Marquis de Salade

  • ételhordó
  • 2013. május 31.

Ételhordó

A közeli Liszt Ferenc tér csápjának, de konkurenciájának is mondhatnánk a Hajós utcát, hiszen ha az Opera környékén bolyongók egyre több és több csillagot (teraszt) választhatnak a műköves miliőben, miért mennének tovább? Mi azonban továbbmegyünk, de nem ám az Andrássy út felé, hisz' két sarok után véget ér a turistacsalogatás, és a Hajós utca is ugyanolyan kutyaszaros közterületté válik, mint oly sok más a közelben. Itt már legfeljebb a kisközértek előtt alakul ki spontán terasz, vendéglátásnak nyoma sincs. Már majdnem a Bajcsy-Zsilinszky útra érünk, amikor feltűnik a Marquis de Salade (MdS) cégtáblája, elsőre sörbárnak gondolnánk, de a kirakatba tett étlap többet ígér.

false

Csakhogy odabent, a megint csak sörbáros környezetben nincs egy teremtett lélek, s ha a pincébe vezető szűk lépcsőn nem botorkálna valaki épp felfelé, ki is fordulunk. Az ismeretlen vendégtől tudjuk meg, hogy az étterem odalent működik.

A nyersen hagyott, ám jól karbantartott pince falát elsősorban szőnyegekkel díszítették, vagyis tompítottak a kínzókamra-hangulaton, pedig ha már ilyen vicces nevet választottak, rá is tehettek volna egy lapáttal. Az étlap is egészen más egzotikumot tartogat. Szó sincs afrodiziákumról, perverz ételkölteményekről, az MdS elsősorban az orosz és az azeri konyha receptjeiből válogat, bár gulyást is találni kis magyar zászlóval jelölve. És persze a rend kedvéért az ún. Marquis de Salade salátát (2490 Ft). Ezzel indítunk, hiszen annyi jót ígér - garnélát, csirkét, grépfrútot -, hogy felsorolni sem lehet. A végeredmény tényleg egy jó kis saláta, de semmi több, csirke helyett lehetne rajta főtt marha, rák helyett kagyló, akkor is ezt mondanánk. A vörös borscs (800 Ft) zavarba ejtő. Igazán céklaleves, nem is rossz, ám az, amit eddig a tökéletes borscsról gondoltunk (oldalasból készült húsléalap, sült zöldségek, a belevalók vízbe dobásának meghatározott sorrendje stb.), nyilvánvalóan nincs sehol. Ellenben vegetáriánusok is fogyaszthatják.

Az adzsad-szandalt (3400 Ft) az azeri konyha remekeként ajánlják, cserépedényben tálalt bárányhús, krumplival, padlizsánnal, paradicsommal. Mondhatnánk azt is, hogy válasz a gulyásra, de sokkal pikánsabb annál. Ha rajtunk múlna, bográcsban is kipróbálnánk egy kerti partin, kérdés, hogy találnánk-e olyat, aki rendesen elkészíti. Legalább olyan rendesen, mint itt. De ugyanezt mondhatjuk a kükü I. fantázianevű zöldségtortáról (1800 Ft), amin a spenót és a dió játssza a fő szerepet. Édesség helyett is ajánljuk, de mivel a kínálatban diós paklava (1000 Ft) szerepel, nem érjük be a vega sütivel. A nevében és a külsőre is a török büféből ismert baklavára hasonlító csemege szerencsére nem tocsog gyanús mézben, így legalább annyira van távol Ankarától, mint amilyen közel fekszik a diós bejglihez.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.