étel, hordó

Fuji

  • ételhordó
  • 2013. augusztus 25.

Gasztro

Mondjanak bármit, a Rózsadombnak is vannak olyan részei, ahová csak akkor megyünk, ha muszáj. A Pusztaszeri, a Felső és Alsó Zöldmáli utak a maguk két-két sávjával, buszforgalmával, panelgyanús társasházaival inkább egy Brezsnyev korabeli szovjet luxuslakótelepre emlékeztetnek, mint Budapest felkapott negyedére, meg is állapítjuk halkan, hogy aki itt vásárol ingatlant súlyos tízmilliókért, annak biztosan nem volt gyerekszobája.

Éttermezés előtt tán érdemes megemlékezni az utunkba eső Rózsakert bevásárlóközpontról is, aminél rondább nincs is a fővárosban.

A Csatárka úton található Fuji étterem sem az esztétikájával tüntet. A kilencvenes évek barkácsvilágát idéző, zöldre festett építmény inkább régi vágású közértnek tűnik, a távol-keleti hangulat miatt esetleg nagyobb szabású kínai gyorsbüfének, eszünkbe nem jutna betérni, ha nem előzte volna meg a híre. "A legjobb japán étterem" - általában így emlegetik -, és velünk könnyű makit fogatni. Nemrég a Planet Sushitól aléltunk el, pedig az csak egy orosz franchise.

Nos, a Fujiban valóban adnak a hangulatra, ha ez kívülről nem is látszik. Bent már a felkelő nap trafóháza: derékszöges faszerkezet, hangulatvilágítás, látványkonyha. A háttérben japán easy listening duruzsol, a felszolgálók minden kérdésre tudják a választ. És mivel látják, hogy kezdők vagyunk, az Ajimi set nevű menüt (5950 Ft) ajánlják, mert abban mindent megtalálunk.

Három fogás, de annál jóval több. A bevezetés szusiválogatás és mizo leves. Ha jól értettük, a nigirik alapanyaga tonhal és angolna, a makiké lazac, mindez a ház spéci szójaszószával megbolondítva. A felszolgáló ajánlata alapján kortyolgatjuk hozzá a mizo levest, az összhatás valóban fenomenális.

A főétel hajón érkezik. A különös kivitelezésű tálon a válogatott falatok: szójás gomba, fürjtojás csírával, tojáslepény, vajhal, csirkenyárs, ceruzabab, selytofu, leginkább gesztenyére emlékeztető ízű lapos bab. Soknak látszik, de nem túlzás. Ebből is egy kicsi, abból is egy kevés, talán a vajhal és a ceruzabab a csúcs, de ez csak ízlés dolga, hiszen a többiekre sem lehet rossz szavunk. Miközben azon morfondírozunk, hogy ha néhány kormánypárti politikust elhoznának ide, néhány pohárka szaké elfogyasztása után a zen buddhizmust is beleraknák az alaptörvénybe, meg is érkezik a édesség. Különleges gél, cseresznyét, málnát mártogathatunk bele. Levezetésnek jó, de nem okoz akkora élvezetet, mint a korábbiak.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.