étel,hordó

Bábelék

  • ételhordó
  • 2013. május 9.

Ételhordó

Az elmúlt évek egyik legjobb magyar rövidfilmje, a Szalontüdő (r.: Szirmai Márton) a pestújhelyi piacon álló Pléh csárdában játszódott. Ez a kis helyiség évtizedek óta a fővárosi mennyiségi táplálkozás szentélye, s a tulaj, Bábel bácsi is legendás alak. Azt talán kevesebben tudják, hogy a Pléh csárda a Bábelék névre hallgató létesítmény kihelyezett tagozata, amely a környék tán egyetlen értékelhető étterme. (A valahai pestújhelyi vendéglátásról lásd "Be volt hangosítva az egész" című cikkünket, Magyar Narancs, 2007. július 5.) A Sztárai Mihály téri (Pestújhelyi út-Apolló utca sarok) "központban" bőségesebb a választék, kényelmesebb a fogyasztás, sőt már terasz is üzemel.


Miként a Pléh csárda, a Bábelék épülete sem az építészkritikusok kegyeibe szeretne férkőzni. Talán szolgáltatóháznak nevezték építése idején (1980-as évek) azt a borzalmat, amiben otthonra talált. A cégtáblával nem bíbelődtek sokat, nem különösebben feltűnő az "étterem és rendezvényterem, esküvők, bankettek, családi összejövetelek" felirat, ahogy a bejárat fölötti kék sipkás toronyszerűség sem. A berendezéssel sem bíbelődtek, és bár kétségtelenül tágas, vagyis nagyobb rendezvények lebonyolítására is alkalmasnak látszik, mégiscsak egy önkiszolgáló étteremről van szó. Ezen a szinten a maximumot kapjuk: tisztaságot, ételszag nélkül. Aki többre vágyik, menjen a Gundelba!

Az árak az önkis átlag körüliek. Csakhogy itt eleve kétszemélyes az "adag", ez csupán ténymegállapítás, ilyesmivel minket nem lehet megvenni. A májgombócleves (600 Ft) azonban - mennyiségtől függetlenül - is több a vártnál, színe ragyogó, íze kiváló, a gombóc a legjobb házi kosztot idézi. Sajnos a zöldborsófőzelékről (500 Ft) már nem mondhatjuk el ugyanezt. Nehézkes, agyonrántott, sűrű massza, legfeljebb arra jó, hogy kb. 24 órára elvegye az ember kedvét a táplálkozástól, és ezen az sem javít, hogy a cég egyik védjegyének számító vagdalt (250 Ft) feltétként jól teljesít.

"Pár évvel ezelőtt a Magyar Gasztronómiai Szövetség megjegyzést fűzött a vadas marhánkra, melyet a mi fantasztikus ízesítésű zsemlegombócunkkal tálaltunk. Véleményük a következő: ha nem az ország, de Budapest biztos legjobb vadas marhája." - ezt Bábelék honlapján olvashatni, nem is cáfolnánk. Ráadásul 1200 forintból egy otthoni csodaszakács sem tudna jobbat készíteni, azt pedig már csak rutinból jegyezzük meg, hogy Bábelék vadasával egy átlagos étvágyú négyfős család is jóllakna.

Túrógombóccal (800 Ft) zárjuk sorainkat, három, gyermekfej nagyságú, jól megmorzsázott, cukrozott és tejfölözött példány - izgalommentes, masszív és szinte félelmetes, egy is sok belőle. A Bábelékéhez hasonló étteremből viszont sokkal több kellene.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.