étel, hordó

Onyx

  • ételhordó
  • 2012. október 6.

Gasztro

A Vörösmarty térről sok minden eszünkbe jut, ám megkockáztatjuk, sem a névadó szobra, sem az "oroszlános kút" nem annyira közismert, mint a Gerbeaud cukrászda, ami lassan 150 éve kényezteti a pestieket, az elmúlt ötven évben persze a turistákat inkább. Ehhez képest igazán friss - bár ez is több, mint egy évtizedes - fejlemény, hogy a Gerbeaud nemcsak édes kalandot kínál: a cukrászda alatt sörház működik, catering szolgáltatást is biztosítanak, ilyen kínálatból az étterem sem maradhat ki. Nos, ez a néhány éve megnyílt Onyx. Kezdettől fogva menő helynek számított, ám miután tavaly Michelin-csillagot adtak neki, a csúcsra került. Azt viszont talán kevesen tudják, hogy kínálatában "heti menü" is szerepel. Igaz csak keddtől péntekig, 12.00-13.30 között, azonban jóval szolidabb áron (4590 Ft), mint az a la carte fogások (6900-11 900 Ft) vagy a vacsorai menüsorok (21900-25900 Ft).

 


Fotó: A szerző felvétele

 

Ami elsőre feltűnik, hogy a kedvezményes árfekvés a kiszolgálás minőségét nem befolyásolja. A fogadás, az asztalhoz kísérés, a rendelés felvétele, a szó szerint is kesztyűs kezű bánásmód koreográfiája tökéletes. A viszonylag szűk térben a telt ház ellenére szinte templomi csend fogad, hangos szót, de még az evőeszközök zaját sem nagyon hallani. Ennek ellenére nem érezzük magunkat feszélyezve, valószínűleg azért, mert a személyzet részéről mesterkéltségnek, sznobságnak nyomát sem látni, sikerül meggyőzniük, hogy ez a magas fokú szakmunka a részükről természetes.

Az előétel dinnye, szardínia és juhtúró kombinációja fenyőmaggal, mellé kis pohár gazpacho, ami látványra leginkább meggyszörpre emlékeztet. A hal és gyümölcs találkozása jól sikerült randevú, a gazpacho is csúszik hozzá, talán a juhtúró ereje túlzott.

A burgundi mangalicapofába a vörösbor szinte észrevétlenül ivódott bele, a hús disznóéknál ritkaságszámba menően selymes, mindez a szinte édes burgonyával és gombával egyszerű, de igen hatékony eljárás. A desszert - sült sárgabarack mandulapralinéval és breton piskótával - csak azért nem olyan, mint az álom, mert a sárgabarack dominanciája miatt kissé sűrű az "éjszaka".

A kisebb csalódások ellenére távozás után úgy érezzük, mintha másik bolygón étkeztünk volna.

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.