étel, hordó

Onyx

  • ételhordó
  • 2012. október 6.

Gasztro

A Vörösmarty térről sok minden eszünkbe jut, ám megkockáztatjuk, sem a névadó szobra, sem az "oroszlános kút" nem annyira közismert, mint a Gerbeaud cukrászda, ami lassan 150 éve kényezteti a pestieket, az elmúlt ötven évben persze a turistákat inkább. Ehhez képest igazán friss - bár ez is több, mint egy évtizedes - fejlemény, hogy a Gerbeaud nemcsak édes kalandot kínál: a cukrászda alatt sörház működik, catering szolgáltatást is biztosítanak, ilyen kínálatból az étterem sem maradhat ki. Nos, ez a néhány éve megnyílt Onyx. Kezdettől fogva menő helynek számított, ám miután tavaly Michelin-csillagot adtak neki, a csúcsra került. Azt viszont talán kevesen tudják, hogy kínálatában "heti menü" is szerepel. Igaz csak keddtől péntekig, 12.00-13.30 között, azonban jóval szolidabb áron (4590 Ft), mint az a la carte fogások (6900-11 900 Ft) vagy a vacsorai menüsorok (21900-25900 Ft).

 


Fotó: A szerző felvétele

 

Ami elsőre feltűnik, hogy a kedvezményes árfekvés a kiszolgálás minőségét nem befolyásolja. A fogadás, az asztalhoz kísérés, a rendelés felvétele, a szó szerint is kesztyűs kezű bánásmód koreográfiája tökéletes. A viszonylag szűk térben a telt ház ellenére szinte templomi csend fogad, hangos szót, de még az evőeszközök zaját sem nagyon hallani. Ennek ellenére nem érezzük magunkat feszélyezve, valószínűleg azért, mert a személyzet részéről mesterkéltségnek, sznobságnak nyomát sem látni, sikerül meggyőzniük, hogy ez a magas fokú szakmunka a részükről természetes.

Az előétel dinnye, szardínia és juhtúró kombinációja fenyőmaggal, mellé kis pohár gazpacho, ami látványra leginkább meggyszörpre emlékeztet. A hal és gyümölcs találkozása jól sikerült randevú, a gazpacho is csúszik hozzá, talán a juhtúró ereje túlzott.

A burgundi mangalicapofába a vörösbor szinte észrevétlenül ivódott bele, a hús disznóéknál ritkaságszámba menően selymes, mindez a szinte édes burgonyával és gombával egyszerű, de igen hatékony eljárás. A desszert - sült sárgabarack mandulapralinéval és breton piskótával - csak azért nem olyan, mint az álom, mert a sárgabarack dominanciája miatt kissé sűrű az "éjszaka".

A kisebb csalódások ellenére távozás után úgy érezzük, mintha másik bolygón étkeztünk volna.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.