Planet Sushi Fashion Street

  • ételhordó
  • 2013. július 12.

Ételhordó

Nem bolygó, hanem naprendszer, hiszen az összes valamirevaló világvárosban ott díszeleg a jellegzetes piros pötty: várj, míg felkel majd a nap. Budapesten az Oktogonon és a Deák téren vert tanyát a szamurájos hálózat. Ez utóbbiba vitt az utunk, amit Fashion Streetnek hívnak. Hát jó. Kívül-belül tipikusan amcsinak látszik, de ez csak a látszat. A Planet Sushit orosz láncról engedték ránk, de nem nagyon reklámozzák, és ez nem csoda: ami Moszkvából érkezik, az mindig gyanús.

Pedig semmi okunk rá. A berendezés hangulata, a tisztaság, a kiszolgálás mind-mind a Pizza Hutot juttatja eszünkbe, de persze itt minden japán módra van uniformizálva. Gigant poszter tokiói éjszakával, rizspapír falak, kimonós felszolgálók és két bazi nagy maneki neko, vagyis szerencsehozó macska porcelánból. Mindkettő a balját emeli, ami viszont a vendégfogadás jelképe, a szerencsét a jobb lábbal integető macska jelenti.

Mégis szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen éppen bentoleárazásba futunk bele. Kétféle négyfogásos dobozkát választunk, és milyen jól tesszük! A sake (lazac) menüben (2750 Ft) négy avokádós, vaszabis lazacos tekercs (maki) és egy lazacos nigeri (falat) mellett egy fél adag teriyaki szószban párolt lazacfilét kapunk szezámmaggal meghintett rizzsel tálalva, és egy adag salátát, míg a tori menüben (2250 Ft) többé-kevésbé (avokádó nyista) ugyanezt kapjuk, és a főétel csirkével értendő. Külön felhívjuk a figyelmet, hogy a vaszabi életveszélyesen csíp!

A teljességhez tartozik, hogy mindkét menü mizolevessel indul, leginkább bársonyos iszapra emlékeztet, a benne úszó tofudarabkákat meg inkább nem hasonlítanánk semmihez, mégis remekül éreztük magunkat tőle.

Biztosak lehetünk benne, hogy a Planet Sushin nagyot kacagna a japán étteremkritikus, mi azonban a hazai szusizókhoz mérnénk: az amerikainak látszó orosz franchise japán kategóriában dobogós helyezett Budapesten.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

„Én valami kevésbé szelídet kerestem”

  • Mink András

„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.