A Keleti környéke sötétedés előtt sem túl barátságos. Mondhatnánk, hogy ide csak akkor viszi szeretteit vagy üzleti partnereit az ember, ha búcsúzni készül, vagy rosszban sántikál. Ennek az örök peremvidéknek különösen nyomasztó része a Mosonyi utca, ami annak ellenére sem tűnik biztonságosnak, hogy szinte teljes hosszában a rendőrségi ingatlanok uralják. Nem véletlenül van itt a Bűnügyi Múzeum, az ósdi épületek sokkal inkább a büntetést, mint a szolgálatot vagy a védelmet tükrözik, azt viszont merő rosszindulatnak tartjuk, hogy a népköltészet az innen induló 24-es villamost szemétszállítónak nevezi.
De miért pont a Mosonyi utcában ne lenne egy jó étterem? Láttunk már ennél cifrább dolgokat is.
Elképzelhető, hogy beszürkülne a Rosenstein, ha a bel- vagy a Terézvárosban lenne. Itt viszont kivételes helyzetben van, mivel e tájon - egy-két szállodai szolgáltatást leszámítva - nem találni értékelhető vendéglátóhelyet. Sőt mintha éppen e kitelepüléssel tüntetne: ha hírnevet szereztél, nem számít a környezet.
Ma már a múlt ködébe vész, hogyan sikerült népszerűvé válnia a Mosonyi utcai vendéglőnek, de bizonyos, hogy ma már legendás helyként emlegetik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy szombaton kora délután is alig akad szabad asztal. Zavarba ejtő, hogy beléptünkkor a személyzet is épp ebédjét költi, majdnem mentegetőzni kezdünk.
De ez csak pillanatnyi zavar (nekünk), a kiszolgálás menetét nem befolyásolja. A pincér lelkesedése őszintének látszik, a választék legmerészebb várakozásunkat is felülmúlja. Noha kiváló a zöldborsókrémleves (650 Ft), mocorogni kezd a kisördög, hogy e tejszínes finomságot holmi divathullám vetette az asztalra, s néhány év múlva senki nem terhelné vele az étlapot. A korhely halászlével (1400 Ft) más helyzet, hagyomány és innováció randevúja. Ha akarnánk, sem találnánk a kanálon kívül fogást rajta. Pontyból készült, de se szálka, se pocsolyaíz, s közben fel sem merül, hogy ez csak a citromnak köszönhető. Mi tagadás, leginkább a sóletre (2600 Ft) voltunk kíváncsiak - eddig a Fülemüle volt az egyetlen, ahol nem a babfőzeléket nevezték így főtt tojással. Itt sem. Minden rendben: megfelelően kemény/puha bab, pazar húsok, csodás tojás, de mintha kissé megszaladt volna legnagyobb ellenségünk, a sószóró. A tejszínes csirke supreme roston (2800 Ft) tisztességesen elkészített éhségcsillapító: a mártás kissé sűrű, a krumpli és a hús viszont kiváló. Flódnival (1000 Ft) zárjuk sorainkat, a jó és a kiváló között félúton.
