| ||
A Monty Python utáni angol humor egyik legmeghatározóbb formációja maga a Monty Python. A szkeccsszerkezet, az egymáshoz egyáltalán nem kapcsolódó, mégis egymásból következő jelenetek és a gyakran infantilis, mégis erősen intellektuális humor talán a négy évadot megélt A Bit of Fry and Laurie című sorozatban érhető leginkább tetten. Jelen könyvben Hugh Laurie fel is teszi a kérdést: „Bár a Monty Pythonék elég hasonlókat írtak, nem?” – jelezve, hogy egy jól bejáratott hagyományt követnek, nem pedig plagizálnak.
A könyv eredetileg huszonhárom évvel ezelőtt jelent meg, és a sorozat első, 1989-ben adásba került szezonjából tartalmaz válogatást. A kötetben tehát nem találunk teljes forgatókönyveket, hiányoznak belőle többek közt a dalszerzemények és a szintén a Monty Pythontól átvett, itt A nép hangja címet viselő rövid vélemények, félperces, szürreális mondatok, melyek a két alkotótól hangzanak el, de mintha az utca emberét szólította volna le a riporter.
Ám éppen itt kezdődnek a gondok, hiszen annak, aki csupán e könyvet veszi a kezébe, mindebből semmi nem jön át. Ezek a szkeccsek sokat veszítenek humorukból, ha puszta szövegként olvassuk őket. A Hajvágás című jelenet önmagában suta és kínos viccelődés csupán, elengedhetetlen hozzá a fodrászt alakító Fry piperkőcsége, s a vendéget játszó Laurie naivitása. Ráadásul, aki életében nem látott egyetlen epizódot sem a sorozatból, annak esélye sincs elképzelni kettejük játékát. A párbeszédek pőrén állnak, csak elvétve találunk rendezői utasításokat, melyek alapján el tudnánk képzelni a jelenetet. Nagyon úgy tűnik, hogy ez a könyv azoknak készült, akik már látták a sorozatot, és két villamosmegálló közt, egy elhúzódó, unalmas temetésen vagy székrekedéssel küszködve a vécén kívánják feleleveníteni az egyes jeleneteket.
A Bevezetésben Stephen azzal viccelődik, hogy „ha nem fizeted ki a könyvet, észre fogod venni, hogy a poénok egyáltalán nem lesznek viccesek”. Sajnos ebben a formában sehogy sem azok.
Fordította: Kövesdi Miklós. Jaffa Kiadó, 2013, 240 oldal, 2940 Ft
