étel, hordó

Fuji

  • ételhordó
  • 2013. augusztus 25.

Gasztro

Mondjanak bármit, a Rózsadombnak is vannak olyan részei, ahová csak akkor megyünk, ha muszáj. A Pusztaszeri, a Felső és Alsó Zöldmáli utak a maguk két-két sávjával, buszforgalmával, panelgyanús társasházaival inkább egy Brezsnyev korabeli szovjet luxuslakótelepre emlékeztetnek, mint Budapest felkapott negyedére, meg is állapítjuk halkan, hogy aki itt vásárol ingatlant súlyos tízmilliókért, annak biztosan nem volt gyerekszobája.

Éttermezés előtt tán érdemes megemlékezni az utunkba eső Rózsakert bevásárlóközpontról is, aminél rondább nincs is a fővárosban.

A Csatárka úton található Fuji étterem sem az esztétikájával tüntet. A kilencvenes évek barkácsvilágát idéző, zöldre festett építmény inkább régi vágású közértnek tűnik, a távol-keleti hangulat miatt esetleg nagyobb szabású kínai gyorsbüfének, eszünkbe nem jutna betérni, ha nem előzte volna meg a híre. "A legjobb japán étterem" - általában így emlegetik -, és velünk könnyű makit fogatni. Nemrég a Planet Sushitól aléltunk el, pedig az csak egy orosz franchise.

Nos, a Fujiban valóban adnak a hangulatra, ha ez kívülről nem is látszik. Bent már a felkelő nap trafóháza: derékszöges faszerkezet, hangulatvilágítás, látványkonyha. A háttérben japán easy listening duruzsol, a felszolgálók minden kérdésre tudják a választ. És mivel látják, hogy kezdők vagyunk, az Ajimi set nevű menüt (5950 Ft) ajánlják, mert abban mindent megtalálunk.

Három fogás, de annál jóval több. A bevezetés szusiválogatás és mizo leves. Ha jól értettük, a nigirik alapanyaga tonhal és angolna, a makiké lazac, mindez a ház spéci szójaszószával megbolondítva. A felszolgáló ajánlata alapján kortyolgatjuk hozzá a mizo levest, az összhatás valóban fenomenális.

A főétel hajón érkezik. A különös kivitelezésű tálon a válogatott falatok: szójás gomba, fürjtojás csírával, tojáslepény, vajhal, csirkenyárs, ceruzabab, selytofu, leginkább gesztenyére emlékeztető ízű lapos bab. Soknak látszik, de nem túlzás. Ebből is egy kicsi, abból is egy kevés, talán a vajhal és a ceruzabab a csúcs, de ez csak ízlés dolga, hiszen a többiekre sem lehet rossz szavunk. Miközben azon morfondírozunk, hogy ha néhány kormánypárti politikust elhoznának ide, néhány pohárka szaké elfogyasztása után a zen buddhizmust is beleraknák az alaptörvénybe, meg is érkezik a édesség. Különleges gél, cseresznyét, málnát mártogathatunk bele. Levezetésnek jó, de nem okoz akkora élvezetet, mint a korábbiak.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.