Almásy

  • ételhordó
  • 2013. június 28.

Ételhordó

"A femme fatale helyett a jóságos nagymama jut az eszünkbe." Az Ételhordó munkatársa a hiányzó medvehagyma nyomában.

Lehet-e elit éttermet vinni egy szuterénban, ami a rendőrkapitányságra néz? Minden bizonnyal, ha a börtönkoszt a mérce, bár közrejátszhatnak más körülmények is. Például a múlt század nyolcvanas éveiben bármi elit tudott lenni, csak a kapcsolatokon múlott. Így a Rózsadomb aljában, a Budai László és Rómer Flóris utca sarkán álló Les Amis nevezetű maszek ételbárt az isten sem menthette volna meg attól, hogy menő hely legyen, nem számított sem a mélység, sem a kilátás. Amikor egy új Golf-dízel belépőként szolgált a felső tízezerbe, ennél szerényebb adottságokkal is csúcsra lehetett kerülni.

false

Csakhogy a Les Amis túlélte a rendszerváltást, sőt egy, az ezredforduló táján született kritika "jó és nagyon jó között" ingadozónak ítélte. Pár éve mi is szerettük volna kipróbálni, de csak egy "ez az étterem eladó" tábla fogadott. Akkor bármibe lefogadtuk volna, hogy itt legfeljebb akkor eszünk, ha magunk vásároljuk meg az amúgy parányi helyiséget.

Tévedtünk. Nemrégiben új tulaj érkezett, megvette a szomszédot is, így az Almásy étterem a Les Amis-nél tágasabb területen kezdte működését. De nemcsak a megszaporodott négyzetméterek miatt nevezhetjük immár kisvendéglőnek a helyet (a Les Amis akkor volt étterem, amikor a kempingbicikli túrakerékpár). A kínálat is teljesen más, mint korábban: femme fatale helyett a jóságos nagymama jut az eszünkbe, a ma már gyakorinak mondható falusi éléskamra hangulata fogad, az étlapot egyértelműen a primőröknek rendelték alá, még ha tetten is érhető némi fáziskésés: a medvehagymás spárgakrémleves (680 Ft) kiváló, csak épp a medvehagyma hiányzik belőle. A töltött zsenge tök kapormártással és sós krumplival (1980 Ft) már nem okoz hiányérzetet, a lehető legklasszabbul készítette a szakács, ám a "löncsös" töltelék miatt oda a harmónia... Szerencsére csak a következő állomásig. A ketalazac roston medvehagymakrémmel (1980 Ft) remek, noha itt szó sincs primőrökről, a hal nem az Ördög-árokból való, és lám, a medvehagyma is tartósítható! Elismeréssel kell szólnunk a lazac kukoricalisztes (?) bundájáról, ami talán még a parizert is képes lenne bearanyozni.

Diós palacsintával (680 Ft) zárunk; az ebéd legsúlyosabb epizódja, kár, hogy csak ezért emlékezetes.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.