Marquis de Salade

  • ételhordó
  • 2013. május 31.

Ételhordó

A közeli Liszt Ferenc tér csápjának, de konkurenciájának is mondhatnánk a Hajós utcát, hiszen ha az Opera környékén bolyongók egyre több és több csillagot (teraszt) választhatnak a műköves miliőben, miért mennének tovább? Mi azonban továbbmegyünk, de nem ám az Andrássy út felé, hisz' két sarok után véget ér a turistacsalogatás, és a Hajós utca is ugyanolyan kutyaszaros közterületté válik, mint oly sok más a közelben. Itt már legfeljebb a kisközértek előtt alakul ki spontán terasz, vendéglátásnak nyoma sincs. Már majdnem a Bajcsy-Zsilinszky útra érünk, amikor feltűnik a Marquis de Salade (MdS) cégtáblája, elsőre sörbárnak gondolnánk, de a kirakatba tett étlap többet ígér.

false

Csakhogy odabent, a megint csak sörbáros környezetben nincs egy teremtett lélek, s ha a pincébe vezető szűk lépcsőn nem botorkálna valaki épp felfelé, ki is fordulunk. Az ismeretlen vendégtől tudjuk meg, hogy az étterem odalent működik.

A nyersen hagyott, ám jól karbantartott pince falát elsősorban szőnyegekkel díszítették, vagyis tompítottak a kínzókamra-hangulaton, pedig ha már ilyen vicces nevet választottak, rá is tehettek volna egy lapáttal. Az étlap is egészen más egzotikumot tartogat. Szó sincs afrodiziákumról, perverz ételkölteményekről, az MdS elsősorban az orosz és az azeri konyha receptjeiből válogat, bár gulyást is találni kis magyar zászlóval jelölve. És persze a rend kedvéért az ún. Marquis de Salade salátát (2490 Ft). Ezzel indítunk, hiszen annyi jót ígér - garnélát, csirkét, grépfrútot -, hogy felsorolni sem lehet. A végeredmény tényleg egy jó kis saláta, de semmi több, csirke helyett lehetne rajta főtt marha, rák helyett kagyló, akkor is ezt mondanánk. A vörös borscs (800 Ft) zavarba ejtő. Igazán céklaleves, nem is rossz, ám az, amit eddig a tökéletes borscsról gondoltunk (oldalasból készült húsléalap, sült zöldségek, a belevalók vízbe dobásának meghatározott sorrendje stb.), nyilvánvalóan nincs sehol. Ellenben vegetáriánusok is fogyaszthatják.

Az adzsad-szandalt (3400 Ft) az azeri konyha remekeként ajánlják, cserépedényben tálalt bárányhús, krumplival, padlizsánnal, paradicsommal. Mondhatnánk azt is, hogy válasz a gulyásra, de sokkal pikánsabb annál. Ha rajtunk múlna, bográcsban is kipróbálnánk egy kerti partin, kérdés, hogy találnánk-e olyat, aki rendesen elkészíti. Legalább olyan rendesen, mint itt. De ugyanezt mondhatjuk a kükü I. fantázianevű zöldségtortáról (1800 Ft), amin a spenót és a dió játssza a fő szerepet. Édesség helyett is ajánljuk, de mivel a kínálatban diós paklava (1000 Ft) szerepel, nem érjük be a vega sütivel. A nevében és a külsőre is a török büféből ismert baklavára hasonlító csemege szerencsére nem tocsog gyanús mézben, így legalább annyira van távol Ankarától, mint amilyen közel fekszik a diós bejglihez.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.