étel, hordó

Cantine

  • ételhordó
  • 2012. október 27.

Gasztro

Nem is volt olyan rég, hogy lelkesen számoltunk be az egykori Andrássy úti kocsma minőségi ugrásáról.

A Jókai és a Nagymező utca között álló Ring söröző két és fél évvel ezelőtt már caféként (Étel, hordó, Magyar Narancs. 2010. január 7.) próbálta felvenni a környék luxustempóját, s noha új tartalmával sem volt csúcsteljesítmény, látszott a tisztes igyekezet. Ám sokszor ez sem elég. Ma már hiába kerestük a Ringet - isten tudja, hogy vesztét pontozás vagy technikai k. o. okozta-e, a lényeg az, hogy eltűnt a vendéglátás süllyesztőjében, mielőtt kiemelkedhetett volna.

A helyébe lépő Cantine sem ígér sokat, de jó húzásnak tűnik, hogy az errefelé ritkaságnak számító egységáras menüsorral próbálkozik. Három fogás 2500 forintért - próbáljanak meg ennyiből jóllakni a Liszt Ferenc téren!

A belső kialakításával nem sokat vacakoltak, csontig leverték a korábbi burkolatot (tapétát?), amitől olyanná vált az egész, mint egy nagyobb mosókonyha földrengés után. Mindezt nyersfával bolondították meg, és így máris adott a "hangulat", bár az elképzelt éléskamraérzetet főleg a méretes kolbászok és sonkák, a számtalan borosüveg és a látványkonyha teremti meg. Ennek megfelelően a választék a súlyosabb (ún. magyaros) étkekre helyezi a hangsúlyt. Az első fogásokból gulyásleves vagy sűrű krémek (körözött, juhtúró + olajbogyó) között dönthetünk, az előbbi felpaprikázott turistacsali felejthető hússal; az utóbbi viszont friss és eredeti - kifogásunk csak a kenyérrel szemben lehet, vállalati étkezdékben volt szokás ilyet rakni a kosárba.

A főételekben marhapörkölt, töltött paprika, kacsamell, vegáknak kecskesajt mézzel, rukkolaágyon, ami nagyszerű kombináció, de terjedelme ellenére is inkább előételnek mondanánk. A melegek közül a töltött paprikára esik a választásunk, és örömmel jelentjük, hogy az ízletes töltelék a paradicsomos öntettel egyetemben, de a mellé adott főtt krumpli is azt a házias jelleget hozza, ami tán a Cantine valódi célja lehet.

Desszertből kettő van, pontosabban volt. Az utolsó fagylaltgombócokat az orrunk előtt halásszák ki a műanyag dobozból az előttünk érkező vendég kívánságára. Így aztán marad a (két aprócska) túrógombóc, ami ha szódával nem is, de tejföllel elmegy.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.