszerre kell megbirkóznia egy gyilkossági üggyel és az egyedülálló anyaság problémáival. Az ígéretesen induló koncepció azonban sajnos csúnyán félremegy, s a két szál nagyon hamar leválik egymásról. Így hol a bűnügyi, hol pedig a lányregény műfaji kódjai váltják egymást, ahelyett, hogy ügyesen összeolvadnának.

Sajnos nem tudok szó nélkül elmenni a könyvek tipográfiája mellett sem. E tekintetben a Hamlet halott és a Sötét hajnal tördelését nemigen érheti vád, azonban a Lélekölő olvashatatlanul pocsék munka. Dupla sorközökkel és megnövelt betűmérettel húztak szét egy hosszabb novellát háromszáz oldalra.

Három kísérlet, három kisebb-nagyobb kudarc, melynek okai több mindenre visszavezethetők, mégis az első és talán legfontosabb, hogy hiába könnyed műfaj a lektűr, nem szabad könnyen venni. Komoly felkészültség, fantázia és jó íráskészség szükséges hozzá. A négy író csak bebiflázta az anyagot, és igyekezett szóról szóra visszaadni. Valahol jó iparosmunkák ezek, csak éppen mindenfajta egyéni vonás nélkül.

Pataki Éva-Vajda Anikó: Hamlet halott, 320 oldal, 3490 Ft;


 

 

Kovács Noémi: Lélekölő, 272 oldal, 2990 Ft;

 

 

 

Sztanó László: Sötét hajnal, 392 oldal, 3490 Ft. Mindhárom kötet: 2013, Athenaeum.


Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.