Almásy

  • ételhordó
  • 2013. június 28.

Ételhordó

"A femme fatale helyett a jóságos nagymama jut az eszünkbe." Az Ételhordó munkatársa a hiányzó medvehagyma nyomában.

Lehet-e elit éttermet vinni egy szuterénban, ami a rendőrkapitányságra néz? Minden bizonnyal, ha a börtönkoszt a mérce, bár közrejátszhatnak más körülmények is. Például a múlt század nyolcvanas éveiben bármi elit tudott lenni, csak a kapcsolatokon múlott. Így a Rózsadomb aljában, a Budai László és Rómer Flóris utca sarkán álló Les Amis nevezetű maszek ételbárt az isten sem menthette volna meg attól, hogy menő hely legyen, nem számított sem a mélység, sem a kilátás. Amikor egy új Golf-dízel belépőként szolgált a felső tízezerbe, ennél szerényebb adottságokkal is csúcsra lehetett kerülni.

false

Csakhogy a Les Amis túlélte a rendszerváltást, sőt egy, az ezredforduló táján született kritika "jó és nagyon jó között" ingadozónak ítélte. Pár éve mi is szerettük volna kipróbálni, de csak egy "ez az étterem eladó" tábla fogadott. Akkor bármibe lefogadtuk volna, hogy itt legfeljebb akkor eszünk, ha magunk vásároljuk meg az amúgy parányi helyiséget.

Tévedtünk. Nemrégiben új tulaj érkezett, megvette a szomszédot is, így az Almásy étterem a Les Amis-nél tágasabb területen kezdte működését. De nemcsak a megszaporodott négyzetméterek miatt nevezhetjük immár kisvendéglőnek a helyet (a Les Amis akkor volt étterem, amikor a kempingbicikli túrakerékpár). A kínálat is teljesen más, mint korábban: femme fatale helyett a jóságos nagymama jut az eszünkbe, a ma már gyakorinak mondható falusi éléskamra hangulata fogad, az étlapot egyértelműen a primőröknek rendelték alá, még ha tetten is érhető némi fáziskésés: a medvehagymás spárgakrémleves (680 Ft) kiváló, csak épp a medvehagyma hiányzik belőle. A töltött zsenge tök kapormártással és sós krumplival (1980 Ft) már nem okoz hiányérzetet, a lehető legklasszabbul készítette a szakács, ám a "löncsös" töltelék miatt oda a harmónia... Szerencsére csak a következő állomásig. A ketalazac roston medvehagymakrémmel (1980 Ft) remek, noha itt szó sincs primőrökről, a hal nem az Ördög-árokból való, és lám, a medvehagyma is tartósítható! Elismeréssel kell szólnunk a lazac kukoricalisztes (?) bundájáról, ami talán még a parizert is képes lenne bearanyozni.

Diós palacsintával (680 Ft) zárunk; az ebéd legsúlyosabb epizódja, kár, hogy csak ezért emlékezetes.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.