A Jókai és a Nagymező utca között álló Ring söröző két és fél évvel ezelőtt már caféként (Étel, hordó, Magyar Narancs. 2010. január 7.) próbálta felvenni a környék luxustempóját, s noha új tartalmával sem volt csúcsteljesítmény, látszott a tisztes igyekezet. Ám sokszor ez sem elég. Ma már hiába kerestük a Ringet - isten tudja, hogy vesztét pontozás vagy technikai k. o. okozta-e, a lényeg az, hogy eltűnt a vendéglátás süllyesztőjében, mielőtt kiemelkedhetett volna.
A helyébe lépő Cantine sem ígér sokat, de jó húzásnak tűnik, hogy az errefelé ritkaságnak számító egységáras menüsorral próbálkozik. Három fogás 2500 forintért - próbáljanak meg ennyiből jóllakni a Liszt Ferenc téren!
A belső kialakításával nem sokat vacakoltak, csontig leverték a korábbi burkolatot (tapétát?), amitől olyanná vált az egész, mint egy nagyobb mosókonyha földrengés után. Mindezt nyersfával bolondították meg, és így máris adott a "hangulat", bár az elképzelt éléskamraérzetet főleg a méretes kolbászok és sonkák, a számtalan borosüveg és a látványkonyha teremti meg. Ennek megfelelően a választék a súlyosabb (ún. magyaros) étkekre helyezi a hangsúlyt. Az első fogásokból gulyásleves vagy sűrű krémek (körözött, juhtúró + olajbogyó) között dönthetünk, az előbbi felpaprikázott turistacsali felejthető hússal; az utóbbi viszont friss és eredeti - kifogásunk csak a kenyérrel szemben lehet, vállalati étkezdékben volt szokás ilyet rakni a kosárba.
A főételekben marhapörkölt, töltött paprika, kacsamell, vegáknak kecskesajt mézzel, rukkolaágyon, ami nagyszerű kombináció, de terjedelme ellenére is inkább előételnek mondanánk. A melegek közül a töltött paprikára esik a választásunk, és örömmel jelentjük, hogy az ízletes töltelék a paradicsomos öntettel egyetemben, de a mellé adott főtt krumpli is azt a házias jelleget hozza, ami tán a Cantine valódi célja lehet.
Desszertből kettő van, pontosabban volt. Az utolsó fagylaltgombócokat az orrunk előtt halásszák ki a műanyag dobozból az előttünk érkező vendég kívánságára. Így aztán marad a (két aprócska) túrógombóc, ami ha szódával nem is, de tejföllel elmegy.
