A közeli Liszt Ferenc tér csápjának, de konkurenciájának is mondhatnánk a Hajós utcát, hiszen ha az Opera környékén bolyongók egyre több és több csillagot (teraszt) választhatnak a műköves miliőben, miért mennének tovább? Mi azonban továbbmegyünk, de nem ám az Andrássy út felé, hisz' két sarok után véget ér a turistacsalogatás, és a Hajós utca is ugyanolyan kutyaszaros közterületté válik, mint oly sok más a közelben. Itt már legfeljebb a kisközértek előtt alakul ki spontán terasz, vendéglátásnak nyoma sincs. Már majdnem a Bajcsy-Zsilinszky útra érünk, amikor feltűnik a Marquis de Salade (MdS) cégtáblája, elsőre sörbárnak gondolnánk, de a kirakatba tett étlap többet ígér.
| ||
Csakhogy odabent, a megint csak sörbáros környezetben nincs egy teremtett lélek, s ha a pincébe vezető szűk lépcsőn nem botorkálna valaki épp felfelé, ki is fordulunk. Az ismeretlen vendégtől tudjuk meg, hogy az étterem odalent működik.
A nyersen hagyott, ám jól karbantartott pince falát elsősorban szőnyegekkel díszítették, vagyis tompítottak a kínzókamra-hangulaton, pedig ha már ilyen vicces nevet választottak, rá is tehettek volna egy lapáttal. Az étlap is egészen más egzotikumot tartogat. Szó sincs afrodiziákumról, perverz ételkölteményekről, az MdS elsősorban az orosz és az azeri konyha receptjeiből válogat, bár gulyást is találni kis magyar zászlóval jelölve. És persze a rend kedvéért az ún. Marquis de Salade salátát (2490 Ft). Ezzel indítunk, hiszen annyi jót ígér - garnélát, csirkét, grépfrútot -, hogy felsorolni sem lehet. A végeredmény tényleg egy jó kis saláta, de semmi több, csirke helyett lehetne rajta főtt marha, rák helyett kagyló, akkor is ezt mondanánk. A vörös borscs (800 Ft) zavarba ejtő. Igazán céklaleves, nem is rossz, ám az, amit eddig a tökéletes borscsról gondoltunk (oldalasból készült húsléalap, sült zöldségek, a belevalók vízbe dobásának meghatározott sorrendje stb.), nyilvánvalóan nincs sehol. Ellenben vegetáriánusok is fogyaszthatják.
Az adzsad-szandalt (3400 Ft) az azeri konyha remekeként ajánlják, cserépedényben tálalt bárányhús, krumplival, padlizsánnal, paradicsommal. Mondhatnánk azt is, hogy válasz a gulyásra, de sokkal pikánsabb annál. Ha rajtunk múlna, bográcsban is kipróbálnánk egy kerti partin, kérdés, hogy találnánk-e olyat, aki rendesen elkészíti. Legalább olyan rendesen, mint itt. De ugyanezt mondhatjuk a kükü I. fantázianevű zöldségtortáról (1800 Ft), amin a spenót és a dió játssza a fő szerepet. Édesség helyett is ajánljuk, de mivel a kínálatban diós paklava (1000 Ft) szerepel, nem érjük be a vega sütivel. A nevében és a külsőre is a török büféből ismert baklavára hasonlító csemege szerencsére nem tocsog gyanús mézben, így legalább annyira van távol Ankarától, mint amilyen közel fekszik a diós bejglihez.
