Az Andrássy út Oktogon és Körönd közötti szakasza átmeneti sugárzás. Már nem a belváros, még nem a villás negyed, egyszerre szürke és egyszerre zöld. Bérházak, néhány szakbolt, no, és a gonosz hatvanas, az egykori félelem háza. Míg a keresztutcákban kifőzdék, borozók légiója, az éjjel-nappali közértekről nem is beszélve, itt azt látni, hogy a Lukács cukrászda nemrégiben húzta le a redőnyt. Ezen a pár száz méteren sok mindent összevethetünk, de a stílusidegenség csimborasszója mégis egy olasz étterem. Talán nem is véletlen, hogy épp ott cövekeltünk le egy ködös péntek este.
A Millennium da Pippo (MdP) a Rózsa utca sarkán várja a kedves vendéget, nyáron még teraszt is kitettek kedvcsinálónak. Mit mondjunk? A "szabadtéri installáció" láttán nem a La dolce vita ugrott be. Most viszont - hogy betérünk - úgy fest a dolog, mintha Sosztakovics VII. szimfóniáját cserélnénk egy korai Dolly Roll-albumra. Látványkonyha, vakító fehér abroszok, telt ház, olaszul köszönő magyar pincérlányok, hálát adunk az égnek, hogy nem bömböl a The best of Gianni Morandi. Stílustörést csak a berendezés jelent: az MdP enteriőrje a kisföldalatti megállóit idézi, bordó-fehér csempetéglák, szegecsbütykös oszlopok, szerencsére senkit sem kell figyelmeztetni rá, hogy záródnak az ajtók. Tehát minden oké, és legfeljebb azt sajnáljuk, hogy nincs nálunk egy lupe, az étlapon ugyanis nagyobb betűkkel csak az olasz nevek olvashatók, a magyar fordítás eltörpül, ráadásul mindez szkript betűtípussal, amit még azzurós égbolt alatt is nehéz lenne olvasni, nemhogy gyertyafényes félhomályban.
Ám az elsőre kibogozott paradicsomleves (zuppa di pomodoro, 1100 Ft), amit hidegen tálalnak, anynyira meggyőző, hogy innen kezdve valóban csak a napfényes Itália marad. Többször leírtuk már, hogy a pizza próbája a "mezei margerita", ha ilyen-olyan vackok kerülnek rá (szalámi, ananász, bacon, ne vicceljünk már!), az csupán elterelő hadművelet. Nos, itt is akadnak mindenféle hókuszpókuszok, és lehet, hogy érdemes egyszer benézni a bűvészboltba, mert a sima margheritáról (1550 Ft) egyet mondhatunk: tökéletes. Ahogy tökéletes a kagylós, fehérboros spagetti (spaghetti veraci, 2600 Ft) is, olaszosan kemény tészta, andalító öntet, a kagyló olyan, hogy simán elhisszük, a szomszéd utcában nyaldossa a járdát az Adria. Ezek után persze nem meglepő, hogy a tiramisun (1150 Ft) sem találunk fogást. Ha ezek után valaki azzal jön, hogy a kisföldalattival is eljuthatunk Itáliába, nem kételkedünk szavaiban.
