Ha nem lenne verőfényes délután, akár az öreg gróf kísértetével is összefuthatnánk, az étteremben mintha egy légiriadó miatt hagyták volna abba a svédasztalos vacsorát. Ám hirtelen felbukkan valaki a személyzet tagjai közül, követjük a konyhán (!) keresztül, és mintha ott is tüsténkedne valaki! Hál' istennek a készséges férfi nem a pincébe, a tömlöcbe (?), hanem árnyas teraszra invitál - helyben vagyunk. És hozza az étlapot is.
| ||
Az uborkaleves (600 Ft) jó választásnak ígérkezik a nagy melegben, és kétségtelen, hogy ami ilyenkor hideg, azt frissnek érezni. Lehet, hogy a kastély uborkalevese valóban az, de a kreativitásnak nem osztottak lapot: ha meg kellene fejtenünk receptjét, turmixolt uborkasalátát mondanánk. A grillezett gomolya (1600 Ft) úgyszintén nem a fantázia palotájából érkezett: masszív és unalmas, s még a pluszprimőrök hatására sem érezzük a tavasz üzenetét. A ráckevei csirkemell (1900 Ft) a hozzáadott lecsótól válik helyi specialitássá, és mivel a hús és a lecsó korrekt - ráadásul akkora adag, hogy fele a doggy bagben landol - eszünkbe sem jutna bántani. De csak ezért biztosan nem utaznánk negyven kilométert. A házi rétes (700 Ft) viszont botrányos. Két szottyadt pékáru, erősen felmikrózva - egy lakókocsis grillcsirkésnél is jobban odafigyelnek a desszertre.
De minden jó, ha a vége rossz is. A környezet százszorosan kárpótol a csalódásokért, bár legközelebb csak sörözni ülünk ki.
