De mivel a környék (ellentétben a "tágabb értelemben vett" domb más területeivel) az elmúlt harminc évben alig változott, belefér egy kis káderezés. De ahhoz, hogy helyére tegyük az egykor luxusevőnek számító Margitkert éttermet, sokkal messzebb kell mennünk az időben. Állítólag 1780 óta működik, amikor pedig száz évvel később Pejerli "bácsi" vette át az üzletmenetet, olyan neves törzsvendégek vertek itt tanyát, mint Feszty Árpád vagy Krúdy Gyula.
Fotó: A szerző felvétele
Mondanunk sem kell, hogy annyira magyaros a választék, hogy étlap helyett kopjafára is írhatták volna, azonban a szilva jegyében készült szezonális ajánlat izgalmakat tartogat. De előbb az Újházy-tyúkhúslevest (590 Ft) próbáljuk ki, amely valóban olyan, mint a mesebeli aranyfolyó, ízre is bármelyik sátras lagzi kedvence lehetne, azonban a hőmérséklettel fenntartásaink vannak - gyanúsan meleg. Különösen az ún. valódi hortobágyi húsos palacsintához (520 Ft) képest, aminek az egyik fele langyos, a másik tök hideg, és ebben az a legbosszantóbb, hogy közben a tölteléken még így is érezhető egyfajta (jó értelemben vett) különleges ízvilág. Szerencsére szilvás vonalon már rafináltabban használták a mikrohullámú sütőt. A tócsniba menekült (sic!) csirkemellnek (1950 Ft) tényleg klassz kiegészítője az aszalt szilva, de a fokhagymás szilvával töltött pulykamellrolád (2460 Ft) is jó húzás, bár a kíséretként szolgáló krokett ront az összképen. Remek ötlet, hogy a besztercei szilvás lepényt (880 Ft) dióval bolondították meg, de sajnos itt is megszaladt valami a melegítés során. Az viszont csak utóbb derült ki, hogy a szilvás kínálatot 12-16 óra között fél áron adják - ennél már csak vasárnap jobb, amikor ugyanebben az időben az összes étlapon szereplő ételt ötven százalékon mérik.
