ételhordó

Mondjanak bármit, a Rózsadombnak is vannak olyan részei, ahová csak akkor megyünk, ha muszáj. A Pusztaszeri, a Felső és Alsó Zöldmáli utak a maguk két-két sávjával, buszforgalmával, panelgyanús társasházaival inkább egy Brezsnyev korabeli szovjet luxuslakótelepre emlékeztetnek, mint Budapest felkapott negyedére, meg is állapítjuk halkan, hogy aki itt vásárol ingatlant súlyos tízmilliókért, annak biztosan nem volt gyerekszobája.

Az Ételhordó munkatársa Budapest legsötétebb helyére merészkedett és húshegybe ütközött.

A luxus és az önki találkozása a tenger gyümölcseivel. Távol a tengertől, de közel a körúthoz: az Ételhordó munkatársa az Andrássyn járt.

A Duna-parti város koronaékszere a szállodaként működő barokk kastély. Lenyűgöző látványosság, de nem véletlenül ragyog csak három csillag a homlokzatán. Még az is soknak tűnik. A véletlen előbb egy kihalt folyosóra sodor, később az étterembe. Életnek nyomát sem látni, a vendégek vagy elszeleltek, vagy meg sem érkeztek.

"A femme fatale helyett a jóságos nagymama jut az eszünkbe." Az Ételhordó munkatársa a hiányzó medvehagyma nyomában.

Narancssárga gyönyörűség, akár a naplemente Nápolyban - mi az?