Planet Sushi Fashion Street

  • ételhordó
  • 2013. július 12.

Ételhordó

Nem bolygó, hanem naprendszer, hiszen az összes valamirevaló világvárosban ott díszeleg a jellegzetes piros pötty: várj, míg felkel majd a nap. Budapesten az Oktogonon és a Deák téren vert tanyát a szamurájos hálózat. Ez utóbbiba vitt az utunk, amit Fashion Streetnek hívnak. Hát jó. Kívül-belül tipikusan amcsinak látszik, de ez csak a látszat. A Planet Sushit orosz láncról engedték ránk, de nem nagyon reklámozzák, és ez nem csoda: ami Moszkvából érkezik, az mindig gyanús.

Pedig semmi okunk rá. A berendezés hangulata, a tisztaság, a kiszolgálás mind-mind a Pizza Hutot juttatja eszünkbe, de persze itt minden japán módra van uniformizálva. Gigant poszter tokiói éjszakával, rizspapír falak, kimonós felszolgálók és két bazi nagy maneki neko, vagyis szerencsehozó macska porcelánból. Mindkettő a balját emeli, ami viszont a vendégfogadás jelképe, a szerencsét a jobb lábbal integető macska jelenti.

Mégis szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen éppen bentoleárazásba futunk bele. Kétféle négyfogásos dobozkát választunk, és milyen jól tesszük! A sake (lazac) menüben (2750 Ft) négy avokádós, vaszabis lazacos tekercs (maki) és egy lazacos nigeri (falat) mellett egy fél adag teriyaki szószban párolt lazacfilét kapunk szezámmaggal meghintett rizzsel tálalva, és egy adag salátát, míg a tori menüben (2250 Ft) többé-kevésbé (avokádó nyista) ugyanezt kapjuk, és a főétel csirkével értendő. Külön felhívjuk a figyelmet, hogy a vaszabi életveszélyesen csíp!

A teljességhez tartozik, hogy mindkét menü mizolevessel indul, leginkább bársonyos iszapra emlékeztet, a benne úszó tofudarabkákat meg inkább nem hasonlítanánk semmihez, mégis remekül éreztük magunkat tőle.

Biztosak lehetünk benne, hogy a Planet Sushin nagyot kacagna a japán étteremkritikus, mi azonban a hazai szusizókhoz mérnénk: az amerikainak látszó orosz franchise japán kategóriában dobogós helyezett Budapesten.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.