Riso

  • ételhordó
  • 2013. június 4.

Ételhordó

false

Itt a tavasz, ismét bevették a turisták Buda várát, ötpercenként bor-, sajt-, pálinkafesztiválokat rendeznek, az árak az égben, a közönség a sárga földön. Most sem értjük, hogyan kezdődött a pokoljárás, de a siklóból már nem lehet menet közben kiszállni. Szerencsére odafent mindig akad egy-két kis sikátor, ahol nem hömpölyög a tömeg, de amikor hirtelen a Bécsi kapu kontúrjait fedezzük fel vakító ellenfényben, a dal ugyanaz marad: "Merre tovább, melyik úton?" Inkább a Moszkva tér felé, és milyen jól tesszük! Alig pár lépésre a kaputól, immár a Vízivárosban, a Várfok és Ostrom utca torkolatánál váratlan cégtábla: "Riso Ristorante & Terrace". Nem éltünk hiába.

A korábban Bonfini kertként futó létesítmény - neve alapján - még megpróbált a várhoz csapódni, de hamar rájöttek, hogy evvel nem sokra mennek. 2011 volt a fordulat éve, azóta semmi idegenforgalmas népbutítás, a Riso egyszerű olasz étterem, várfalra, levéltárra néző fantasztikus teraszszal. És ettől kezdve felőlünk akár vackot is hozhatnának, hiszen a napsütés, a pazar kilátás sok mindent képes bearanyozni. Szerencsére a bazsalikomos paradicsomleves parmezánnal (980 Ft) a legridegebb novemberben is állná a sarat. Narancssárga gyönyörűség, akár a naplemente Nápolyban, inkább olasz, mint olaszos, de lassan kifogyunk a dicsérő szavakból. Pedig kell néhány a rizottónak (2690 Ft) is. Olyan, akár a gyöngy, a spenótos-fokhagymás kevercs is csodálatos, kár hogy a "feltét", az ún. serpenyős lazac már nem dob rajta semmit. Legközelebb bivalymozzarellával kérjük, az olcsóbb is (2390 Ft).

Az ördög csirke rozmaringos burgonyával, házi gyümölcskompóttal (2590 Ft) természetesen csipős, de amúgy semmi különös... Annyit jegyzünk meg, hogy a köret jól kiegészíti. Legközelebb inkább a tésztákat, pizzát próbáljuk ki, mert biztosan lesz legközelebb. Annyit még: a créme brulée (1090 Ft) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Túlzottan puhány volt. Összeesett.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.