Úgy látszik, nemcsak mi nem voltunk nagy véleménnyel az Andrássy úti Bombay Express indiai gyorsról, a Jókai tér sarkán ma már másféle mulatságot kínálnak. A Big Fish vízi csodákkal próbál a közönség kedvében járni, koreográfiájára a luxus és az önki egyaránt jellemző. Mert az mindenképpen luxus, hogy az itt kapható halféléket nem mirelitpultok mélyéről bányásszák, hanem egyenesen a tengerből, folyóból érkeznek. Pontosabban a sokak által már legendásnak mondott budaörsi halpiacról, ahol a lehetőségekhez mérten mindig friss tengeri árut kapni, és ahová a legmenőbb pesti éttermek séfjei is járnak - legyen szó tonról, tokról, ilyen-olyan durbincsról, pisztrángról. Vagy épp langusztáról, kagylóról, hogy ne csak a pikkelyeseket említsük.
| ||
Elegáns a Big Fish, de nem hagyományos értelemben vett trendi étterem. Pultban, jég alatt a kapás, a kedves vendég választ, fizet a pénztárnál, ahol kap egy számot, ezt kell az asztalra tenni, majd jöhet a felszolgáló.
Az ötlettel semmi gond, a kivitelezés azonban akadozó. Mivel a számok sorrendje teljesen véletlenszerű, meg kell találniuk a megfelelő asztalt. Legalább egy órát várunk közepes méretű pisztrángunkra (21 dkg/1660 Ft), vagyis a Big Fish nem egy gyorskajálda, ám amit kapunk, kárpótol a türelemjátékért. Ilyen halat tényleg csak patakparti turistaházakban mérnek, külön kiemelnénk a tűleveles ízesítést, szinte Kanadában érezzük magunkat, úgyhogy inkább mediterrán vizekre evezünk, és milyen jól tesszük: a tejszínes feketekagyló (1890 Ft) esetében tényleg csak a célfotó dönt a horvátországi kifőzde javára. De a napi rizottótól (bazsalikomos - 570 Ft) is csak a szánk szélét nyaljuk. Mindezek után - pontosabban előtt - az amúgy kiváló füstölt lazacos bagett (1390 Ft) kissé túlárazott.
De nem ez a fontos! Inkább az, hogy végre akad egy hely a város szívében, ahová kételyek nélkül mehetünk halazni. Ha a kiszolgálást is leegyszerűsítenék (például sorszámmal, mint a bankokban), teljes lenne az örömünk.
