étel, hordó

Fuji

  • ételhordó
  • 2013. augusztus 25.

Gasztro

Mondjanak bármit, a Rózsadombnak is vannak olyan részei, ahová csak akkor megyünk, ha muszáj. A Pusztaszeri, a Felső és Alsó Zöldmáli utak a maguk két-két sávjával, buszforgalmával, panelgyanús társasházaival inkább egy Brezsnyev korabeli szovjet luxuslakótelepre emlékeztetnek, mint Budapest felkapott negyedére, meg is állapítjuk halkan, hogy aki itt vásárol ingatlant súlyos tízmilliókért, annak biztosan nem volt gyerekszobája.

Éttermezés előtt tán érdemes megemlékezni az utunkba eső Rózsakert bevásárlóközpontról is, aminél rondább nincs is a fővárosban.

A Csatárka úton található Fuji étterem sem az esztétikájával tüntet. A kilencvenes évek barkácsvilágát idéző, zöldre festett építmény inkább régi vágású közértnek tűnik, a távol-keleti hangulat miatt esetleg nagyobb szabású kínai gyorsbüfének, eszünkbe nem jutna betérni, ha nem előzte volna meg a híre. "A legjobb japán étterem" - általában így emlegetik -, és velünk könnyű makit fogatni. Nemrég a Planet Sushitól aléltunk el, pedig az csak egy orosz franchise.

Nos, a Fujiban valóban adnak a hangulatra, ha ez kívülről nem is látszik. Bent már a felkelő nap trafóháza: derékszöges faszerkezet, hangulatvilágítás, látványkonyha. A háttérben japán easy listening duruzsol, a felszolgálók minden kérdésre tudják a választ. És mivel látják, hogy kezdők vagyunk, az Ajimi set nevű menüt (5950 Ft) ajánlják, mert abban mindent megtalálunk.

Három fogás, de annál jóval több. A bevezetés szusiválogatás és mizo leves. Ha jól értettük, a nigirik alapanyaga tonhal és angolna, a makiké lazac, mindez a ház spéci szójaszószával megbolondítva. A felszolgáló ajánlata alapján kortyolgatjuk hozzá a mizo levest, az összhatás valóban fenomenális.

A főétel hajón érkezik. A különös kivitelezésű tálon a válogatott falatok: szójás gomba, fürjtojás csírával, tojáslepény, vajhal, csirkenyárs, ceruzabab, selytofu, leginkább gesztenyére emlékeztető ízű lapos bab. Soknak látszik, de nem túlzás. Ebből is egy kicsi, abból is egy kevés, talán a vajhal és a ceruzabab a csúcs, de ez csak ízlés dolga, hiszen a többiekre sem lehet rossz szavunk. Miközben azon morfondírozunk, hogy ha néhány kormánypárti politikust elhoznának ide, néhány pohárka szaké elfogyasztása után a zen buddhizmust is beleraknák az alaptörvénybe, meg is érkezik a édesség. Különleges gél, cseresznyét, málnát mártogathatunk bele. Levezetésnek jó, de nem okoz akkora élvezetet, mint a korábbiak.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.