Marquis de Salade

  • ételhordó
  • 2013. május 31.

Ételhordó

A közeli Liszt Ferenc tér csápjának, de konkurenciájának is mondhatnánk a Hajós utcát, hiszen ha az Opera környékén bolyongók egyre több és több csillagot (teraszt) választhatnak a műköves miliőben, miért mennének tovább? Mi azonban továbbmegyünk, de nem ám az Andrássy út felé, hisz' két sarok után véget ér a turistacsalogatás, és a Hajós utca is ugyanolyan kutyaszaros közterületté válik, mint oly sok más a közelben. Itt már legfeljebb a kisközértek előtt alakul ki spontán terasz, vendéglátásnak nyoma sincs. Már majdnem a Bajcsy-Zsilinszky útra érünk, amikor feltűnik a Marquis de Salade (MdS) cégtáblája, elsőre sörbárnak gondolnánk, de a kirakatba tett étlap többet ígér.

false

Csakhogy odabent, a megint csak sörbáros környezetben nincs egy teremtett lélek, s ha a pincébe vezető szűk lépcsőn nem botorkálna valaki épp felfelé, ki is fordulunk. Az ismeretlen vendégtől tudjuk meg, hogy az étterem odalent működik.

A nyersen hagyott, ám jól karbantartott pince falát elsősorban szőnyegekkel díszítették, vagyis tompítottak a kínzókamra-hangulaton, pedig ha már ilyen vicces nevet választottak, rá is tehettek volna egy lapáttal. Az étlap is egészen más egzotikumot tartogat. Szó sincs afrodiziákumról, perverz ételkölteményekről, az MdS elsősorban az orosz és az azeri konyha receptjeiből válogat, bár gulyást is találni kis magyar zászlóval jelölve. És persze a rend kedvéért az ún. Marquis de Salade salátát (2490 Ft). Ezzel indítunk, hiszen annyi jót ígér - garnélát, csirkét, grépfrútot -, hogy felsorolni sem lehet. A végeredmény tényleg egy jó kis saláta, de semmi több, csirke helyett lehetne rajta főtt marha, rák helyett kagyló, akkor is ezt mondanánk. A vörös borscs (800 Ft) zavarba ejtő. Igazán céklaleves, nem is rossz, ám az, amit eddig a tökéletes borscsról gondoltunk (oldalasból készült húsléalap, sült zöldségek, a belevalók vízbe dobásának meghatározott sorrendje stb.), nyilvánvalóan nincs sehol. Ellenben vegetáriánusok is fogyaszthatják.

Az adzsad-szandalt (3400 Ft) az azeri konyha remekeként ajánlják, cserépedényben tálalt bárányhús, krumplival, padlizsánnal, paradicsommal. Mondhatnánk azt is, hogy válasz a gulyásra, de sokkal pikánsabb annál. Ha rajtunk múlna, bográcsban is kipróbálnánk egy kerti partin, kérdés, hogy találnánk-e olyat, aki rendesen elkészíti. Legalább olyan rendesen, mint itt. De ugyanezt mondhatjuk a kükü I. fantázianevű zöldségtortáról (1800 Ft), amin a spenót és a dió játssza a fő szerepet. Édesség helyett is ajánljuk, de mivel a kínálatban diós paklava (1000 Ft) szerepel, nem érjük be a vega sütivel. A nevében és a külsőre is a török büféből ismert baklavára hasonlító csemege szerencsére nem tocsog gyanús mézben, így legalább annyira van távol Ankarától, mint amilyen közel fekszik a diós bejglihez.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.