étel, hordó

Margitkert

  • ételhordó
  • 2012. november 4.

Gasztro

Mintha elsuhanna a Rózsadombra vezető Margit utcán a fekete Csajka (természetesen nem az ételhordó) szelleme, pedig manapság tényleg csak nyugati típusú luxuskocsi jellemző errefelé.

De mivel a környék (ellentétben a "tágabb értelemben vett" domb más területeivel) az elmúlt harminc évben alig változott, belefér egy kis káderezés. De ahhoz, hogy helyére tegyük az egykor luxusevőnek számító Margitkert éttermet, sokkal messzebb kell mennünk az időben. Állítólag 1780 óta működik, amikor pedig száz évvel később Pejerli "bácsi" vette át az üzletmenetet, olyan neves törzsvendégek vertek itt tanyát, mint Feszty Árpád vagy Krúdy Gyula.


Fotó: A szerző felvétele

 

De a vendéglátó-ipari műemléket uraló miskakancsós enteriőr minden bizonnyal a hatvanas években került ide. Nemrégiben a Megyeri csárdát kerestük fel, van tehát összehasonlítási alapunk, de míg az újpesti rezervátumot főleg az "ibuszosokra" hegyezték ki, a Margitkertet (ugyanavval az imázzsal) a jelentősebb vendégekre - legalábbis a daliás időkben. Mindezt ékesen bizonyítja a falon látható "vendégeink voltak" mini fotókiállítás, a fekete-fehér képeken Helmut Schmidt nótáját éppúgy elhúzza a cigány, mint Francois Mitterrand-ét, de valami azt súgja, hogy a raktárban Walter Ulbricht és Gustáv Husák is befigyel a csirkepörköltre.

Mondanunk sem kell, hogy annyira magyaros a választék, hogy étlap helyett kopjafára is írhatták volna, azonban a szilva jegyében készült szezonális ajánlat izgalmakat tartogat. De előbb az Újházy-tyúkhúslevest (590 Ft) próbáljuk ki, amely valóban olyan, mint a mesebeli aranyfolyó, ízre is bármelyik sátras lagzi kedvence lehetne, azonban a hőmérséklettel fenntartásaink vannak - gyanúsan meleg. Különösen az ún. valódi hortobágyi húsos palacsintához (520 Ft) képest, aminek az egyik fele langyos, a másik tök hideg, és ebben az a legbosszantóbb, hogy közben a tölteléken még így is érezhető egyfajta (jó értelemben vett) különleges ízvilág. Szerencsére szilvás vonalon már rafináltabban használták a mikrohullámú sütőt. A tócsniba menekült (sic!) csirkemellnek (1950 Ft) tényleg klassz kiegészítője az aszalt szilva, de a fokhagymás szilvával töltött pulykamellrolád (2460 Ft) is jó húzás, bár a kíséretként szolgáló krokett ront az összképen. Remek ötlet, hogy a besztercei szilvás lepényt (880 Ft) dióval bolondították meg, de sajnos itt is megszaladt valami a melegítés során. Az viszont csak utóbb derült ki, hogy a szilvás kínálatot 12-16 óra között fél áron adják - ennél már csak vasárnap jobb, amikor ugyanebben az időben az összes étlapon szereplő ételt ötven százalékon mérik.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.