étel, hordó

Fuji

  • ételhordó
  • 2013. augusztus 25.

Gasztro

Mondjanak bármit, a Rózsadombnak is vannak olyan részei, ahová csak akkor megyünk, ha muszáj. A Pusztaszeri, a Felső és Alsó Zöldmáli utak a maguk két-két sávjával, buszforgalmával, panelgyanús társasházaival inkább egy Brezsnyev korabeli szovjet luxuslakótelepre emlékeztetnek, mint Budapest felkapott negyedére, meg is állapítjuk halkan, hogy aki itt vásárol ingatlant súlyos tízmilliókért, annak biztosan nem volt gyerekszobája.

Éttermezés előtt tán érdemes megemlékezni az utunkba eső Rózsakert bevásárlóközpontról is, aminél rondább nincs is a fővárosban.

A Csatárka úton található Fuji étterem sem az esztétikájával tüntet. A kilencvenes évek barkácsvilágát idéző, zöldre festett építmény inkább régi vágású közértnek tűnik, a távol-keleti hangulat miatt esetleg nagyobb szabású kínai gyorsbüfének, eszünkbe nem jutna betérni, ha nem előzte volna meg a híre. "A legjobb japán étterem" - általában így emlegetik -, és velünk könnyű makit fogatni. Nemrég a Planet Sushitól aléltunk el, pedig az csak egy orosz franchise.

Nos, a Fujiban valóban adnak a hangulatra, ha ez kívülről nem is látszik. Bent már a felkelő nap trafóháza: derékszöges faszerkezet, hangulatvilágítás, látványkonyha. A háttérben japán easy listening duruzsol, a felszolgálók minden kérdésre tudják a választ. És mivel látják, hogy kezdők vagyunk, az Ajimi set nevű menüt (5950 Ft) ajánlják, mert abban mindent megtalálunk.

Három fogás, de annál jóval több. A bevezetés szusiválogatás és mizo leves. Ha jól értettük, a nigirik alapanyaga tonhal és angolna, a makiké lazac, mindez a ház spéci szójaszószával megbolondítva. A felszolgáló ajánlata alapján kortyolgatjuk hozzá a mizo levest, az összhatás valóban fenomenális.

A főétel hajón érkezik. A különös kivitelezésű tálon a válogatott falatok: szójás gomba, fürjtojás csírával, tojáslepény, vajhal, csirkenyárs, ceruzabab, selytofu, leginkább gesztenyére emlékeztető ízű lapos bab. Soknak látszik, de nem túlzás. Ebből is egy kicsi, abból is egy kevés, talán a vajhal és a ceruzabab a csúcs, de ez csak ízlés dolga, hiszen a többiekre sem lehet rossz szavunk. Miközben azon morfondírozunk, hogy ha néhány kormánypárti politikust elhoznának ide, néhány pohárka szaké elfogyasztása után a zen buddhizmust is beleraknák az alaptörvénybe, meg is érkezik a édesség. Különleges gél, cseresznyét, málnát mártogathatunk bele. Levezetésnek jó, de nem okoz akkora élvezetet, mint a korábbiak.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.