A "Budapest legsötétebb helye" verseny egyik legesélyesebbje a Blaha Lujza téri árkádos buszmegálló, ahol tényleg csak a legelszántabbak töltenek öt percnél hosszabb időt. A kizárólag Földes "Hobó" László fantáziájában romantikus miliő ezer veszélyt tartogat, ráadásul az aluljáróból érkező vagy az aluljáróba induló folyamatos tömeg hatására állandóan úgy érezzük magunkat, mintha 1978-ban, a Budai Ifjúsági Parkban állnánk sorba P. Mobil-koncertjegyért.
| ||
Aki itt vendéglátóhelyet nyit, nyilván tudja, mire számíthat, jó példa erre a talán Megállónak nevezett és régi buszos fotókkal dekorált kocsmahivatal, ahol potom pénzért lehet berúgni. De még ez is soknak tűnik! A környék törzsközönsége inkább az aluljáróban található ajándékboltok és pékségek valamelyikében aranyozza be a napját 100 forintos vodkaampullákkal. Sokáig nem vettük komolyan a Montenegrói Gurmannak nevezett helyet, sima kebabosnak gondoltuk, meg aztán Makavejev Montenegro című 1981-es klasszikusa (minden Balkán-mozi alfája és ómegája) is eszünkbe jutott - főleg az abban szereplő higiénés körülmények. (Ráadásul az egység szomszédságában tényleg van egy tipikus gyrosos.)
Ám az elmúlt években a hely egyszerűen levált a blahai megállóról: kihasítottak egy szeletet a járdából, asztallal, székkel rakták tele, az árkád oszlopait beüvegezték, így aztán csinos kis terasz kerekedett belőle, ahol persze nem hagynánk őrizetlenül a táskánkat. Amúgy a Balkán-fíling csak az illatokban és a szomszéd asztalnál ülő törzsvendég haverokban mérhető, egészen addig, míg egyszer felbukkan a semmiből egy Harley-Davidson, és a gyalogosok közt szlalomozva ugrat le a Rákóczi útra, majd pár másodperc múlva egy mozgássérült akkus járművével ugyanígy jár el. De ekkor már a montenegrói kétfejű sasba öltöztetett kedves pincér elénk tette az általános kóstolót, vagyis az ún. kevert hústálat (3690 Ft), ami kis porciókban szinte a teljes választékot felöleli. Nos, a pljeskavica és a csevapcsicsa valóban fergeteges: nincs túlfűszerezve, lágy és omlós, ha ez nem borjú, akkor semmi sem az. A vesalica, vagyis a sertéssült már keményebb dolog, miként a mini kolbászkák is, a szalonna tarja, így aztán, mire a csirkesteakhez és -razsnyicshoz (saslik) érünk, az bizony kihűlt, és a legkevésbé sem ínycsiklandó. A hatalmas húshegyet a mellékelt zöldhagyma egyáltalán nem, ám a kiváló lepény és az ajvár valamelyest ellensúlyozni tudja.
Mindezek után jólesne valami édesség is, ám kiderül, hogy sem az izgalmasan hangzó montenegrói csokitorta (500 Ft), sem a spanyol szélnek (500 Ft) nevezett desszert épp nem kapható. Ám ennek ellenére sincs hiányérzetünk. A Montenegrói Gurman nem az a kategória, mint a szokásos török, indiai, kínai kajálda. Pontosabban éppen az, csak sokkal izgalmasabb. És nem csak a környék miatt.
