ételhordó

Noha a csaplárosné figurája évszázados népszerűségnek örvend, a hazai vendéglátóhelyek (elsősorban kocsmák) férfiközönségének gondolkodásmódját jelenleg is a "Miért jobb a sör a nőnél?" típusú manifesztumok határozzák meg.

Pár évvel ezelőtt jártuk be Rákosrendező környékét (A tájseb, Magyar Narancs, 2008. november 20.), nem mondhatnánk, hogy a látvány elkápráztatott. "A kulcs tehát a büfében, melynek a neve: Manó.

Hiába kisföldalatti és Hősök tere, az 1896-os millenniumi ünnepségsorozat legnagyobb attrakciója az ős-Budavára nevű szórakoztató komplexum volt a Városligetben.

A 15-ös buszra felszáll egy vámpír, és húz maga után egy koporsót. Az emberek tátott szájjal nézik, mire megszólal a vámpír: Mi van? Nem láttak még ételhordót?

Négyszáz méter sincs, mégis úgy tűnik, a világ tetején ülünk. A visegrádi Nagy-villám kilátóból nyílik Magyarország legszebb panorámája, legszívesebben azt mondanánk, hogy festő ecsetjére kívánkozik, de igazság szerint félő, hogy a legkreatívabb emberi beavatkozás (megörökítés) is csak ártana neki. (A fényképezőgépet gyorsan visszatesszük a tatyóba.)

Mintha elsuhanna a Rózsadombra vezető Margit utcán a fekete Csajka (természetesen nem az ételhordó) szelleme, pedig manapság tényleg csak nyugati típusú luxuskocsi jellemző errefelé.

"De miért pont a Mosonyi utcában ne lenne egy jó étterem? Láttunk már ennél cifrább dolgokat is."

Nem is volt olyan rég, hogy lelkesen számoltunk be az egykori Andrássy úti kocsma minőségi ugrásáról.