Független színházra vagy romkocsmára tippelünk, de a hely kissé mást mutat. A Belgrád rakparton szuggeráljuk a telet, de az nem akar elmúlni. Menekülnénk akár a gepárd elől is, csak forró legyen az égöv, száguldanánk űrhajón, egyenest a Napba. Gepárd és űrhajó. Bármi eszünkbe juthat róla, csak éppen az nem, ami: elegáns étterem, decens személyzettel, minőségi berendezéssel, Dunára, Gellérthegyre néző kilátással. Végeredményben szimpatikus, hogy nem valami jól csengő idegen hangzású közhelyet és "filozófiát" választott tulajdonos. De az átlagnál vastagabb pénztárcájú célközönség is veszi a lapot?
Péntek este rajtunk kívül csupán vidám harmincas hölgykoszorú iszogat. Kifogástalan felszolgálásban van részünk, és az tényleg a mi bajunk, hogy az efféle magatartás láttán megcsípjük magunkat, nem álmodunk-e.
Már csak azért sem, mert a szezonális cuccok közül mindjárt elsőre a medvehagymakrém-leves, sajtos párnával (990 Ft) bukkan fel, ennél divatosabb áruért pedig már Párizsba kéne menni. Ettől még lehet jó, mint ahogy az is, de a sajtos párna teljesen felesleges. A hagyma annyira meghatározó, hogy csak valami méregerős paprika tudná egy kicsit megszorongatni.
A camembert-rel töltött cukkinifasírtnál (2390 Ft) ismét a sajt a ludas, nem ront, nem javít rajta, viszont ha nem lenne, akkor egy vegán étterembe száműznék, ahol biztosan nem tudna ekkora feltűnést kelteni. De akkor mit mondjunk a borjúbécsiről (3450 Ft)? Borjúnak borjú, de panír helyett valami tócsnifélébe csomagolták, ám ez még véletlenül sem szemrehányás, épp ellenkezőleg! Az újítással sikerült annyira feldobni a húst, hogy úgy kell lehalásznunk a Szabadság-szobor olajágáról. A szatmári pohárkrémben (990 Ft) a szilva és a gesztenye alkímiai menyegzőjének lehetünk tanúi - tejszínes lombikban -, megelégedésünkre.
