| ||
Mióta Kondor Vilmos előrukkolt egy kiváló, majd öt egyre gyengébb minőségű könyvvel, sikk lett a hazai krimi. Ám mindig nagy kérdés, hogyan állnak neki a szerzők egy magyar bűnügyi regény megírásának. Mivel a műfajnak nincsenek itthon hagyományai, a legegyszerűbb már meglévő motívumokat átültetni - gyakran mindenfajta "honosítás" nélkül. A három könyv közül kettő explicit módon teszi ezt: a Lélekölő és a Sötét hajnal bár hazai vizeken kalózkodik, Amerikából szakadt detektívet szerepeltet.
Ha nem is minden esetben első könyves, de mindenképp olyan szerzőkről beszélünk, akik most nyúlnak először a krimi műfajához. Valószínűleg ebből és valamiféle kollektív tudat alatti krimisablonból következik, hogy a három könyv elég sok ponton mutat hasonlóságot. Mindenekelőtt feltűnő és zavaró az a jelenség, hogy a fiktív történet szereplői más regényeket, tv-sorozatokat emlegetve próbálják hitelessé tenni saját történetüket, hogy ezáltal kicsit valóságosabbaknak érezzük őket. A módszer korántsem számít újdonságnak, hiszen már Arthur Conan Doyle is alkalmazta A bentlakó beteg című történetben, melyben Holmes a következőket mondja Watsonnak: "Nemrégiben felolvastam magának egy részletet Poe egyik elbeszéléséből [...]. Arról szólt, ha még emlékszik rá, hogy valaki lépésről lépésre követi társának kimondatlan gondolatait." Holmes itt egyértelműen A Morgue utcai kettős gyilkosságra utal. A Lélekölő című regényben pedig a következő párbeszéd hangzik el: "- Da Vinci-kód - tette hozzá flegmán. / - Mi van? / - Azt olvastad tegnap. Felejtsd el, mindig a legegyszerűbb a legvalószínűbb! Ez itt a valóság, nem valami fikció." De Agatha Christie-től Conan Doyle-on át egészen A mentalista című sorozatig mindent megemlítenek a szerzők, hogy legitimálják művüket.
Ennek egy másik formája, hogy suta módon, folyton-folyvást kinyilatkoztatják, hogy szereplőjük detektív. "- Nem, ne gyere! Most nem érek rá. Nyomozok" - hangzik el a Hamlet halottban. De a Sötét hajnalban is találunk hasonlókat: "A nyomozók általában kíváncsi természetűek, foglalkozási ártalom, ha úgy tetszik. Mindenesetre ez a nyomozó beleolvas a naplóba. Ez itt olyan kíváncsi fajta." Sajnos hasonlóképpen túlírt az egész könyv, ahogy mindhárom műre jellemző az ilyesfajta erőltetett és körülményes viccelődés. S ha már az utóbbi idézetnél tartunk: érthetetlen okból mindhárom esetben feltűnik egy napló, mely fontos részét képezi a nyomozásnak. Hogy miért jutott mindegyik szerző arra, hogy használnia kell ezt a motívumot, talán mindegy is, viszont nem vall túl alapos szerkesztői munkára (mindhárom könyv felelős szerkesztője Huszti Gergely), hogy az egyszerre megjelent különböző regények közt ennyi azonosság lelhető. Továbbá mind a Lélekölő, mind a Hamlet halott című regényben megtalálható a homoszexualitás témája, mely egyszerre kíván kényes kérdés és tabudöntögető szenzáció lenni.
| ||
Kovács Noémi, a Lélekölő szerzője még egy módszerrel biztosítja be magát: szakmai előszó méltatja regényét. "A Lélekölő hiánypótló mű a magyar krimi foghíjas palettáján" - írja dr. Kovács Lajos nyugalmazott rendőr ezredes. Ezzel a felütéssel kezdünk neki a műnek, ám szép lassan rá kell jönnünk, hogy a kellemetlennél még a hiány is jobb.
Ha lehet és érdemes rangsorolni, akkor talán a Hamlet halott az a mű, amely kiemelkedik a többi közül. Nemcsak a - többihez képest - ötletesnek mondható végkifejlete miatt, hanem azért is, mert a szerzőpáros női nyomozót szerepeltet, akinek egyszerre kell megbirkóznia egy gyilkossági üggyel és az egyedülálló anyaság problémáival. Az ígéretesen induló koncepció azonban sajnos csúnyán félremegy, s a két szál nagyon hamar leválik egymásról. Így hol a bűnügyi, hol pedig a lányregény műfaji kódjai váltják egymást, ahelyett, hogy ügyesen összeolvadnának.
Sajnos nem tudok szó nélkül elmenni a könyvek tipográfiája mellett sem. E tekintetben a Hamlet halott és a Sötét hajnal tördelését nemigen érheti vád, azonban a Lélekölő olvashatatlanul pocsék munka. Dupla sorközökkel és megnövelt betűmérettel húztak szét egy hosszabb novellát háromszáz oldalra.
Három kísérlet, három kisebb-nagyobb kudarc, melynek okai több mindenre visszavezethetők, mégis az első és talán legfontosabb, hogy hiába könnyed műfaj a lektűr, nem szabad könnyen venni. Komoly felkészültség, fantázia és jó íráskészség szükséges hozzá. A négy író csak bebiflázta az anyagot, és igyekezett szóról szóra visszaadni. Valahol jó iparosmunkák ezek, csak éppen mindenfajta egyéni vonás nélkül.
Pataki Éva-Vajda Anikó: Hamlet halott, 320 oldal, 3490 Ft;
Kovács Noémi: Lélekölő, 272 oldal, 2990 Ft;
Sztanó László: Sötét hajnal, 392 oldal, 3490 Ft. Mindhárom kötet: 2013, Athenaeum.
